Tweety Dublinban

2010.02.20., szombat

Még este megbeszéltük, hogy elmegyünk másnap kirándulni Braybe. Bray Dublintól délre fekszik a tengerparton, üdülő- és kirándulófalu. Paul, Sophie és én 9:20 körül indultunk el itthonról. 10-re kellett a Trinity College elé érnünk, ott volt a találkozó. Gondoltam, hogy nem kell 40 perc, hogy odaérjünk, de nem akartam már változtatni az időponton. Igazam is lett, már 40-kor a Trinitynél voltunk :D. Bementünk egyet sétálni 10-ig. Paulnak elég komoly fényképezőgépe van, csinált pár fotót.

Mire kimentünk a többiek már ottvoltak. Kate, Jarmila (csehek), Daniela, Lisa, Carolin és Martin (németek). A 145-ös busszal mentünk. Hamar jött, nem vártunk sokat. Az út körülbelül 40 perc volt.

Nem tudtuk pontosan hol kell leszállni, úgyhogy amikor már biztosak voltunk benne, hogy Brayben vagyunk, találomra leszálltunk valahol :D. Pont a Dart (ír vonat) állomás közelében voltunk, úgyhogy jól választottunk :). Nem volt messze a tengerpart, kb 5 perc séta. A látvány lélegzetelállító. Előttünk a tenger, homokos part, balra és jobbra magas sziklafalú hegyek, a hegylábánál pedig a kisváros.

Minden párnak, aki Írországba érkezik melegen tudom ajánlani...egyszerűen gyönyörű...és romantikus hely :).

A parton találtunk egy furcsa táblát. Valaki magyarázza már el nekem, hogy lehet a köveken úszni? ("DANGER Do not swim on or near rocks!")

Miután mindenki lefotózkodott a tengerrel, elindultunk felfelé a hegyen.

Martin is szeret fotózni, (a gépe több, mint 1200 eurót ér, ami úgy gondolom, hogy jelzi valamennyire a minőségét is,) úgyhogy Paullal mindig lemaradtak. De valahogy nekem is jobban esett az ő tempójuk és így legalább sok képen rajta vagyok :D CP :P.  Mire beértük a többieket, Jarmila, Lisa és Daniela már felfelé másztak a hegytetőre egy vékonyka kis ösvényt követve. Mi úgy döntöttük, hogy inkább folytatjuk a kijelölt úton a túrát :P. Kicsit emelkedett az utunk, nőttek a sziklafalak, a mélység.  Végig a dart vonala mentén mentünk, egyszer még sikerült is elkapni a kisvonatot, ahogy épp az egyik alagút felé tart :).  Útközben találkoztunk egy helyi bácsival. Megkérdeztük, hogy ez az út felvezet-e a hegy tetejére is, vagy csak körbevisz. Elmagyarázta, hogy merre kell mennünk, ha fel szeretnénk jutni. Megtaláltuk a kis ösvényt, amiről beszélt.

Az út egyre meredekebb lett, tényleg elindultunk felfelé. Már csak libasorban tudtunk haladni, mellettünk végig bozót volt...vadregényes táj, alattunk a tenger és sziklák :). Hála a jó égnek pont mikor már kiköptem volna teljesen a tüdőm és mikor a még nehezebb sziklamászós rész jött volna, találtunk egy nagyobb sziklarakást. Megálltunk pihenni, kajálni...kellett már nagyon :).  Éppen üldögéltünk, amikor egyszercsak megláttuk Jarmilát, Danielát és Lisát. A hegy tetejéről integettek nekünk :D.

A pihi után elindultunk újra felfelé. Egy kis rész, szó szerint hegymászás volt :). Fent két felé tudtunk menni. Balra a hegy csúcsa felé, vagy jobbra a kereszt felé. Először balra indultunk. Megmásztuk a csúcsot.  A kilátás csodaszép volt. Hegycsúcsok az egyik irányból, a tenger a másikból.  Végül visszaindultunk a kereszt felé, a másik irányba. Elég sáros volt az ösvény, ráadásul hatalmas méretű kakikupacokat is kellett kerülgetnünk :D.  Később megtaláltuk a tulajdonosokat is. Pár ló legelészett a hegytetőn :P.  A keresztnél megpihentünk újra, csodáltuk a tájat.

Azt hittük lefelé már gyerekjáték lesz menni. Tévedtünk. A sár miatt iszonyatosan csúszott a talaj. Sophie és Carolin fenékre is ültek egyszer. Azt hittem sosem jutunk le...de végül azért sikerült :).

Jarmila, Daniela és Lisa nem vártak meg minket. A nagy túra után még a városban is szerettünk volna kicsit körülnézni, úgyhogy arra vettük az irányt. A tengerparton üdülőházak sora, beljebb is csupa kis ház. A fő utcán beültünk egy kávéházba melegedni kicsit, mielőtt hazaindultunk. Nem volt rossz idő, de a hegytetőn azért nagyon hűvös volt a szél.

Rájöttünk, hogy a 145-ös busz egészen a Mountjoy Square-ig elvisz minket. De végül mégis leszálltunk előbb, és a Parnell Square-ről sétáltunk haza.

A friss levegő és a szinte 6 órás túra teljesen kiszívott minket. Kaja után bebújtunk az ágyba egy kis délutáni sziesztára :). 8 után keltem fel :P. Dórit elhívták a barátai bulizni a Palace Clubba, ő meg elhívott minket. Vacsiztunk, Francesca csinált cukkinis rántottát :). Aztán öltözés, smink, készülődés. Nem volt meleg vizünk megint este, úgyhogy segítettem Dórinak hajat mosni :D. Vízforralóval melegítettünk vizet, öntöttünk hozzá hideget, hogy langyos legyen és egy tálból öntöttem Dóri fejére :). Poén volt :).

Mire elkészültünk szakadni kezdett az eső. Gyalog akartunk menni (kb 30 perc), de így inkább a buszt választottuk. Mire kiértünk az O'Connel Street-re már öklömnyi nagyságú hópelyhek estek. Több baj is van az itteni hóval. Az egyik, hogy nagyon vizes. A másik pedig, hogy ha megmarad, akkor hatalmas problémákat okoz az itteni életben, mert nincsenek hozzászokva. Mesélte Dóri, hogy január elején esett hó, ami meg is maradt, kb 2 cm-nyi magasságban. Dublin teljesen megbénult. Bezártak az iskolák, a boltok, a hivatalos intézmények, a munkahelyek. Tönkrementek a vízcsatornák, csövek. Azóta is ezt a kis havat nyögik. 2 cm. Igen. :D

11 előtt nem volt belépő a Palace-ba. Időben érkeztünk. Nem volt még ott senki.  20 perc múlva megérkeztek Dóri barátai, átültünk az ő asztalukhoz. Lassan beindult az este. Egyre többen lettek, míg végül már alig volt hely táncolni is. Újabb áldozataim vannak...fotóztam :D.   Hihetetlen, de tényleg minden lány így nézett ki. Kis mini ruha, amiből mindenük ki van. A táncuk is mutatja a ledérséget, ez egyszerűen elképzelhetetlen Magyarországon.  Az utcára állhatnának ki "dolgozni". Durva.

Megint rájöttem, hogy nem nekem valók az ilyen fajta szórakozóhelyek. A tánc max egy óráig köt le, utána nem élvezem már annyira.  Beszélgetni nem lehet, mert a zene őrülten hangos. A nézelődés pedig csak elborzaszt itt. Dóri nagyon jól érezte magát, nem akartam zavarni. De végül 1-kor elindultunk haza, mert másnap dolgozott.

Haza már gyalog mentünk, elállt a havazás. Francesca lábát feltörte a magassarkúja, úgyhogy csak lassan haladtunk. Félúton az egyik Centrában felesben vettünk Dórival egy csirkés szendvicset. Nagyon finom volt és így csak 1 euro :). Friss bagett, rántott csirkemellfilé, saláta, majonéz, paradicsom (amit persze én nem szeretek :P CP). Az íze ugyanolyan, mint a mekis McChicken szendvicsnek :). Végül fél 2 körül hazaértünk.

Hosszú, kimerítő nap volt :).

2010.02.19., péntek

Reggel fél 10-kor keltem, mert nagyon sok dolgot terveztem erre a napra. Azonnal edzőruhába öltöztem és mentem taposó gépzeni, aztán Sophieval megcsináltuk a szokásos gyakorlatsorozatunk. Reggeli után számítógépeztem kicsit. A Thornwill zenekar este Szlovákiába ment koncertezni, úgyhogy még pont elcsíptem Andrist skypeon, így sok sikert és kitartást tudtam nekik kívánni. (Amit remélem átadtál, Andris?! :D :P CP) Ilyenkor még jobban sajnálom, hogy nem vagyok otthon. Egy csomó koncertről és próbáról lemaradok! Nagyon hiányzik a saját zenekarom és barát zenekar is!!!

1-re mentünk az Aungier Streetre, megint International Days-es megbeszélés volt. Megszokásból abba a terembe mentünk, ahol múlt héten is volt a meeting, de furcsa módon nem volt ott senki... Elkezdtünk gyanakodni. Bár tény, hogy az írek sokat késnek, de azért az Erasmus diákok csak nem... A harmadik emeletről lementünk a könyvtárba, hogy megnézzük az e-mailt, amit előző nap Sara Galetti (az egyik főszervező) küldött. Persze más terem volt benne és persze a harmadik emeleten...szóval megint lépcsőzés... 15 perc késéssel végülis megtaláltuk őket :D. A megbeszélés milliószor jobb és hatásosabb volt, mint múlt héten. Most el tudott jönni Claire (az európai koordinátor) is. Összeszedetten, pontról pontra haladtunk. Kitaláltuk a programot. Megbeszéltük a teendőket jövő hétre. Mivel nem minden országból van önkéntes szervező, ezért mindenkinek el kell vállalnia legalább még egy országot. Én Lengyelországot választottam, mert Martina lengyel, úgyhogy majd biztos tud segíteni.

A megbeszélés után elmentünk bevásárolni. Estére 11 vendég ígérte, hogy jön :). Francesca már csütörtök este megcsinálta a ragut a lasagne-hoz. Vadess pedig epres sütit ígért. Jarmila konyhájában fogják elkészíteni, kíváncsi leszek :D. Biztonság kedvéért Sophieval kitaláltuk, hogy csinálunk kókuszgolyót, úgyhogy ahhoz kellett venni egy-két dolgot. Rumot nem találtunk, úgyh mandula aromát vettünk. A keksz vásárlás sem volt egyszerű. A csokis kekszek hosszú sora mellett vannak töltött kekszek, mindenféle hiperszuper kekszek, de persze sima háztartási kekszféle nincs. Jellemző. Miért is lenne? Lassan már nem csodálkozom semmin itt Írországban :D. Végül nagy nehezen, miután végigjártuk az összes 2 eurós boltot (ahol édességeket is lehet nagyon jó áron kapni) a Tescóban találtunk kókuszos kekszet. Még ez tűnt a leginkább háztartási kekszszerűnek. Vettünk tepsit a lasagne-nak. Ami volt, az túl lapos. Ezt pedig majd tudjuk használni sütikhez is később.

Fél 5-5 körül értünk haza. Kajáltam. Közben megjött Francesca is. Nekiállt a lasagne-nek, Sophie és én pedig nekiálltunk a kókuszgolyónak. Elsőként a kekszet törtem össz. Belecsomagoltam konyharuhába és húsklopfolóval nekiestem :D. Ennél jobb stresszölő nincs is sztem :D. Kiadtam minden feszültségem és mérgem és porrá zúztam a kekszeket :D. Másfélszeres mennyiséget használtunk mindenből, hogy több golyónk legyen. Miután minden benne volt, elkezdtem összegyúrni. Nagyon-nagyon folyékony lett...valószínű több tejet tettem bele, mint kellett volna. (Sajnos nincs mérőpoharunk és konyhai mérlegünk, úgyh mindent bögrében vagy szemmértékre mérünk :D.) Úgyhogy tettünk még bele kakaóport. Után zsemlemorzsát (mivel a kekszünk elfogyott). Aztán egy kis lisztet is. A végére már egész jó lett a massza. Egy baj volt...ragadt. Tettünk bele olajat is. Szóval a végére már mindent bele süti lett :D. Sikeresen megformáztuk a golyókat és beleforgattuk kókuszba. Elég sok lett...több, mint hittem :D. Később Dóri is csatlakozott hozzánk.

Mire végeztünk pont megjött Daniela és Carolin, nem sokkal utánuk Paul is. Átöltöztem. Közben megérkezett Adrian. Aztán Vadess és Jarmila is megjöttek a titokzatos epres sütivel együtt :D. Martina elhozta a barátját is, Kirill-t. 2 éves volt, amikor Németországba költöztek Oroszországból...szóval ő is teljesen multikulturális :D.

Végül megérkezett Dóri barátja José, José legjobb barátja, és az öccse. Francesca lasagne-ja is elkészült időközben. Átrendeztük kicsit a nagyszobát, hogy mindenki elférjen. 15 ember...tömeg. A lasange álom finom volt. Az epres süti is :). A kókuszgolyó pedig hatalmas sikert aratott. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk.

Jó kis este volt. Utolsóként José és a 2 másik spanyol fiú mentek el fél 1 körül.

Fura volt újra csak a lakótársakkal maradni. Üresnek tűnt a lakás :D.

2010.02.18., csütörtök

10-kor keltem, nyugisan megreggeliztam, neteztem, megfürödtem, hajat mostam. 1-re kellett suliba mennem. A Heritage Culture and Tourism gyakorlat borzasztó volt. Vadess-szal, Johannával (bécsi lány) és egy idősebb, szőke hajú hölggyel vagyok egy csoportban. Együtt kell majd megalkotnunk a túrát. Valószínű a taknyosság miatt rosszabbul hallottam ma, mint szoktam amúgy. Nehezemre esett figyelni és megérteni az angolt...ami az én helyzetemben most elég ciki. Beszélgetnünk kellett arról, hogy mit várunk el ettől a tárgytól és hogy fogunk nekiállni a túra készítésének. Ez úgy nézett ki, hogy Vadess, Johanna és a hölgy beszélgettek, én meg próbáltam elcsípni pár szót, hogy legalább nagyjából értsem, hogy miről van szó...amúgy meg csöndben voltam. Johanna eszméletlen jól beszél angolul. Meg is kérdeztem tőle, hogy hogyan tud ilyen jól beszélni. Kiderült, hogy egy évet au-pairkedett már itt Dublinban, és akkor tanulta meg ennyire a nyelvet. Hihetetlen, hogy nem anyanyelve, de szinte akcentus nélkül, folyékonyan beszéli és legalább olyan nehéz megérteni, mint az anyanyelvieket, mert gyors.

2 és 4 között edzettem (20 perc taposó gép + felülések), porszívóztam, kajáltam.

Consumer Behaviour-ön a személyiség volt a téma. Maria (müncheni lány) barátja ma érkezett meg látogatóba, úgyh ő is ott volt az órán... én is úgy szeretnék már valakit látni otthonról! (Zsoltiék jönnek 1 hónap múlva, ezzel nyugtatom magam!)

Itthon csináltam magamnak gyümisalit, azt ettem, blogot írtam, skypeoltam. Francesca csinált gombás rizottót. Bár nem szeretem a gombát, de megkóstoltam, fincsi volt (, a nagyon jelző most a gomba miatt marad el).

Holnap 11 vendégünk lesz, szóval 15-en leszünk este. Francesca lasagne-t csinál (már ma elkészítette a ragut hozzá). Vadess epres sütit készít. A nagy tömegre tekintettel Sophie és én pedig csinálunk még kókuszgolyót is :).

2010.02.17., szerda

11-től 1-ig suliban voltam. Kajáltam. Edzettem (20 perc taposó gép, utána felülések).

Martina délután írt levelet, hogy talált olcsón repjegyet Londonba és hogy elmehetnénk április 14-től 19-ig. Megnéztem én is a Ryanair honlapján. 10 euro odavissza, plussz 10 euro a bankkártyás fizetés díja. Wow... :D Lefoglaltuk, már csak egy olcsó hostel kell és kész is van a londoni hétvége :D.

Hihetetlen egyébként, hogy milyen olcsók a repjegyek egyes városokba... Kiemelném, hogy EGYES városokba! Minden nap megnézem, hogy mennyibe kerülnek a jegyek Pozsonyból Dublinba és vissza, illetve Pestről Dublinba és vissza. Pestről a legolcsóbb return jegy is 32.000 Ft. Pozsonyból a legolcsóbb, amit találtam az 18.000 Ft volt. (Az árak mindent tartalmaznak: repjegy ára, online foglalási díj, adók, illetékek, bankkártyás fizetés díja.) Összehasonlítva más városok repjegy áraival, Pest-Dublin-Pest és Pozsony-Dulbin-Pozsony is jóóóóóval drágább... Ez nem fair :(.

Este Sophie elment Dicey's-ba. Francesca és én itthon maradtunk. Én a betegségem miatt (ami egyébként nem komoly, nem kell megijedni!), Francesca pedig a tanulás miatt. Bánatunkban (és persze mivel éhesek is voltunk) pizzát vacsiztunk :D!

Még vasárnap megkaptam Jarmila és Martina képeit is. Van egy pár olyan, ami passzol a bejegyzéseimhez, de utólag már nem akarom őket megváltoztatni. Úgyh ide töltöm fel őket.

2010.01.28. The Temple Bar-os este. Balról jobbra: Vadess, Marie, Froila, én, Sophie, Jarmila.

2010.01.30. Guiness Storehouse. A kép történetéről annyit, hogy az utca túloldalán egy ház kerítésére tette le Nils a fényképezőgépet. Miután megnyomta a gombot 10 másodperce volt, hogy átfusson hozzánk, és mintha végig ott állt volna, beálljon közénk mosolyogva. Ez a kép a második próbálkozás eredménye :D.

2010.01.30. Guiness Storehouse. Én és az ötödik hozzávaló, Arthur Guiness.

2010.01.30. Guiness Storehouse, Gravity Bar, Guiness and me :D.

2010.02.02. Ajándékbontogatás.

2010.02.05. Ilyen nagy rántott husijaink voltak :).

2010.02.05. Az igazi és hamisítatlan gyömbéres süti (Gingercake), amiről kiderült utólag, hogy nem is gyömbéres, és az igazi neve Gingerbread. De nekünk már Gingercake marad :D!

2010.02.16., kedd

Már este éreztem a nátha kezdeti jeleit. Reggelre már teljesen elhatalmasodott felettem megint :(. Levertség, orrdugulás, torokfájás, száraz köhögés...:S 9-kor akartam kelni, aztán átállítottam az órám későbbre, végül pedig úgy döntöttem, hogy inkább kialszom a betegséget, nem megyek be suliba. Kihagytam egy Heritage Culture and Tourism előadást, délután egy Destination and Product Marketing Planning gyakorlatot, este pedig egy Irish Cultural Studies órát. Tudom, nem hangzik túl jól...de muszáj volt :(.

Dél körül keltem fel először. Kekszet ettem, hogy legyen valami a gyomromban. Ittam egy ACC600-at és egy NeoCitrant, aztán visszafeküdtem aludni. Fél 3-kor keltem fel újra, szinte új emberként, sokkal jobban éreztem magam, jót tett az alvás. Dóri bulizni volt előző este, úgyh ő is sokáig aludt, mire kimentem pedig már nagyban főzőcskézett :). Káposztás tésztát csinált, mert estére áthívta a barátait. Egyik részem nagyon örült ennek, szeretek új embereket megismerni, beszélgetni velük. Másik részem viszont most csak az ágyra vágyott.

Lelkem megnyugtatására kitaláltam, hogy ha már nem mentem be a suliba, akkor legalább elmegyek a könyvtárba és elintézem, hogy itthon is tudjam használni az online könyvtárat. Megfürödtem, hajat mostam, aztán ettünk egy kis levest Dórival és elindultunk. Összekötöttük a kellemest a hasznossal. Boltba is kellett menni tésztáért, ami pedig nagyon közel van a Penney's-hez és a Dunnes-hoz. Így hát először bementünk ezekbe a boltokba, hátha találunk Dórinak övet, nekem pedig pulcsikat. Az övvadászat sikeres volt...pulcsi helyett viszont vastag harisnyák és egy ing vándorolt a kosaramba :$ :D CP! A Dunnes-nak van élelmiszer részlege is, úgyh ott megvettük a tésztát és a mákot is a sütihez. Aztán pedig hazafelé bementünk a könyvtárba. Kaptam kódot a könyvtárostól, így most már otthonról is tudom használni az online könyvtárat (tudok keresni a katalógusban könyveket, magazinokat, újságokat, napilapokat, cikkeket, elolvashatom és letölthetem őket...szóval csupa hasznos dolog :D). Kivettem két könyvet a házi dogámhoz. A téma, amit választottam: a gyors ételek reklámjainak hatása a gyermek elhízásra. Úgyhogy elsőként két reklámozással foglalkozó könyvet vettem ki. El kell kezdenem megírni a házi dogám...március 8. a leadási határidő.

Dóri vendégei 7 körül érkeztek meg, összesen 10-en voltunk. Dóri mellett Francesca, Sophie és én voltunk a házigazdák. Egy francia-spanyol (lány-fiú) pár, egy olasz-német (lány-fiú) pár, egy olasz lány (,akinek a német barátja már hazament Németországba) és José, Dóri barátja voltak itt. A francia-spanyol párost meg tudtam volna folytani, vacsora közben az asztalnál nyalták-falták egymást, majd vacsora után a társaságtól elvonulva folytatták a románcukat. Nem értem, hogy ha egy összejövetelen vannak, akkor miért nem lehet a társasággal foglalkozni...csókolózni és egymáshoz bújni otthon is tudnak! Ráadásul mi van azokkal, akiknek nincs itt a párja Írországban? Szenvedjenek miattuk még jobban? (Szerencsére ők búcsúztak el legkorábban, biztosan szobára mentek :P :D.)

A többiek viszont nagyon aranyosak voltak. Dóri főztje és mákos sütije isteni volt...hamar elfogyott minden! Vacsi után rengeteget beszélgettünk, történeteket meséltek az ittlétükről, összehasonlítottuk megint a különböző kultúrákat, nyelveket, szokásokat :). Ez volt az utolsó éjszakájuk így együtt, mert Ambra, az az olasz lány, akinek a barátja már nincs itt, csütörtök hajnalban utazik végleg haza Olaszországba. Egyébként érdekes, az olasz-német párok úgy döntöttek, hogy folytatják a kapcsolatukat. Én nagyon drukkolok nekik!

A vendégeknek nagyon tetszett a lakásunk. (Egyébként a mi baráti körünk is nagyon szereti). Nem csak maga a lakás jó állapotú és nagy, de a kilátásunk is gyönyörű. Az egyik legmagasabb ház a miénk Dublinban, a maga 5 emeletével (:D CP :P). Lehet látni a piros háztetőket, templomtornyokat, stadiont, a Wicklow-hegységet, sőőőt még a naplementét is premierplánban nézhetjük végig (főként a mi szobánkból). Erről dumáltunk, amikor Dóri megemlítette, hogy még a Spire is látszik innen. Wow...eddig észre sem vettem :D! Azonnal befutottam a szobába. És tényleg. Még a Spire tetejét is látjuk :D! Ez volt a nap felfedezése :D!

Az emeletünkön 2 nagy terasz is van, és az egyikhez nekünk is van kulcsunk, pontosabban nekem nincs, a másik 3 lánynak van :S. Sophie-val már nagyon sokszor próbáltuk kinyitni, de valahogy sosem sikerült. Ez is szóba került, amikor Francesca haláli nyugalommal megszólalt, hogy "Dehát én ki tudom nyitni!". Pfff....ha tudta volna már előbb, hogy mi mennyit szenvedtünk Sophie-val, hogy kinyissuk, akkor valószínűleg már előbb szólt volna, hogy ő ki tudja nyitni :D. De a lényeg, hogy most már tudjuk használni a teraszt is. A kilátás onnan is csodaszép. Ha jobb idő lesz, talán rendezhetünk majd "kerti partyt".

2 körül ment el mindenki...mivel egész nap ágyban voltam és aludtam, még nem voltam álmos. Egy darabig még Sophie-kkal beszélgettem, aztán bevonultam a szobába és sms-eket olvasgattam, neteztem. 3 után feküdtem le aludni.

2010.02.15., hétfő

Reggel 9-től 3/4 11-ig volt Marketing Research előadás. Épphogy befejezte a tanárnő, és kimentünk volna szünetre, megszólalt a tűzjelző. Nagyon élesen és hangosan vijjogott, még ha akartunk sem tudtunk volna bentmaradni az épületben ilyen sípolás mellett. Kitereltek minket egészen a főutcáig, ami 2 háztömbnyire van a sulitól. Ez az első dolog az ír rendszerben, amire azt mondom, hogy volt értelme. Fontos tudni, hogy tűz esetén mi a teendő, és nagyon is komolyan vették minden lépését. 11-től kellett volna folytatódnia az órának, de 55-kor még kint álltunk. Úgy döntöttem, hogy hasznosan töltöm ezt a pár percet is. Az út túloldalán van a bankautomata és az AIB bank, úgyh kivettem a bérleti díj második részletét és befizettem. Érdekes volt a bank beléptető rendszere. Kettős ajtó, és mindegyiken csak egy gomb megnyomása után mehettem be, mikor zöldre váltott. Kifelé ugyanez. 11 után pár perccel értem vissza a suliba, a tanárnő még nem volt bent, nem késtem :). 12-ig tartott az óra. A francia lányok teljesen kétségbe voltak esve, hogy nem értenek semmit. Próbáltam ápolni a lelküket, magyarázni nekik, amit lehet. Kiderült, hogy még sosem tanultak marketinget, pedig ennek a tárgynak az alapja jócskán az, így szükségük lenne rá. Beszéltek a tanárnővel is. Le fogják adni ezt az órát :(. De Maria még velem van, remélem ő nem dönt úgy, hogy megszabadul ettől az órától, mert akkor egyedül leszek.

A héten kéne leadnom a Learning Agreementemet Claire-nek. Az irodája a város másik végében van, több, mint 1 órányi sétára innen. Így úgy döntöttem, hogy csak holnap megyek be Heritage Culture and Tourism előadásra és ma délután pedig rászánom az időt és elsétálok Claire-hez. 3-kor kellett indulnom. Addig kiszótáraztam a szavakat, amik ismeretlenek voltak a jegyzetekben. 3 előtt nem sokkal zuhogni kezdett az eső, és olyan hevesen fújt a szél, hogy éreztem, ahogy süvít be az ablak alatt is. Megint megfázhattam, mert fáj a torkom. Nagyon nem szerettem volna rontani a helyzeten, hogy esőben sétálok, esernyőt tartani is képtelenség lett volna. Itthon maradtam. Befejeztem a prezentációt Consumer Behaviour-re.

16:30-tól 18:15-ig angol. Aztán bevásárlás, azóta pihi és blog és skype :).

2010.02.14., vasárnap

Fel akartam kelni korábban, mert már egy jó ideje szeretnék pulcsit venni magamnak vagy a Penney's-ben vagy a Dunnes-ban. Talán már mondanom sem kell, hogy persze megint nem sikerült 11-nél korábban kimásznom az ágyból, úgyhogy a vásárló túra tovább tolódik :D.

"Reggel" teljesen jól éreztem magam, elmúlt a hasfájás, csak az éhség maradt, úgyhogy kentem magamnak két Medve sajtos kenyeret és megpakoltam Pick szalámival :). 2-kor átjött hozzám Maria (német lány). Együtt járunk Consumer Behaviour-re és együtt kell rá csinálnunk egy kiselőadást. A téma: észlelés.

A feladatunk nem az elméletek és definíciók bemutatása, hanem a szórakoztatás :). Így akarja a tanárnő kicsit közelebbvinni a diákokhoz a témát. (Szerintem nem rossz ötlet!) Miközben írtuk a prezentációt, iszonyatosan elkezdtett fájni megint a hasam :S. Mire végeztünk, már alig bírtam állni :(.

Lefeküdtem aludni egyet, bár inkább csak feküdtem az ágyban és zenét hallgattam. Reméltem, hogy jobb lesz. Legszívesebben már egészen reggelig így maradtam volna, de Sophie 7-re áthívta Jarmilát és Martinát vacsorázni, képeket cserélni és Valentin-nap alkalmából egy romantikus filmet megnézni. Negyed 7-kor kászálódtam ki az ágyból...a hasam még mindig fájt :(.

Muszáj volt elmennem pénzt kivenni, mert hétfőn nekem kell befizetni a bérleti díjat. A kártyámon limit van, így nem tudok kivenni pontosan annyit, amennyit kell, ezért kell 1 nappal előbb kivennem az összeg felét, majd másnap az összeg másik felét. A lényeg, hogy kénytelen voltam elmenni. Megkértem Sophie-t, hogy kísérjen el, mert nem vagyok jól, ráadásul azzal a sok pénzzel sem szeretnék egyedül mászkálni. Eljött velem, fél óra alatt meg is fordultunk. Alig értünk haza, már meg is jött Martina és Jarmila.

Dóri hatalmas vacsorát rittyentett. Volt még előző napról krumpli leves, sütött ír virslit, pizzát és palacsintát. 4 fogás és nekem pedig fájt a hasam :(. Mikor José (,Dóri barátja) is megjött nekiálltunk enni. Sophie terített. Gyertyákat és mécseseket gyújtott az egész szobában. Nagyon hangulatos és romantikus volt. (Kár hogy csak Dóri lehetett azzal, akit igazán szeret :(! ) Nem sokat ettem, a pizzából, a virsliből és a palacsintából abszolút nem ettem. A második fogás nekem kakaós tészta volt. Mindenki hülyének nézett, hogy hogy lehet tésztát kakaóval enni. Szerintem ez egy normális dolog. Mi sokszor eszünk kakaós tésztát otthon. :)

Vacsi után nekiálltunk filmet nézni. Szerelem a kolera idején. A múltkori filmnézésünk vége az lett, hogy 5-en csajok ültünk a nappaliban, egymás után szabkodtuk le a papírtörlőt, és mindenki zokogott :D. Már előre sajnáltam Josét, hogy mit kell majd átélnie. De ez a film nem volt ránk ilyen hatással. Túl hosszú volt és valahogy nem váltotta ki belőlünk a sírást. A lényege ugyanaz az volt, mint az előző filmünknek (Notebook = Szerelmünk lapjai): egy egész életen át tartó szerelem, tűzön-vízen át.

Boldog Valentin napot :D ;) CP :P! Ja és a legfontosabb: <3

2010.02.13., szombat

Az éjjel már kevésbé volt ilyen jó. Dóri nem volt itthon. 3 körül arra keltem, hogy nagyon fáj a hasam, émelygek, hányingerem van. Ittam, aztán nem tudtam visszaaludni. Egyszercsak hallom, hogy nyílik Francescáék ajtaja, gondoltam valamelyikük megy ki pisilni. A következő pillanatban nagy csattanás, aztán meg jajgatás. Kimentem, velem egy időben Sophie is. Francesca a földön. Kiderült, hogy elájult. Nagyon nem érezte jól magát, hányt is. Fájt a hasa és gyenge volt. Vittem neki vizet, meg elmondtam nekik, hogy én sem érzem jól magam és hogy nekem is fáj a hasam. Visszafektettük Francescát, még egy negyed órát beszélgettünk, aztán visszabújt mindenki. Bevettem egy Rennie-t gyomorégésre és Espumisan gyöngyöt puffadásra. Valószínűleg ezek mentettek meg a hányástól...:S Nagyon szakaszosan aludtam. 5 körül is éppen ébren voltam, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtóm. Azt hittem, h Francesca vagy Sophie jönnek be, úgyh az első kérdésem az volt, hogy "are you ok?". Kiderült, hogy Dóri ért haza. Azt hitte, hogy alvajárok és álmomban beszélek :D. Aztán mondtam neki, hogy nem. Elmeséltem neki, hogy sem Francesca, sem én nem vagyunk jól. Valószínűleg a nehéz kaja miatt, illetve az is közrejátszhatott, hogy túl sok félét összeettünk. Éppen beszélgettünk, amikor megint nyílt Francescáék ajtaja, aztán a következő pillanatban jött is a hányás hang. Azonnal kimentünk. Leültem mellé a földre, mert én is nagyon utálok egyedül lenni, mikor rosszul vok. Simiztem a hátát, meg mondtam neki, hogy jobb lesz, kérdeztem, h kér-e vmit. Már csak vizet hányt szegény. Úúúúgy sajnáltam. Aztán lefeküdtünk megint. Délkor keltem fel. Megúsztam a hányást, de atom gyengének éreztem magam és a hasam is fájdogált. 40 percembe került, mire megcsináltam és megettem egy tasakos levest olyan gyenge voltam.

Howth-ba akartunk menni...10-re beszéltük meg a találkozót, de ezután az éjjel után sem én, sem Francesca nem voltunk képesek felkelni sem. Sophie elment Jarmilával.

Egész nap az ágyban voltam. Este Dóri főzött krumplilevest, meg tésztát. Ők sajttal és tejfőllel ették én pedig túrósan :). Még mindig nem a legjobb a gyomrom, remélem holnapra már kialszom...

2010.02.12., péntek

10-kor keltem, mert be akartam menni időben a suliba, hogy aláirassam a Learning Agreement-em Lousie-szal, meg nyomtatnom kellett egy csomót Heritage Culture and Tourism-ra. De az "időben menni a suliba" vhogy nem jött össze :D. Hajat is mostam, kajáltam is, eltötyögtem az időm. Úgyhogy délben indultam el, ami azért volt cikis, mert 1-re meg már az Aungier Street-i épületben kellett lennünk Sophie-val, mert délután volt az első megbeszélés az International Week-el kapcsolatban. Szóval félre beszéltük meg, hogy találkozunk a Spire-nél. Persze nem jött össze ez sem, pedig nagyon igyekeztem és siettem, de a gépek a suliban olyan tetü lassúak, hogy az ember elalszik, mire betöltenek egyátalán. És persze utána jön még a nyomtatási procedúra, amit már egyszer leírtam, úgyhogy most nem fogom újra. A lényeg, hogy LASSÚ!!! És ha már a suliban voltam, akkor gondoltam megnézem, hogy bent van-e Louise. És bent volt. És alá kellett vele irattatnom a papírt. És csörgött a telefonja. És egy csomót beszélt. Én meg késésben voltam már amúgy is. Szóval az lett az eredménye az egésznek, hogy szegény Sophie 10 percet várt rám a Spire-nél, utána meg rohannunk kellett, hogy beérjünk a suliba. Totál leizzadtam...akkor meg aztán még inkább, amikor megláttam, hogy rajtunk kívül még csak 2 ember van ott...:S

Sara Galetti, egy olasz származású fiatal nő vezette a megbeszélést. Másfél órát beszélt a semmiről... De tényleg! Szervezésikészség nulla. Úgyh kicsit gondoltam megcsillogtatom rendezvényszervezésből a tudományom. Kérdeztem, hogy mennyi a költségvetés...nem tudta. Kérdeztem mennyi emberre számítunk...nem tudta. Kérdeztem kb milyen programokat akarnak...nem tudta. Összevissza csapongtunk, semmiben nem bírtunk megegyezni. Aztán Sara elment és az egyik nemezetközi diákszervezet, az Intercambio elnöke állt fel, egy szintén olasz srác. Esküszöm az a 10 perc, amíg ő beszélt többet ért, mint az előtte lévő másfél óra. Igazából vicces, hogy úgy akarnak megrendezni egy rendezvényt, hogy azt sem tudják, h ez milyen munkákkal jár. Nem olyan egyszerű ez, mint ahogy ők ezt hiszik... A gyűlés után Kate-tel megbeszéltük, hogy jövő héten kezünkbe vesszük az irányítást :D. Kész tervekkel fogunk előállni, különben nem lesz ebből az egészből semmi.

Úgy volt, hogy délután Vadess jön át sütit sütni, aztán együtt megyünk majd el Daniela-hoz vacsorázni. De Vadess csak 5-re tudott volna átjönni és elkezdeni a sütést, nekünk meg már 6-ra Daniela-nál kellett volna lennünk. Ezért úgy döntöttünk, hogy mivel a süti már be lett ígérve, ezért majd mi sütünk valamit. De ehhez be is kellett vásárolni és tudni kellett azt is, hogy mégis mit akarunk csinálni. Úgyh lerohantunk Sophie-val a könyvtárba. A gép megint lassú volt, de már nem lepődök meg. Kakaós piskótát akartam csinálni, de a legtöbbet úgy kell csinálni, hogy a felvert tojásfehérjét kell a többi hozzávalóhoz keverni...nekünk pedig nincs robotgépünk...kézzel meg nem mertük bevállalni a dolgot. Ezért végül brownies-t választottunk cseresznyével megbolondítva. Ahhoz csak csokit, tojást és cseresznyét kellett vennünk valamelyik boltban, mert minden másunk volt otthon. Az Aungier Streetről normál esetben 20 perc kéne, hogy gyalog visszaérjünk abba az utcába, ahol a nagyobb boltok vannak. Nekünk sikerült lefutnunk a távot 10 perc alatt :D. Azért kellett sietnünk, mert Jarmila és Martina negyed 5-kor jöttek hozzánk és nem akartuk, hogy várniuk kelljen ránk a ház előtt. Csokit venni normál esetben nem egy nehéz dolog. Legalábbis Magyarországon nem. Hát itt ez sem egyszerű...miért is lenne az?! A Dunnes-ba futottunk be. Igen, ez nem csak ruhabolt, hanem van élelmiszerbolt része is, jó mi :D? Találtunk sütőport (amit egyébként nem kerestünk, de ha már találtunk, akkor vettünk :D). De sima étcsokit, vagy tejcsokit nem... Futás tovább. Tesco. Tojás pipa. Étcsoki pipa. Cseresznye befőtt (inkább konzerv) pipa. Rohanás haza. Sztem minimum 1 kilót fogytam egy délután alatt.

Nem sokkal utánunk megjött Martina, majd Jarmila is, és Francesca is hazaért a suliból. A konyhánk nagyon pici, úgyhogy maximum ketten férünk el szűkösen. Francesca mosogatott, én pedig nekiálltam sütni. Először a csokit kell felolvasztani vajjal. Hmm....az az illat, az az állag, az a...CSOKI :D! Majd az összes többi hozzávalót össze kell keverni és miután kicsit kihűlt a csoki hozzáadni azt is és már mehet is a sütőbe. Kinyaltam a csokis lábost és a tésztás edényt is :D. Ennyi előnyöm igazán lehetett, ha már én sütöttem :D.

A süti már sült, amikor rájöttem, hogy nem tettem bele a cseresznyét :D. Süti ki a sütőből. De már csak a tetejére tudtam rátenni a gyümit :D.

Közben megjött Paul is, majd Vadess és meglepetésként Adrian is :). Megint jó nagy csapat összejött nálunk, szeretem amikor ilyen sokan vagyunk, a hangulat mindig nagyon jó :).

Elég későn indultunk el. Busszal mentünk, mert gyalog másfél órányira lakik Tőlünk Daniela. A buszon csak fémpénzzel lehet fizetni és a lehető legjobb, ha a pontos összeg van az embernél, mert különben a sofőr nem tud visszaadni, csak egy pénz visszaigénylő számlát tud adni, amivel el kell menni a Dublin Bus központjába...szóval bonyi. Persze a fél társaságnak nem volt fémpénze, úgyh bementek a sarki boltba pénzt váltani, Francescának pedig még készpénze sem volt, úgyh neki még pénzt is kellett kivennie. Ezzel baromi sok idő eltelt, már 18:25 volt, mire odaértünk a buszmegállóba. A busz persze csak jóval később jött. Ennek sincs rendszere, de ezen itt Írországban nem kell meglepődni :D. 20 perces út volt...tényleg a világ végére mentünk. A busz második emeletén utaztunk...gyomorforgató élmény volt :D.

Mikor leszálltunk, Carolin már várt ránk a buszmegállóban. Olyan volt, mintha nem is Dublinban lennénk, hanem valami ír falucskában. Kis, kertes házak, pálmafával és náddal a kertben (!). Nagyon hangulatos környék, nagyon hangulatos házak és utcák. De TÚÚÚL messze van :D!

1 óra késéssel végül megérkeztünk Danielához. A ház, amiben lakik gyönyörű. Van igazi kandallójuk.

A (mű)karácsonyfa még a nappaliban állt, extra hagulatot kölcsönözve az egész szobának.

Eszméletlen romantikus kis lakás...el tudnék képzelni ott pár napot :D. A kaja már majdnem kész volt. Daniela vegetáriánus, így nem volt husi :D. Spenótos gombócokat készített Gorgonzola sajtmártással. A konyhában gyűltünk össze...már mindenki csorgatta a nyálát a kajára :D. Végül elkészült, úgyh leültünk enni. Nem csak jól nézett ki, de finom is volt.

Utána borozgattunk, megettük a sütit (aminek iszonyat nagy sikere volt :D) és a rágcsálnivalókat. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk. Mindenki elmondta a saját nyelvén, hogy "Köszönöm szépen a vacsorát, nagyon finom volt!". Olyan éééédes akcentussal törték a magyart, fel kellett volna vennem :D. Elhangzott angolul, magyarul, csehül, németül, olaszul, lengyelül, indonézül :D. 2 nyelven jegyeztem meg, németül és olaszul :D. Németül eddig is tudtam: "Danke für das Abendessen, es war sehr schmackhaft!". Olaszul pedig: "Grazie per la cena, é ra molto buona!" (Azt hiszem :D!)

Hazafelé elértük az utolsó buszok egyikét. Visszafelé kevesebbnek tűnt az út, mint odafelé. Éjfél előtt már haza is értünk.

2010.02.11., csütörtök

1-re mentem suliba Heritage Culture and Tourism gyakorlatra (ami csak annyiban különbözik az előadástól, hogy nem két órás, hanem csak egy). Szinte semmi újat nem vettünk, csak megmutatta, hogy milyen kérdések lesznek a vizsgán. A vizsga követelményrendszere nulla a magyarországihoz képest... 40%-ot kell elérni a 2-eshez, 70%-tól pedig már 5-ös. Ebből a tárgyból a vizsga 6 kérdésből áll, de abból maximum 4-et kell megválaszolni... Röhej :D!

4-től 6-ig Consumer Behaviour-ön voltam. A téma a motiváció volt. Igazából nem is 6-ig tartott az óra, csak 45-ig, Jarmilával, Sophie-val és Francescával pedig csak 6-ra beszéltük meg a találkozót spinning előtt, úgyh várnom kellett egy csomót.

Spinningbe megint belehaltam :D. Ott volt Louise is, az egyetemi koordinátorom...poén volt :D! Még sosem edzettem együtt tanárommal :D. 2 eurót kell fizetni alkalmanként, úgyh nem maradtunk body conditioningen. Alakformáló edzést otthon is tudunk tartani és az legalább ingyen van :).

Spinning után Jarmila, Sophie és Francesca elmentek még bevásárolni, mert péntek estére Daniela hívott meg minket vacsorázni és nem akartunk üres kézzel menni. Én viszont egy egész napos suli után, meg az edzés után nem vágytam másra, mint hazamenni, ledőlni és skypeon beszélgetni kicsit anyáékkal, tesómékkal és Andrissal. Jarmila közölte is velem, hogy unalmas, hogy állandóan a skype-on lógok... eléggé megbántott ezzel, mert az elmúlt 3 hétben mindig őket választottam ahelyett, hogy itthon ültem volna a gépem előtt és nem értem miért baj az, ha egyszer egy este hazamennék inkább.

Amúgy lassan kialakul a heti napirend. Hétfő hosszú nap a suliban, kedd edzés itthon, szerda edzés itthon Sophie-val, este Dicey's, csütörtök este spinning, péntek főzőest :). Ezek a "kötelező" programok :D.

2010.02.10., szerda

11-ig aludtam, nagyon jól esett, kellett már a pihi. Fürdés és reggelizés után nekiálltam főzni. Még hétvégén vettünk egy karfiolt, úgyh hamis vesevelőt csináltam. Főzés közben J-jel konzultáltam, hogy mekkora rózsákra kell szétszedni a karfiolt, meg, hogy mivel szűrjem le, meg hogy hogy mondjuk a különböző főzéssel kapcsolatos szavakat angolul :D. Poén volt :D. Amíg vártam, hogy elpárolódjon a hagymáról a víz, addig lehúztam az ágyneműm és indítottam egy mosást, kitakarítottam kicsit a konyhát.

Sophie-val edzettünk egyet ebéd előtt. Bemelegítés, comb-far-has (vagy ahogy mondani szoktam...comb-har-fas ;) ). Utána még 10 percet dolgoztam a taposógépen. Amíg kint vagyok (és persze utána otthon is) minél többet szeretnék edzeni. Jót tesz a testemnek és a lelkemnek is :).

A főztöm ismételten jól sikerült (bár ezt már nem merem leírni, mert Andris múltkor is beszólt, hogy ego vagyok :P), nagyon ízlett Sophie-nak :).

Este az erasmusosoknak Valentin-napi bulit szerveztek a Sin Nightclubban. Ez az a hely, ahova múltkor nem mentünk be a belépőjegy ára, a kiszűrődő tucc zene és a heringként táncoló tömeg miatt, most mégis úgy döntöttünk, hogy adunk a helynek még egy esélyt.

Előtte azonban elmentünk a Dicey's Gardenbe. Hulla voltam, úgyh útközben vettem egy tejes kávét a McDonald's-ban...de legközelebb inkább elalszom, mint hogy kávét vegyek 2 euróért! Most jóval 8 előtt érkeztünk meg a Dicey's-hoz, úgyh nem kellett belépőt fizetnünk. Találtunk egy asztalt is, ami köré bepaszírozódtunk. Ott volt Sophie, Francesca, Martina, Daniela, Carolin, 2 másik német lány, akiket nem láttam azelőtt. Később még sokan csatlakoztak hozzánk: 1 belga, 2 német, 1 finn srác, aztán 1 dán srác és még 1 német lány (Melanie), aki egyébként angolon csoporttársam. Kint ültünk, aztán amikor már nagyon fáztunk, bementünk táncolni. Nagyon bírom ezt a helyet, a zene pont nekem való. 80-as, 90-es évek zenéi (Five, N'sync, Backstreet Boys...:D) és mai zenék (de csak a tényleg jók :)). Táncoltunk.

Sajnos elég nagy volt a tömeg, de mégis jól éreztük magunkat. Vártuk Vadesst, Adriant, Clemence-t és Annet, de nem jöttek. Aztán küldött Vadess egy sms-t, hogy azért nincsenek bent, mert 21 év a korhatár és nem engedték be őket. Múlt héten nem nézték, hogy ki, hány éves, nem volt ebből probléma. Ráadásul a logikába ott is hiba csúszott, hogy Francesca viszont bent volt velünk, és ő csak 20 éves...Háromnegyed 11-kor indultunk át a Sin Nightclubba. Ott találkoztunk Jarmilával, aki új lakást nézett, ezért nem tudott jönni a Dicey's-ba. 5 euro volt a belépő, amit egy ingyen koktélra lehetett beváltani. Megint én voltam a legszerencsésebb, egy ingyen koktél kupon helyett kettőt kaptam, így az 5 euróért 2 koktélt ihattam meg, nem csak egyet. Így már azért elfogadhatóbb volt a belépőjegy.

A clubban senki nem volt, full üres volt az egész. Egy asztalnál ült Vadess, Clemence, Anne, Maria és még pár másik erasmusos.

A zene megint kemény tucc volt és ráadásul hideg volt odabent is. Maria haza is ment korán, nagyon nem élvezte. Fél 12 körül megjött Georges és ő tartotta bennünk a lelket, hogy mennyire jó buli lesz ez, meg hogy figyeljük meg, hogy pár perc múlva tömve lesz a hely. A második dologban igaza lett. Lassan érkeztek az emberek, egyre többen és többen, míg végül hering partyvá alakult a buli. Megpróbáltunk táncolni, de hangos volt és szar. Sophie egyszercsak fogta magát és közölte, hogy hazamegy. Annyira sem volt időnk Francescával, hogy megmondjuk neki, hogy mi is megyünk, már el is tűnt. Gyorsan mi is elköszöngettünk és turbótempóban elhagytuk ezt a borzalmas helyet. SOHA, de SOHA, de SOHA többet nem fogunk Erasmus partyba menni! Borzalmas volt! Ja és nem nevezném Erasmus partynak...kb 10 erasmusos volt a többi meg mind ír suttyó és csitri! UNDORÍTÓ volt!!! Legközelebb már csak a Dicey's-ba megyünk és ott is maradunk!

2010.02.09., kedd

A tegnapi kavarásnak köszönhetően be kellett mennem 11-től 1-ig pótolni a (nem saját hibámból) elmulasztott Heritage Culture and Tourism előadást. Kiderült végre a követelmény. A vizsga mellé kell egy projektet is készíteni. Hasonló, mint amit előző félévben kellett csinálnom programszervezésből. Egy kirándulást kell létrehozni, turisztikai terméket kell fejleszteni. Az egyetlen bibi, hogy nem ismerem Írországot, sem Dublint annyira, hogy tudjam, h milyen kiaknázatlan területek vannak, amiket érdemes fejleszteni és turisztikai látványossággá alakítani. Majd megpróbálok olyan csoportba kerülni, ahol írek is vannak. Az órán Írország geológiai adottságairól volt szó. Kb minden mondatból 1-2 szót értettem csak, mert a geológiai szakszavakat nem ismerem. Kőzetek, hegység képződés, talajok... a végén már szinte teljesen feladtam, h megértsek valamit is. Maria-val egyetlen szó jelentését tudtuk csak nagy nehezen kikövetkeztetni. Bog = láp :D. Nagyon hasznos szó :D. Azóta mindig ezzel szivatjuk egymást :D. Óra után odamentünk a tanárnőhöz és elpanaszoltuk neki, h semmit nem értettünk és hogy mégis mit tanácsol. Nagyon aranyos volt, mondta, h ne aggódjunk, segít bármiben, csak gyűjtsük össze, h mit nem értünk és majd elmagyarázza. De azt hiszem a leghatékonyabb az lenne, ha kiszótáraznánk a szavakat. Ki is kell majd nyomtatnom a diákat, amit netre tesz fel a tanárnő...remélem nem fog egy vagyonba kerülni.

Az ezután következő órám elmaradt. Szintén ez a tanárnő tartja és el kellett mennie valahova, a szerdai órát sem fogja megtartani, úgyh szerdán semmim nem lesz kivételesen. Egyébként a hétfői Heritage Culture and Tourism előadást pedig visszatetette 2-től 4-ig, úgyh újra jól néz ki az órarendem és nagyon remélem, hogy így is marad.

Irish Cultural Studies volt 4-től 6-ig. Írország földrajzáról volt szó és azokról a helyekről, amiket érdemes lenne meglátogatnunk. A bácsi is beszélt a bogokról...Maria-val dőltünk a nevetéstől, amikor meghallottuk :D:D. Vmire mégis csak jó volt az előző órai kínszenvedés :D.

20:30-ra az egyik nemzetközi diákszervezet, az Intercambio beszélgetést szervezett. Sophie, Jarmila és Kate nagyon el akartak menni. De Martina, Paul és én inkább úgy döntöttünk, hogy ezt kihagyjuk és inkább hazamegyünk. Még 2 és fél órát kellett volna várni csak a kezdésig és utána meg még maga a rendezvény. Nem volt hozzá energiám.

Otthon a szokásos skype party (;) :D CP) után, még edzettem egyet. Aztán fél 11 körül megjött Sophie. Beült Dórihoz és hozzám beszélgetni a szobába, később Francesca is csatlakozott. Amióta 4-en vagyunk a lakásban, ez volt az első igazi csajos este :). Jól esett, sokat segít ez a három csajszi, hogy túléljem az otthon hiányát!

2010.02.08., hétfő

Suli, suli, suli...

9-re mentem hétfőn reggel, Marketing Research volt 12-ig. Atom fárasztó...3 óra, tömény szakma és tömény angol. Az évközi feladatunk az lesz, hogy írni kell egy fogalmazást, vmi minket érdeklő marketing témáról. Legalább 10 darab forrás kell majd, amiből 4-nek cikknek kell lennie a könyvtárban lévő újságokból. Bazi nagy meló lesz...félek tőle...nagyon...

12 után hazajöttem, kajáltam, pihentem, 2-re mentem vissza Heritage, Culture and Tourism előadásra. A többiek már ott álltak a terem előtt. 2 óra 5 perc, még mindig kint állunk, a tanár sehol. 2 óra 10 perc, ugyanez a helyzet. Kezdett furcsa lenni. Az egyik ír diák benyitott az ajtón, és így derült ki, h az óra már rég megy és bent van mindenki, a tanárnő is. Mikor meglátta, h hányan állunk az ajtó előtt, kijött hozzánk. Kiderült, hogy áttették az óra időpontját kettőről egyre... Még jó, hogy a fél osztály értesült erről, a fél nem, az erasmusosok meg aztán végképp nem. Nem értem én ezt a rendszert...hihetetlen, hogy miket képesek csinálni. Áttenni egy óra időpontját szó nélkül? És mégis hol kéne nyomon követni, hogy mit változtatnak, amikor már az eredeti időpontot és termet is nagy kínkeservvel tudtuk csak kideríteni?! Felháborító! A tanárnő is csak véletlen tudta meg, h előbb lesz órája, véletlen ment be előbb az irodájába és ott közölték vele... Hát no comment...tényleg... Fullon felborítja az órarendem ez a változás. Eddig hétfőn déltől kettőig volt két óra szabadidőm, amiben haza tudtam jönni kajálni, pihenni, skypeolni, msnezni kicsit. Most egy óra van csak a két előadás között, ami nem elég semmire. Hazajönni nem tudok, kénytelen vok reggel kaját is csomagolni magamnak, a könyvtárban kell majd ücsörögnöm :S. Utána meg a fél óra helyett másfél óra van a két órám között...ebből 20 perc, mire átsétálok az egyik épületből a másikba...szóval marad 1 óra 10 perc, ami újra nem elég semmire.... Kész időfecsérlés...nagyon kicsesztek velem.

Az előadás maradék 1 órájára már nem ültünk be, a tanárnő azt mondta, h ugyanezt az anyagot fogja leadni kedden 11-től 1-ig, menjünk be arra. (Persze...miért is ne csesszem el a kedd szabad délelőttömet is?!) Még 2 és fél óránk volt angolig (16:30-ig), úgyh beültünk a könyvtárba anyagot és témát keresni Marketing Research-re. 2 óra kemény meló után végre kitaláltam a témám: a gyors ételek és éttermek reklámjainak összefüggése a gyermek elhízással. Igazából turizmusos témát akartam, de nem találtam semmi jót, úgyh maradt ez.

Angolon majdnem elaludtam. A betegségek témakörét vettük, amit már nem először hallottam, úgyhogy nem kötött le túlságosan. Hazafelé bevásároltunk még. Az idő undorító volt, ez is sokat hozzátett a rossz kedvemhez, zuhogott az eső, néha jégeső.

2010.02.07., vasárnap

Úgy volt, hogy ma elmegyünk két múzeumba is, de Sophie kapott egy üzenetet Francescától, hogy 2-kor fog délután megérkezni, így inkább úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk és megvárjuk őt. Kora délután végre tudtam egyet beszélgetni Dórival :).

Nekiálltunk gulyáslevest csinálni :). Megpucoltuk a zöldségeket. Dóri volt a főszakács. Megint mindent megfigyeltem, hogy hogy csinál :). Lehet, hogy nem is olyan nagy ördöngősség főzni? :D

2 után nem sokkal megérkezett Francesca. Fáradt nagyon, de azért kiült hozzánk a konyhába. Beszélgettünk. Én nagyon egyedül éreztem magam első nap, úgyh próbálok vele nagyon kedves lenni, hogy érezze, hogy jó helyen van és nincs egyedül :).

Dóri egy magyar barátnője is átjött, úgyh 5-en kajáltunk. Most filmet néznek, én meg írom a blogot, jó kicsit egyedül lenni néha :).

2010.02.06., szombat

11-kor keltem szokás szerint :D. Már pénteken kaja vásárlásnál megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk ruhaboltokba is :).Fél 3-kor találkoztunk Jarmilával a Spire-nél. Először a Dunnes-ba mentünk. Bazi sokan voltak az egész városban, mert rögbi meccs volt és ez kb nemzeti ünnep itt Dublinban :D. Tömve voltak a boltok is. Sajnos nem tudtunk együttmaradni a lányokkal, elvesztettük egymást, úgyh a bolt közepén nekiálltam telefonálni és kideríteni, hogy ki hol van és hol találkozzunk :D. Összefutottunk Carolinnal és Danielával is :D. Összegyűjtöttem egy csomó féle ruhát, de a próbánál a feléről bebizonyosodott, hogy mégsem nekem való :D. Végül vettem 4 rövidujjú felsőt és 3db nagyon vastag zoknit, mindezt 9,75 euróért :D.

Innen a Penney's-be mentünk át, már Daniela és Carolin kíséretével. A ruhák elképesztően jó árban vannak, itt is megpakoltam magam :D, de aztán végül csak 1 ruhát és egy felsőt vettem. Sztem majd visszamegyek még egyedül, mert nem akartam, hogy várjanak rám a lányok...de még tudtam volna nézegetni :D.

Fél 5 körül indultunk el a Grafton Streeten egy kávéházba, hogy kipihenjük a vásárlás fáradalmait :D. Kate ajánlotta a helyet még pénteken. Nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas lesz. Nagyon sokan voltak, de a hangulatából így sem vesztett semmit :).

Én forró csokit ittam, a többiek Machiatót. Inkább hasonlított kakaóra, mint forró csokira, de azért jól esett :).

Este úgy volt, hogy Dóri a barátaival nálunk fog főzőcskézni, de végül áttették egy másik helyre, úgyh ketten voltunk Sophie-val. Megettük a maradék rántott husit, aztán pihiztünk :). Dórit egész nap nem láttuk, csak későn ért haza. Poén, hogy már 2 napja itt van és még nem tudtunk beszélni :D. De sokat leszünk még együtt :).

2010.02.05., péntek

Reggel, korán, 9 óra 22-kor arra ébredtem, hogy Sophie skype-ol a barátjával. A falak mintha papírból lennének. Azt hittem megőrülök, annyira aludni akartam még. Szerencsére eszembe jutott, hogy még az egyik próbán lenyúltam Andristól egy füldugót, amit nem vettem ki azóta sem a táskámból, szóval ha minden igaz, akkor még mindig ott van. Meg is találtam. Azonnal bedugtam a fülembe és már aludtam is tovább :D. Jó szolgálatot tett, délben keltem csak fel :). Szóval újra köszönet Andrisnak, megmentette a füldugó az alvásom :)! Késő délutánra vacsit szerveztünk, amihez be kellett vásárolni. 2-kor találkoztunk Jarmilával a Spire-nél. Épp azt találgattuk, hogy mit főzzünk este, amikor Michael meg egy haverja ránkköszöntek :D. Nekem nagyon fura, hogy mindennap összefutunk valami ismerőssel... vagy Dublin nagyon pici, vagy mi ismerünk már túl sok embert :D.

Végül kitaláltuk, hogy rántott husit csinálunk krumplival, plussz rántott zöldségeket mellé, mert Daniela vegetáriánus. Jarmila készült egy meglepivel. A legutolsó alkalommal, amikor palacsintát csináltunk közösen és utána beszélgettünk, akkor szóba került, hogy a whiskey nem csak kólával, hanem gyömbérrel is finom. Jarmila pedig a fejébe vette, hogy a gyömbér az a szleng neve egy drognak. És végül már egész este ezen nevettünk, mert annyira édesen magyarázta :D. Hát most erre visszatekintve elhatározta, hogy csinál nekünk egy sütit, amibe van gyömbér is :D.

Elmentünk bevásárolni, voltunk a Tescóban, a Lidl-ben és még a piacon is.

4 körül álltunk neki sütni-főzni, 9 személyre kellett minden...nem kis adag. Először a sütit készítettük el, Jarmila volt a főnök, Sophie és én pedig a torkos kukták :D...annyira finom volt már a tészta is, hogy a tálat tisztára nyaltuk :D.

Nekiálltunk a főételnek. Sophie és Jarmila vágták és pucolták a zöldségeket (krumplit, padlizsánt, gombát) én pedig a húst (12 gyönyörű csirkemell). Jarmila vett klopfolót, úgyh igazi lapos és hatalmas szeletek lettek. Sophie panírozta a zöldségeket én a husit. Közben megjött Kate, úgyh ő meg elkezdte kisütni az egészet. Nem kis meló volt... 6-ra hívtuk a többieket, szerencsére mindenki késett, úgyh pont be tudtuk fejezni a sütés-főzést :D.

A francia lányok írtak, hogy csak 7 körül vagy még később érnek ide, úgyh elkezdtünk enni. Itt volt Paul, Daniela, Carolin és persze a séfek: Sophie, Jarmila, Kate és én.

Minden nagyon finom lett, teljesen oda voltak a többiek, hogy mi milyen ügyesek vagyunk :D. A süti pedig egy álom... alig bírtam megállni, hogy ne egyek belőle folyamatosan és hogy maradjon másnak is. Mire befejeztük, megjött Clemence és Anne is, úgyh őket is megetettük. Utána beszélgettünk. Paul és Kate nagyon egymásra találtak, mindketten szeretik a történelmet, úgyh egész este erről diskuráltak :D.

Meggyőztem a többieket, hogy jöjjenek el velünk Edinburgh-ba :D. Le is foglaltuk a repjegyet. Clemence, Anne, Sophie, a barátja és én március 12-től március 15-ig leszünk ott, a többiek pedig március 13-től 16-ig.

11 körül Daniela, Carolin, Clemence és Anne elmentek, de megjött Nils és egy barátja, akit szintén Paulnak hívnak és egyébként francia. Velük beszélgettünk tovább. Fél 1-kor jött meg Dóri és José. Kipakoltak, aztán még velük is dumáltunk egy nagyot. Jarmila, Nils és Paul 1-kor elmentek. A házbeli Paul pedig fél 2 körül. Dóriék pedig 2 körül mentek még el egy házibuliba. Csak fél 4 körül feküdtem le, hulla fáradtan zuhantam az ágyba!

2010.02.04., csütörtök

A szerda esti buli után szerencsére tudtam aludni. Heritage Culture and Tourism gyakorlatom volt 1-től 2-ig. Ugyanaz a néni tartja, aki a Destination and Product Marketing Planning-et is, szóval eddig az angol és az ír kultúra tanáron kívül csak őt ismerem :D. Sajnos nem tudtam hétfőn ottlenni az első órán, mert akkor még nem volt meg az órarendem, úgyh kicsit belecsöppentem a közepébe a dolgoknak. Vadess, Clemence és Anne is járnak erre az órára és Vadess bent volt hétfőn is, úgyh az ő lapját néztem. Nem teljesen tiszta, hogy mik a követelmények, de majd hétfőn megkapom én is a lapota és azon rajta van. Egyébként a néni még mindig aranyos és még mindig gyorsan beszél :D. Valahogy most nehezebb is volt követni és koncentrálni, mint kedden és szerdán, de ezt betudom a buli rossz mellékhatásának :P. 4-től volt a következő órám, úgyh hazamentem, kajáltunk Sophie-val, megettük az utolsó adag paprikás krumplit :). Megbeszéltük, hogy 18:15-re elmegyünk edzeni, mondtam neki, hogy majd akkor ott találkozunk, mert nekem 6-ig órám van.

Megtaláltam a termet és legnagyobb meglepetésemre Georges is jár erre az órára :D. Szóval poén, sehol sem vagyok ismeretlenekkel, minden órán van vki, akit ismerek :D. Aztán megjött a 2 spanyol lány is és Maria, a német lány is. Az tárgy főleg pszichológia lesz, szóval érdekes :D. Örülök, hogy az összes órám azzal kapcsolatos, amiket szeretek: turizmus, marketing és pszichológia...kívánni sem lehetne jobbakat :D. Prezentációt kell majd készítenünk, Mariával az észlelés témakört választottuk, a negyedik héten lesz az előadásunk. A tanárnő aranyos, az agya előrébb jár, mint a szája, szóval sokszor elkezd dadogni és keresi a szavakat :). Háromnegyed 6-ig tartott az óra.

Egyébként undorító volt az idő csütörtök este. Zuhogott az eső, fújt a szél és hideg volt... :S

Jarmila is eljött edzeni. Várnunk kellett az edzőnőre, nem tudtunk addig bemenni az épületbe :S. Aztán kiderült, hogy van egy másik ajtó (...majd legközelebb azt használjuk.) Az öltözőben nagyon meleg volt...ott akartam maradni :D. 18:15-kor kezdődött az óra. Spinning. Szobabiciklizés, gondoltuk nem lesz olyan nehéz, bár még egyikünk sem próbálta az előtt. Tévedtünk... Háromnegyed óra kőkemény tekerés, vátoztatva a nehézséget és néha a pózt. A szívem életemben nem vert ilyen gyorsan és hevesen, atom hideg volt a teremben, de full melegem volt, a nyereg feltörte a fenekem, a lábaimról pedig ne is beszéljünk... azt hittem soha nem lesz vége :D Nem vittem vizet, majd meghaltam, de a trénerünk nagyon jó fej volt, hozott nekem műanyag pohárban :). Spinning után még ottmaradtunk body conditioning-ra is. Sztem amit Sophie-val szerdán csináltunk milliószor nehezebb volt :D. Végül háromnegyed 8-kor hulla fáradtan, izomlázzal küzdve hagytuk el az edzőtermet és mentünk átöltözni. Kedden újra végigcsináljuk...:D :D :D

2010.02.03., szerda

11-től 13-ig volt egy órám, Destination and Product Marketing Planning (ez volt kedden is már). A tanárnő nagyon aranyos, stílusában és közvetlenségében kicsit Miletics Piroska (révais angol és töri) tanárnőre emlékeztet :). Valószínűleg a másodikas turizmus marketingeseknek lehet a koordinátora, mert mindegyiket névről ismerte és az óra elején az órarendről beszélgettek, meg az év eleji teendőkről. Nagyon gyorsan beszél, de nem használ nehéz szavakat. A megértés legnehezebb része, hogy folyamatosan koncentrálnom kell, különben elvesztem a fonalat.

Délután el akartunk menni Sophie-val edzeni a közeli Larkin College sportcentrumába (a sulim melletti épület, szóval max 10 percre tőlünk). 17:40-től volt aerobic meghirdetve. Mikor odaértünk, az ajtó zárva volt, aztán a másik épület portása jött ki elénk, és kérdezte, hogy miben segíthet. Mondtuk neki, hogy aerobic-ra jöttünk. Kiderült, hogy rossz órarendet osztogattak a suliban (mily meglepő...:S). Szerdán csak tánc van, aerobic és spinning pedig kedden és csütörtökön van. Így hát hazasétáltunk Sophie-val. Már nagyon beleéltük magunkat, hogy mozgunk kicsit, úgyh a házban nem a lifttel, hanem a lépcsőn mentünk fel, aztán gyors átöltözés után elkezdtünk itthon edzeni. Csináltunk egy kis bemelegítést, aztán 9 x 40 felülés (középre, jobbra, balra), 1 x 40 lábemelés, aztán popsi edzés. Élőhulla voltam utána, de nagyon jól esett. Pesten heti 3x jártam edzeni.

7:15-kor, inkább 7:20 körül találkoztunk Paul-lal a ház előtt, aztán 7:30-kor Jarmilával, Martinával, Vadess-szel, Adrian-nel, Carolinnal és Danielával a Spire-nél. 8:00-kor pedig Clemence-szal, Anne-nel, Maria-val és Kate-tel a St. Stephen's Green diadalíve előtt. Onnan már csak egyenesen kellett mennünk a Dicey's Gardenbe. Azért azt a helyet válaszottuk, mert relatív olcsó. Sajnos volt belépő, 5 euró, legközelebb 8 előtt vagy akár már előbb is 7 előtt oda kell érnünk, mert akkor nem kell fizetni. De egyébként minden ital 2 euró (máshol 5 eurónál kezdődik). Ülőhely nem volt. Külső és belső rész is van, igazából inkább szórakozóhely, mint pub. Az első sörömért nem fizettem, mert nem kérte el a báros srác tőlem a pénzt a nagy forgatagban, én meg annyira nem erőltettem, hogy fizessek :P. Persze kicsit lelkiismeret-furdalásom volt utána...legközelebb szólni fogok, hogy még nem fizettem :(. Pont mikor arrajártunk, felszabadult egy asztalnyi hely, úgyh le tudtunk ülni. Kint voltunk, de volt fűtés, nem fáztunk. Jól telt az este, beszélgettünk, sőőőőt még táncoltunk is egy kicsit (ez volt itt az első alkalom :)).

Ott találkoztunk még más erasmus csapattal is, illetve megérkezett Michael, Erica és Georges is. Végre sikerült tipikus ír bulizós lányokat fotóznom. Az egyik legjobb képet Jarmila közreműködásável csináltam :D. Odaállt a lány mellé és úgy tettünk, mintha őt fotóznám, de persze igazából a lányt fotóztam :D. A Dicey-s lányok a csinosabbik fajtából vannak, sajnos a nagy többség náluk igénytelenebb.

Éjjel 1 körül értünk haza, összességében nagyon jó este volt :D CP!

2010.02.02., kedd

Hétfő este nagyon későig beszélgettem Andrissal Skype-on, ő volt az első, aki szülinapom napján felköszöntött, még egyszer nagyon köszi érte :) CP! Csak 2-re kellett suliba mennem, úgyh aludtam 11-ig. (Andris már kevésbé járt ilyen jól, 8-kor kelt...bocsíííí!!!) Reggel nem keltem túl fényes kedvvel. Az járt a fejemben, hogy: "Ma van a szülinapom. Tök jó itt Dublinban, de ma nem vágyom másra, minthogy otthon legyek azokkal, akiket szeretek...". Hasonlóan nagy volt ez a honvágy és hiányérzet, mint az első itt töltött szombatomon. Rengeteg sms-t és üzit kaptam, amikért nagyon hálás vagyok és iszonyat jó érzéssel tölt el, hogy ennyien gondoltak rám :)! Azonban sokuk hozzájárult a depis hangulatomhoz...kb mindegyiket megsirattam egy részről örömömben, másrészről meg fájdalmamban :S :). Szóval érdekesen telt a kedd "reggelem". Fél 1 körül, amikor so-so sikerült megnyugodnom és újra pozitív gondolatokkal feltöltődnöm, végre kimásztam a konyhába, hogy egyek valamit. Az asztalon egy hatalmas 21-es fogadott mécsesekből kirakva :D:D. Sophie készítette nekem szülinapomra :). Nagyon-nagyon meglepett és kimondhatatlanul hálás voltam/vagyok érte és mintha ollóval vágták volna el a rosszkedvem, azonnal jobban éreztem magam :).

2-re bementem a suliba. Clemence és Anne is járnak erre az órára (Destination and Product Marketing Planning). Nagyon érdekes tárgy, tetszik, de nem egyszerű. Marketing tervet kell majd készítenünk egy tanulmányi túra után Edinburgh-ról (Skócia). Azt mondta a néni, hogy tudja, hogy nagyon drága alapból az Erasmus élet, szóval nem muszáj elmennünk, mert kb 100 euróba kerülne a 2 nap. De én nagyon szeretnék menni. Magyarországról ez még drágább lenne, szóval ki kéne használni az alkalmat. Megismerhetnénk az ír csoporttársainkat, kicsit Skóciát, Edinburgh-ot és könnyebben megírnánk a kötelező marketing tervet. :)

4 körül találkoztunk Martinával a Liffey egyik hídjánál és onnan együtt mentünk az Aungier Street-re Irish Cultural Studies-ra. A suliban találkoztunk Jarmilával és Kate-tel. Mivel az óra csak 5-kor kezdődött, leültünk a kajáldához. Beszélgettünk kicsit. Aztán egyszercsak elkezdtek susmorogni, majd bejelentették, hogy szeretnének megköszönteni. Hát újabb nagy meglepetés volt :D! Vettek sütit és ajándékot is (, ami miatt mérges vagyok rájuk, mert tudom, hogy nekik sincs sok pénzük és igazán nem kellett volna...de persze hálás is vok :P). Annyira boldog vagyok, hogy ismerhetem őket. Már most nagyon közel állnak hozzám és szeretem őket, pedig még csak 1 hete ismerjük egymást. Nagyon megkönnyítik az itt létemet, jó velük lenni és hálás vagyok nekik mindenért :). Szóval sütiztünk, dumáltunk, jól éreztük magunkat.

Méltó folytatás volt az Irish Cultural Studies (ír kulturális tanulmányok) is. A bácsi nagyon vicces és szórakoztató, inkább színész, mint tanár. Óriási tudása van, beszél németül, franciául, olaszul, kínaiul, pár szót még magyarul is :D. Jó lesz az az óra, szeretni fogom, már várom a jövő hetit :D.

Innen a Bolton Street-re mentünk (kb 15 perc gyalog), ahol 6-tól 8-ig volt egy összejövetel. Kaja, beszélgetés. Iszonyat éhes voltam...kissáskaként kb mindenből ettem. Sok emberrel dumáltunk. 8-kor indultunk haza.

Este még beszéltem anyáékkal és Eszterékkel Skype-on, megköszöntöttek :P!

2010.02.01., hétfő

A délelőtti tudatlanság nagyon rossz volt. Utálok várni, főleg bizonytalanságban. Vadess fél 12 körül írt, hogy könyvtárban van, és ha akarom, akkor megmutatja, hogy honnan tudom összeállítani az órarendem. Bementem. A könyvtárban találkoztam Michaellel és Ericával. Egy szőke számomra ismeretlen lánnyal voltak. Michael kérdezte, hogy minden rendben van-e. Mondtam neki, hogy nem, nincs, mert nem tudom az órarendem és lehet, hogy éppen órán kéne ülnöm. Mondta, hogy nyugodjak meg, az első hét ilyen. Nekik például elmaradt az első órájuk, ezért ülnek a könyvtárban. Aztán egyszercsak megszólalt a szőke lány magyarul. Hirtelen nem tudtam, hogy most tényleg magyarul beszélt-e vagy csak képzelődtem. Aztán kiderült, hogy ő az a magyar lány, akiről már mesélt nekem Michael. Debreceni, 26 éves és a DIT-n csinálja a diplomáját. Idén szeptemberben kezdett. Nagyon aranyos volt, mondta, hogy bármiben segít és hogy tényleg nem kell idegeskednem, majd kialakul az órarend :). Jó volt magyarul beszélni, bár kicsit össze is zavart...utána magyarul szólaltam meg a többieknek is :D. Végül megtaláltam Vadesst is. A számítógépteremben ült. Sajnos vele sem jutottam sokkal előbbre. Az oldalt, amit mutatott már én is ismertem. Van egy-két óra, amiből 3 időpont van meghírdetve vagy több, de sokszor teljesen eltérő hosszúságúak (az egyik 2 óra, a másik 3, a harmadik csak 1) és a legnagyobb kérdésem az lett volna, hogy melyiket kell ilyenkor kiválasztani és bemenni rá. Erre Vadess sem tudta a választ. 12-kor már újra itthon voltam.

Totál el voltam keseredve. De nem voltam ezzel egyedül. Itthon Sophie már remegett és majdnem sírt az idegességtől az órarend és a suli miatt. Próbáltam megnyugtatni, hogy ez még csak az első hét. Egyébként abszolút megértem, hogy így kiakadt...én is visszasírtam aznap a mi (DRÁÁÁGA :D) Neptun rendszerünket.

14:30-ra mentem vissza a suliba, akkor találkoztunk Louise-szal órarendügyben. Nem volt túlságosan jól megszervezve a megbeszélés... 13-an vagy még többen nyomorogtunk az irodájában. Egyesével felolvasta, hogy melyik tárgy mikor és hol lesz. Szóval ki az asztalra, ki a földre, a szerencsésebbek székre ülve próbálták követni, hogy melyik óra mikor lesz és hogy egyátalán melyik az, amiben érdekeltek vagyunk. Kiderült, hogy ahol több időpont van megadva, ott általában a hosszabb ideig tartó az előadás és az 1 órás a gyakorlat. Ha több előadás időpont, vagy több gyakorlat időpont van megadva, akkor azokból választhatunk. A megbeszélésen találkoztunk egy újabb erasmusos társunkkal. Német, a neve Maria. Aranyos lány ő is, felajánlottam neki a segítségem, sztem élni fog vele :).

A megbeszélés után Anne-nel és Clemence-szal elmentünk a Dunnesba körül nézni, mert még rengeteg időnk volt 16:30-ig, az angol óráig. Megint megállapítottam, hogy nagyon olcsó minden és ha lesz időm, akkor szeretnék visszamenni és körülnézni megint :). 2 euróért már lehet kapni spagetti pántos felsőket, 3-4 euróért hosszúujjú felsőket, 7-9 euróért farmereket, pulcsikat, stb...

Clemence-szel mentem angol órára a Bolton Street-re, ami nincs messze tőlünk. Először egy rossz DIT épületbe mentünk be. Egy nagy lépcsőház volt az egész, nagyon kevés teremmel, nulla ablakkal. Senki nem volt ott. Végül találtunk egy tanárnőt, és ő mondta, hogy ez nem a Bolton Street :D:D. Megmutatta az utat, kb 2 háztömbnyit kellett még menni :D. A Bolton Street-i épület hatalmas, szép, öreg. Rengeteg a folyosó és a terem. Alig találtuk meg az angol termet, de végül sikerrel jártunk.

Az angol tanárnő jófej és a csoporttársaim is. A stressz és az emberi kapcsolatok volt a téma. Sok új szót tanultam, pedig még csak az első óra volt, de ez is mutatja, hogy hasznos lesz :). Sophie is ebben a csoportban van, úgyh együtt jöttünk haza. Velünk jött Paul is, aki szintén német és ugyanabban a házban lakik, mint mi :). Elmentünk bevásárolni. Kihasználtuk, hogy ott van Paul és vettünk 7,5kg krumplit :D. Ő cipelte nekünk haza :D. Persze hálánk jeléül meghívtuk vacsizni, sztem jól esett neki...sokszor van egyedül a lakásukban.

Főztem megint :D. Paprikás krumplit. Nem volt nehéz, de sok időbe telt, mire megfőtt. És az eredmény megint kielégítő (FINOM :D). Most 2 napra megvan a kajánk Sophie-val...utána lehet gondolkodni az új fogáson :D.

2010.02.01., hétfő

9-kor kellett volna találkoznom Vadess-szel a suliban, de írt egy sms-t, hogy elaludt, úgyhogy csak 9:30-ra ér be. Gondoltam addig megnézem az e-mailjeim. Jött egy levél Louise-tól, a koordinátorunktól, amiben azt írta, hogy 14:30-ra menjünk be hozzá a suliba az órarendekért. Szóval még mindig nem tudom az órarendem, és nem tudom, hogy ma lenne-e órám vagy sem, és hogy hol kéne éppen lennem :S. Király ez a rendszer...emiatt lehet, hogy lemaradok az első órákról. Van egy oldal, ahol meg tudom nagyjából nézni, hogy melyik óra, mikor van, de nem igazodom ki rajta. Lehet, hogy csak én vok ilyen béna... Délelőtt átmegyek Vadess-hez vagy ő jön át, talán ő érti és elmagyarázza nekem, hogy mi van most. Ha nem, akkor délután Louise-t fogom nyaggatni.

2010.01.31., vasárnap

Még mindig nem sikerült kigyógyulnom a náthából, a hangom is rekedtes, ezért ma úgy döntöttem, hogy ágyban maradok. Tényleg nem csináltam mást, csak ettem, ittam, pihentem és írtam a blogom. Ebédre is csak gyors kaját ettünk: hagymalevest, tejszínes csirkés tésztát (porból) és a maradék palit.

Feltöltöttem 4 új bejegyzést, ez lesz az ötödik. A régebbiekhez tettem fel képeket, Molly Malone-hoz egy linket, ahol meghallgatható a dal.

Szerintem hasznosan töltöttem a napot, néha ilyen is kell :) :P CP!

Holnap 9-re megyek be a suliba, Vadess-szel találkozom. Elvileg megkapjuk az órarendünk...jó lenne már tudni, hogy mit fogok tanulni és mikor, hisz végülis ezért jöttem.

A dubliniaknak semmi ízlése és stílusa nincsen. Ez egy kijelentés és alá tudom támasztani képekkel is :).

Már első éjjel, amikor megérkeztem és Dóri elvitt a Temple Barba, megtanultam megkülönböztetni az íreket a külföldiektől. Hogyan? Nagyon egyszerű. Tegyük fel, hogy péntek este van, szórakoni indulsz a barátaiddal, nincs meleg, 1-2 fok maximum, szóval pulcsit és kabátot veszel, akár még sapkát és sálat is. Minden más normális ember is így tesz. Kivétel az ír bulizók. A lányok felveszik a lehető legrövidebb szoknyát, a lehető legmagasabb sarkú, néha már ortopéd körömcipőt (amiben mellesleg nem tudnak járni...egyik nap az orrom előtt esett el az egyik csaj egy ilyen tünemény cipőben), mindezt harisnya és bármiféle zokniféle nélkül!, egy szál semmit takaró toppal, kabát nélkül. Ez nem vicc, ez a valóság. Sztem a férfiak Kánaánja az esti Dublin... Bár nem csak a tip-top, gyönyörű csajok öltöznek így, hanem sajnos a hurkásabb fajták is. A férfiak/fiúk is "melegvérűek". Gyakran egy szál pólóban és rövid nadrágban, flip-flop papucsban caplatnak az utcán, miközben én a pulcsimban és a meleg kabátomban jéggé fagyok. (Megpróbálok képet csinálni majd paparazziként, de egyelőre még nem jöttem rá, miért, de a fényképezőm nem kedveli a fénytelen éjszakát és nem óhajt használható képeket csinálni olyankor.)

Ehhez az őrülethez találtam még egy-két szép dolgot:

2010.01.30., szombat

Vadess, Froila, Marie, Clemence, Anne és még sokan mások szombaton Howth-ba mentek, ez egy kis halászfalu, 40 percnyire Dublintól, a keleti parton. Minket is hívtak, de szerintem 1-2 fok kevés ahhoz, hogy túléljünk egy túrát a szeles Dublin megyében :D. Kivárjuk, hogy jobb idő legyen, melegebb, 10 fok körül és majd akkor elmegyünk kirándulni, piknikezni, stb. Addig pedig itt van Dublin, amit felfedezhetünk :).

Már péntek este eldöntöttük, hogy ma a Guiness Storehouse-ba megyünk. 11:30-kor találkoztunk Jarmilával (CZ), Danielával (D), Carolinnal (D) és Nils-szel (CH) a Spire-nél. 12-kor Martinával (D) a Church Street-nél, ami kb fél órányira van a Spire-től, majd 12:30 körül Kate-tel (CZ) a Guiness Storehouse-nál. Nem volt rövid séta, de végül megérkeztünk. Magas téglafalak, sörszag, egy csomó ember.

A jegy nem olcsó...11 euró (diákoknak!). Ez Dublin második legnagyobb épülete, a 7 emelet magasságával. A földszinten van a szuvenír bolt, de a kijárat is ide vezet, úgyh az ártatlan turista mégcsak véletlenül sem hagyhatja ki a drágábbnál drágább portékákat, persze mind Guiness márkával fémjelezve :). Kaptunk egy 2 perces rövid tájékoztatót, utána pedig indulhatott a túra. Először a Guiness és minden sör 4 alapvető hozzávalóját mutatták be (árpa, komló, élesztő és víz). Majd jött az ötödik hozzávaló, Arthur Guiness :), aki 9000 évre (nem írtam el, tényleg kilencezer) kötötte meg a bérleti szerződést 1759-ben, szóval már csak 8749 évig állítanak elő Guiness sört a dublini St. James's Gate sörfőzdében! Siessetek, nehogy lemaradjatok róla :D! Röviden végigvezettek minket a sörfőzés folyamatán. Megkóstolhattuk a már megpörkölt árpát. Olyan volt az íze, mint a kávénak. Láttuk, hogy készül el a hordó, láttunk Guiness reklámokat, plakátokat, megnéztünk egy filmet a Guiness szállításáról... 1 szó, mint száz, itt minden a Guiness körül forgott. Végül a hetedik emeleten, megérkeztünk a Gravity Bar-ba, ahol mindenki kapott a jegyen lévő kuponért 1 pint Guiness-t ingyen. A Gravity Bár minden fala üveg, szóval 360 fokban gyönyörű kilátás volt Dublinra. Tömeg volt, a Nap tűzött, beindult az üvegház hatás, a Guiness túl soknak bizonyult :D. Egyébként minden más rendben volt :P. A pultnál nem kérték el az én kuponom, úgyh még egyszer felhasználtam, de nem Guiness-re, hanem kólára. Szóval jól jöttem ki a dologból :). Majd el kell kérnem Martina képeit. Röpke 2,5-3 a Guiness Storehouse-ban eltöltött órácska után elmentünk még sétálni egyet a városba. Megnéztük újra (most világosban) a Szent Patrik székesegyházat, ami még mindig szép.

Meglestük a Christchurch-öt, aztán wc után kutattunk :D. Direkt elmentem a mosdóba, mielőtt elindultunk a Guiness Storehouse-ban, de a sör több volt, mint egy eresztés :D. Már menni is alig bírtam, mire végre találtunk egy McDonald's-ot. Életemben kevés dolognak örültem ennyire, mint annak :D. Lassan hazasétáltunk, vettünk égőt a fürdőszobába. (Azt hiszem ezt még nem írtam le. 2 napig sötétben fürödtünk és pisiltünk meg minden egyéb :P, mert kiégett a lámpa...) Otthon kicseréltem, úgyh újra látunk :D... ezek az élet apró örömei :).

Délután skype-oltam a Thornwill-lal böbőőőő :D. Marcinál voltak Pesten, mert vasárnap mennek Szolnokra Töfihez, cd ügyben. Végülis ez úton bepótoltuk, hogy mielőtt kiutaztam nem tudtunk találkozni :D.Remélem, hogy Szolnokon lassan befejezik a cd készítést és nem sokára már hallgathatjuk a lemezt :). Már nagyon várom  :)!!!

Kaptunk jó pár meghívást estére házibulikba, bárokba, de hulla fáradtak voltunk, úgyh inkább rendeztünk mi egy "házibulit", a Mountjoy Square-en (itt lakom) :D. 7 körül átjött Martina, Jarmila, Vadess és az ausztrál srác, Adrien. Csináltam palacsintáááát :D. Életem első próbálkozása volt ez is, és szerencsére nem sültem fel, nagyon finom lett :). Csak kakaónk és lekvárunk volt itthon, szóval nem tudtuk túl változatosan megtölteni, de mindenki elégedett volt. Martina azt mondta, hogy a mi lakásunk a kedvenc helye Dublinban, mert itt mindig jó a társaság és mindig van valami jó kaja :D. Éjfélig dumáltunk. Kiderült, hogy Jarmila a legviccesebb mindegyikünk közül és a legpoénabb, hogy nem szándékosan csinálja :). Mindig van valami beszólása, amin szakad az egész társaság :D. Tegnap például szóba került, hogy a whiskey finom gyömbérrel. Erre ő a fejébe vette, hogy a gyömbér az egy drognak a szleng neve. De sem Vadess, sem Adrien, sem mi nem hallottuk még soha ezt. Jarmila viszont kb egy órán keresztül azon lovagolt, hogy márpedig a gyömbér az egy drog :D. Aztán később meg akarta kérdezni Vadesstől, hogy az anyukája szokott-e csirkét sütni, de az lett a mondatból, hogy: "Vadess, az anyukád egy csirke?" :D Aztán persze elkezdtük ezt boncolgatni :D. Ez után meg akarta kérdezni a fiúktól, hogy hazakísérik-e, mert akkor nem kell olyan korán elköszönnie. De ebből meg az lett, hogy "Guys, do you wanna come home with me?". Mondanom sem kell, hogy elég félreérthető mondat ez :D. Vadessről kiderült, hogy nem bírja a csendet. Ez lehet, h valami kulturális öröksége, de amint befejeztünk valami témát és fél pillanatra csönd lett, ő máris megszólalt, kérdezősködni kezdett, mert zavarta, h csak ülünk :).Sokszor kellett rászólnunk a fiúkra, hogy beszéljenek lassabban. Mindkettő hajlamos hadarni. Összefoglalva, az est nagyon jól sikerült. Örülök, hogy ilyen hamar jó társaságba kerültem, de nagyon-nagyon hiányoznak az otthoni barátaim. Nagy örömömre Zsolti és Anna március 19-én jönnek hozzám, Dublinba :D:D.

Apropó...megvan a repjegyem. A tavaszi szünetben, március 25-én megyek haza (Zsoltiékkal együtt) és április 9-én jövök vissza. Furcsa érzés, hogy egyik részről szuper itt lenni, jól érzem magam és szívesen vagyok itt, de másik részről meg iszonyúan hiányzik minden és mindenki otthonról és haza akarok menni. Jó lenne a kettőt valahogy összemixelni...