Tweety Dublinban

2010.02.19., péntek

Reggel fél 10-kor keltem, mert nagyon sok dolgot terveztem erre a napra. Azonnal edzőruhába öltöztem és mentem taposó gépzeni, aztán Sophieval megcsináltuk a szokásos gyakorlatsorozatunk. Reggeli után számítógépeztem kicsit. A Thornwill zenekar este Szlovákiába ment koncertezni, úgyhogy még pont elcsíptem Andrist skypeon, így sok sikert és kitartást tudtam nekik kívánni. (Amit remélem átadtál, Andris?! :D :P CP) Ilyenkor még jobban sajnálom, hogy nem vagyok otthon. Egy csomó koncertről és próbáról lemaradok! Nagyon hiányzik a saját zenekarom és barát zenekar is!!!

1-re mentünk az Aungier Streetre, megint International Days-es megbeszélés volt. Megszokásból abba a terembe mentünk, ahol múlt héten is volt a meeting, de furcsa módon nem volt ott senki... Elkezdtünk gyanakodni. Bár tény, hogy az írek sokat késnek, de azért az Erasmus diákok csak nem... A harmadik emeletről lementünk a könyvtárba, hogy megnézzük az e-mailt, amit előző nap Sara Galetti (az egyik főszervező) küldött. Persze más terem volt benne és persze a harmadik emeleten...szóval megint lépcsőzés... 15 perc késéssel végülis megtaláltuk őket :D. A megbeszélés milliószor jobb és hatásosabb volt, mint múlt héten. Most el tudott jönni Claire (az európai koordinátor) is. Összeszedetten, pontról pontra haladtunk. Kitaláltuk a programot. Megbeszéltük a teendőket jövő hétre. Mivel nem minden országból van önkéntes szervező, ezért mindenkinek el kell vállalnia legalább még egy országot. Én Lengyelországot választottam, mert Martina lengyel, úgyhogy majd biztos tud segíteni.

A megbeszélés után elmentünk bevásárolni. Estére 11 vendég ígérte, hogy jön :). Francesca már csütörtök este megcsinálta a ragut a lasagne-hoz. Vadess pedig epres sütit ígért. Jarmila konyhájában fogják elkészíteni, kíváncsi leszek :D. Biztonság kedvéért Sophieval kitaláltuk, hogy csinálunk kókuszgolyót, úgyhogy ahhoz kellett venni egy-két dolgot. Rumot nem találtunk, úgyh mandula aromát vettünk. A keksz vásárlás sem volt egyszerű. A csokis kekszek hosszú sora mellett vannak töltött kekszek, mindenféle hiperszuper kekszek, de persze sima háztartási kekszféle nincs. Jellemző. Miért is lenne? Lassan már nem csodálkozom semmin itt Írországban :D. Végül nagy nehezen, miután végigjártuk az összes 2 eurós boltot (ahol édességeket is lehet nagyon jó áron kapni) a Tescóban találtunk kókuszos kekszet. Még ez tűnt a leginkább háztartási kekszszerűnek. Vettünk tepsit a lasagne-nak. Ami volt, az túl lapos. Ezt pedig majd tudjuk használni sütikhez is később.

Fél 5-5 körül értünk haza. Kajáltam. Közben megjött Francesca is. Nekiállt a lasagne-nek, Sophie és én pedig nekiálltunk a kókuszgolyónak. Elsőként a kekszet törtem össz. Belecsomagoltam konyharuhába és húsklopfolóval nekiestem :D. Ennél jobb stresszölő nincs is sztem :D. Kiadtam minden feszültségem és mérgem és porrá zúztam a kekszeket :D. Másfélszeres mennyiséget használtunk mindenből, hogy több golyónk legyen. Miután minden benne volt, elkezdtem összegyúrni. Nagyon-nagyon folyékony lett...valószínű több tejet tettem bele, mint kellett volna. (Sajnos nincs mérőpoharunk és konyhai mérlegünk, úgyh mindent bögrében vagy szemmértékre mérünk :D.) Úgyhogy tettünk még bele kakaóport. Után zsemlemorzsát (mivel a kekszünk elfogyott). Aztán egy kis lisztet is. A végére már egész jó lett a massza. Egy baj volt...ragadt. Tettünk bele olajat is. Szóval a végére már mindent bele süti lett :D. Sikeresen megformáztuk a golyókat és beleforgattuk kókuszba. Elég sok lett...több, mint hittem :D. Később Dóri is csatlakozott hozzánk.

Mire végeztünk pont megjött Daniela és Carolin, nem sokkal utánuk Paul is. Átöltöztem. Közben megérkezett Adrian. Aztán Vadess és Jarmila is megjöttek a titokzatos epres sütivel együtt :D. Martina elhozta a barátját is, Kirill-t. 2 éves volt, amikor Németországba költöztek Oroszországból...szóval ő is teljesen multikulturális :D.

Végül megérkezett Dóri barátja José, José legjobb barátja, és az öccse. Francesca lasagne-ja is elkészült időközben. Átrendeztük kicsit a nagyszobát, hogy mindenki elférjen. 15 ember...tömeg. A lasange álom finom volt. Az epres süti is :). A kókuszgolyó pedig hatalmas sikert aratott. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk.

Jó kis este volt. Utolsóként José és a 2 másik spanyol fiú mentek el fél 1 körül.

Fura volt újra csak a lakótársakkal maradni. Üresnek tűnt a lakás :D.