Tweety Dublinban

2010.03.16., kedd

Délelőtt aludtam, és az egész kora délutánom is még pihizéssel telt :). Fél 5 felé Dóriék kitalálták, hogy menjünk be a városba, nézzünk körül, a Szent Patrik napi programok már elkezdődtek. Összeszedtem magam, megvártuk Josét, aztán ötösben elindultunk.

Francesca nagyon odavolt, hogy szeretne manósapit, meg Szent Patrikos kiegészítőket, úgyhogy először bementünk az egyik 2 eurós boltba, mert ott lehet ezeket (és minden mást is) a legolcsóbban kapni. Én is kedvet kaptam a beöltözéshez, de nem akartam sapit, mert mindenkin az lesz, én valami másabbat akartam :). Dórival találtunk lóherés fejkendőket és zoknikat, mindegyik csomagban kettő volt, úgyhogy megosztoztunk rajtuk. Vettem Ireland-es zöld sálat is :). Ki akartam próbálni a zöld hajfestéket. Fújtam kicsit az egyik tincsemre…a hajamat nem fogta meg, de a kabátomat igen :(. Remélem, majd kijön, különben egy szép zöld folttal a mellkasomon fogok mászkálni innentől kezdve.

A nagy bevásárlás után elindultunk a Merrion Square felé, mert vmi búcsúféleség volt ott, kirakodóvásárral és kisvidámparkkal. Útközben összefuttottunk Jennyvel és Paullal az O’Connel Street-en. Paul megjött Tunéziából. Szegény beteg lett az ottani víztől, de egyébként azt mondta, hogy jó volt a tanulmányi út :D. (Tudom, viccesen hangzik és irigylésre méltó, de tényleg Tunéziában volt tanulmányi úton, fotókat kellett készítenie.) A Grafton Street elején Anne-nel és Clemence-szal is találkoztunk. Ők mondták, hogy a St. Stephen’s Green-hez mennek, mert ott meg ír táncoktatás folyik éppen :). A Grafton Street-en még elnézegettünk. Megálltunk egy utcai komédiásnál. Éppen a 2 és fél méter magas egy kerekű bicikliére ült fel, majd pedig azon zsonglőrködött 2 égő fáklyával és egy tőrrel. Érdekes volt és félelmetes sokszor.

A St. Stephen’s Green-nél már tömeg volt és nagyban folyt a tánc. Jó volt látni, ahogy kicsi és nagy, öreg és fiatal, ír és külföldi együtt táncol :). Picit nézegettünk, hallgattuk az ír zenét és nevetgéltünk a „táncosokon”. Már most szinte mindenki viselt valami zöldet.

Át akartunk sétálni a Merrion Square-re. Dóri vezetett minket és eltévedtünk :D:D. Jó kis városnézés volt. Utólag derült ki, hogy rossz utcán kanyarodtunk le, amúgy KB 2 percre lett volna egymástól a két tér :D. Aranyos volt :).
Kirakodóvásár nem volt és a kis vidámpark is elég kiábrándító volt. Alig volt valami, pár körhintán, egy óriáskereken és néhány gyomorforgató szerkezeten kívül. Az óriáskerékre mindenképpen fel akartunk ülni, úgyhogy kifizettük a 4 eurót (!). Féltem. Magas volt és relatív gyorsan pörgött. A dublini látkép viszont érdekes volt így madártávlatból :). 4 kört mentünk.

Innen már haza vezetett az utunk. Este folytattam a pihit :D.
 

2010.03.15., hétfő

A reptérre 11-kor kellett elindulnom, úgyhogy nagy városnézésre már nem volt időm, de reggeli után elmentünk még körülnézni a boltokba :P. Láttam sok-sok Nessie-t, felföldi tehenet, kiltet és tartant a kirakatokban és igazi fekete taxit az utcákon. Vettem skót édességeket, Short bread-et (keksz) és Rocks of Edinburgh-t.

Megtaláltam álmaim boltját is :). Minden skót mintás, de a lehető legdivatosabb színekben. Rózsaszín, piros, kék, sárga, lila, zöld. Cipők, kabátok, kesztyűk, pulcsik, nadrágok, szoknyák, sálak, sapkák, nyuszik, kutyák, pénztárcák, táskák... MINDEN :). Próbáltam egy kabit...csupán csak 225 fontba került :D.

Negyed 11-kor mentünk vissza a hostelba. Összepakoltam. 11-kor találkoztam Sophie-val az buszmegállóban. Elbúcsúzott a barátjától, aztán mentünk is. (Anne és Clemence csak az este 7-es géppel repültek vissza Dublinba.)

A becsekkolással nem volt gond. Megint a szokásos helyen ültem a gépen, Sophie mögöttem, mert ő is ablak mellé szeretett volna ülni. Felhős időnk volt. Hamar Dublinba értünk, nem volt semmi gond.

Dóri és Francesca már vártak minket. Ettünk egy nagyot :). Volt gulyásleves, túróscsusza és mákos süti. Fincsíííí :D.

Délután és este bepótoltam a kiesett 4 napi internet adagom :D. Az msné és skype-é volt a főszerep.

2010.03.14., vasárnap

A 11:10-es busz indulás előtt még szerettük volna megnézni a kis szigetet Invernessben. Ezért kicsit előbb felkeltünk, ettünk reggelit a hostelban, aztán elindultunk sétálni. A Ness-folyó mentén haladtunk. Lefotóztuk a hostelünket alulnézetből is, nagyon édes kis házikó :).

A skóciai és az angliai házacskákban is van valami varázslatos számomra. Mind olyan, mintha külön titkot rejtene, kísérteties, de jó értelemben véve :).

A sziget negyed órányi sétára volt. Nyugodt, kiépített mégis vad környék. Kacskaringós kis ösvény, hidacskák, minden ami kell :). A folyó másik partján sétáltunk visszafelé a hostelig.

Elértük a buszt, valami miatt megint nem bírtam ébren maradni :). Háromnegyed 3-ra értünk Edinburghba. Elsétáltunk a legújabb hostelünkhöz, ami közvetlen a vár lábánál volt. Ezt a neve is jelzi: Castle Rock Hostel. Egyébként belül az egész olyan, mint egy kastély. Páncélos katonákkal, képekkel... 14 ágyas szobában kaptunk helyet. Enyém volt a Staffa nevű ágy.

Miután lepakoltuk a cuccokat, elindultunk, hogy felfedezzük még jobban a várost.

Először a Museum of Childhood-ba, azaz a gyerekkor múzeumába mentünk. Már a cégére is nagyon tetszett :). Tele volt régi játékokkal, babákkal, macikkal, pár ruhával. Aranyos hely volt :).

Onnan elsétáltunk a Royal Mile másik végére, a királynő rezidenciájához. Sajnos már zárva volt, úgyhogy csak a kapun kívülről tudtunk belesni.

Közvetlen emellett található a Holyrood Park, ami egy nagy hegyből áll :P. Nem akartunk felmászni rá, csak lefotózni, de aztán egyre közelebb és közelebb mentünk, míg végül már felfelé kezdtünk el menetelni, onnan pedig már nem fordultunk vissza. Megérte. A Nap egyre lejebb ereszkedett, sejtelmes fényt adva a tornyoknak, háztetőknek. Megkerültük az egész hegyet egy kis ösvényt követve, ami hol felfelé, hol lefelé vette az irányt. Elég szeles volt az idő és kezdett sötétedni, úgyhogy megszaporáztuk a lépteinket. Végül egy meredek oldalon kellett lemásznunk...ijesztő volt kicsit, de túléltük :D.

Innen visszasétáltunk a hostelba. Útközben találkoztunk Froila-val és Marie-val...kicsi a világ :D. Ők is most jöttek át Skóciába, de külön szervezéssel.

A hostelban kértünk hajszárítót a portáról, úgyhogy már nem volt olyan kínszenvedés a hajszárítás, mint legutóbb :). Délelőtt megérkeztek a többiek (Jarmila, Kate, Carolin, Adrian...) is Edinburghba. Negyed 8-kor velük találkoztunk a Whiski bárban.

Itt ettem vacsit. Salátát csirkehusival. Elég borsos ára volt...:S. Beszélgettünk, de mindenki hulla fáradt volt, úgyhogy végül elég korán elköszöntünk egymástól és ki-ki ment a saját szállására. El akartunk menni a szellem túrára, de végül úgy döntöttünk, hogy aludni szeretnénk az éjszaka, nem pedig rettegve ülni az ágyon :D.

Sajnos a szoba szinte teljesen tele volt és nem mindenki osztotta azt a véleményünk, hogy időben kéne lefeküdni aludni. Ilyenkor jön jól a füldugó a zaj ellen és egy poló a szemre a fény ellen :D.

2010.03.12., péntek

3 óra alvás után nehezemre esett felkelni hajnali háromkor, de muszáj volt. Gyorsan lezuhanyoztam, összekészülődtem és teljesen bepakoltam a bőröndöm. Sophie-val sikerült kivételesen időben elindulnunk, 4-kor találkoztunk Clemence-szal és Anne-nel a Gresham Hotel előtt. Éppen beszélgettük, hogy fognunk kéne egy taxit, amikor odajött hozzánk egy taxisofőr és felajánlotta, hogy kivisz minket olcsóbban.

Most először ültem jobb kormányos autóban, ráadásul az anyósülésen :). Az elején furcsa volt, hogy a "vezető helyén" ülök és nincs előttem a kormány, de aztán megszoktam. 25 perc alatt kiértünk a reptérre. Fejenként 5,46 eurót fizettünk, ami tényleg jó ár, mert a busz fejenként 7 euróért vitt volna ki minket.

A dublini repülőtér nem kicsi, de azért megtaláltuk a security check-int. Sokkal felületesebben vizsgáltak át minket, mint Magyarországon. A kapuhoz több, mint egy órával a beszállás előtt odaértünk. Rossz volt várni...ott éreztem, hogy fáradt vagyok és majd elalszom.

Elsők között szálltunk fel a gépre, úgyhogy jó helyünk lett. Szinte ugyanott ültem, mint amikor jöttem Dublinba. Hátulról a hatodik sor kb, bal oldalt, ablak mellett :). Anne és Clemence ült mellettem, Sophie pedig előttem. Vettem gumicukrot, a felszállásnál azt rágcsáltam :). Gyönyörű tiszta idő volt. Láttuk még a napfelkeltét is.

Belfastnak mentünk először északra, majd onnan fordultunk be Skócia felé, Edinburgh irányába. Ez volt az első repülésem nappal...csodaszép volt a kilátás, lenyűgöző. Nagyon rövid volt az út, alig, hogy felszálltunk, már szálltunk is le. 45 perc.

Kifelé nem is ellenőrizték a személyinket, úgyhogy hamar kijutottunk. Vettünk ki pénzt, így volt a legegyszerűbb az eurót fontra váltani. Hamar megtaláltuk a buszt, ami bevitt minket a városba. Oda-vissza jegyet vettünk 6 fontért. Felmásztunk a második emeletre és beültünk legelőre. Akartam fotózni, de mindig vagy kanyarodtunk, vagy rázkódtunk, vagy fák rohantak be a képbe... szóval nem jött össze.

A belvárosban tett le minket a busz. Sophie Edinburghban találkozott a barátjával, úgyhogy máshol szállt meg, mint mi, de közel voltak egymáshoz a hosteljeink. Először elmentünk az ő hosteljéhez, megvártuk, míg becsekkol. Elfoglalhatta a szobájukat, úgyhogy addig mi is elmentünk a saját hostelünkbe, a Brodies-ba.  Útközben nem egy kiltet viselő emberrel futottunk össze. Érdekes, hogy mennyire büszkék a saját családjuk skót mintázatára és hogy minden alkalmat kihasználnak, hogy kiltben lehessenek. Ettől férfiak. (Bár szerintem abszolút nem férfias viselet a kilt...)

Amint beléptünk a hostel ajtaján, egy hosszú lépcső fogadott minket. Nagy nehezen megtaláltuk a recepciót. A közös helység nagyon szimpatikusnak tűnt. Mi is bemehettünk a szobánkba. Sophie-val ellentétben, mi nem kétágyas, hanem hatágyas szobát kaptunk. Azt mondta a recepciós srác, hogy teltház lesz az este, úgyhogy sajnos várhatóan nekünk is lesz "társaságunk" éjjelre. A szoba elég picike volt. 3db emeletes ágy. Én az ajtó mellettit választottam, annak is az alsó szintjét. Felettem aludt Clemence. Anne pedig az egyik ablak melletti ágy tetején.

Csak leraktuk a bőröndjeinket és már mentünk is vissza a Sophie utcájának és a mi utcánknak a sarkára. Útközben nézegettem a pubokat, hátha lehet kapni jó áron reggelit. Már nagyon éhesek voltunk. Miután találkoztunk Sophie-val visszamentünk az egyikbe. Nagyon hangulatos hely volt és jó áron lehetett kapni igazi skót reggeliket. Én a Rolling Maul nevűt választottam ki, ami a leírása szerint a legnagyobb zsemle 1 mérföldes körzetben :). Volt benne tojás, kis kolbászka, bacon, haggis és sajt. Tényleg óóóóóriási volt. És nagyon finom :).

Reggeli után elsétáltunk a várba.

Sophie csak a kapuig jött velünk, mert amúgy a barátjával akart minden híres látnivalót megnézni. A belépő ára elég borsos volt. Diákoknak 12 font. Kérdezte a kasszás csávó, hogy melyik országból jöttem, hátha tud adni audio guide-ot. Mondtam neki, hogy magyar vagyok, de már előre tudtam a válaszát is. Egy nagy mosollyal közölte, hogy nincs magyar nyelven :D. Gondoltam.

A fényképezőm lemerülő félben volt már, úgyhogy nem sok képet csináltam, majd elkérem Clemence-t. A vár a hegyoldalban van, úgyhogy a kilátás elég szép :P.

Még a tengert is láttuk. Egyébként maga a vár számomra kicsit kiábrándító volt. Három kiállítást néztünk végig és abból mind a három a skót katonaságról és háborúkról szólt. Igen büszkék a harciasságukra, engem viszont ez annyira nem köt le. De mégis megérte bemenni az utolsóra is, mert találtunk egy emlékérme masinát. Csináltam is egy Edinburgh-os érmét :). 2,5 órát sétálgattunk bent.

1-kor találkoztunk Sophie-val a Starbucks kávéház előtt. Onnan indult ugyanis az ingyenes városnéző túra. Diákok az idegenvezetők és próbálják nagyon érdekessé tenni a sétát történetekkel és az előadási stílusukkal, mert a végén borravaló formájában lehet értékelni a túrát. Megijedtünk, amikor egy csávó (Ryan) fogadott minket és érdeklődött, hogy melyik hostelban szálltunk meg, mert borzasztó kiejtése volt, büfögte a szavakat és még le is nyelte a végüket. Ha ő lett volna az idegenvezetőnk azt hiszem le kellett volna mondanunk a történetek megértésének luxusáról. Az aznapi vezető egy chicagói lány volt, Izzy, aki 3 éve él Edinburghban.

Nagyon jó fej volt és az angolját is könnyebben megértettük, mint az íreknek vagy skótoknak. Dióhéjban összefoglalta a skót történelmet, majd elindultunk. A megállók nem voltak egymástól messze és mindig olyan helyen beszélt, ahol csönd volt és „tömegesen” is elfértünk. Nem sorolom fel, hogy miket mondott el és a történeteket sem lövöm le (már amire emlékszem :D). De többek között számomra új infó volt, hogy J. K. Rowling Edinburghban írta meg a Harry Potter sorozat első két kötetét. Láttuk a kedvenc kávéházát is, és azt a kastélyszerű iskolát is, amely alapján akár Roxfortot formázhatta.

A közeli templom melletti temetőben pedig a sírkövekre festett nevek is ismerősen csengtek. Pl.: Tom Riddle (bár Tomas Ridl-ként volt írva, de az írói szabadságba ez bőven belefér). Az is kiderült, hogy Edingburgh kísérteties hely. Az átlagosnál magasabb a száma a történelem során elkövetett gyilkosságoknak, kínzásoknak, kivégzéseknek, boszorkányüldözéseknek. 3 óra séta után a vár alatti parkban fejeztük be a városnézést. Nem volt nálam sok apró, úgyhogy sajnos bármennyire is jól éreztem magam és bármennyire is jutalmaztam volna a szellemes előadás módot, sajnos alig 1 fontot tudtam adni a csajszinak. Mivel mégiscsak tanulmányi úton voltunk, gondoltuk itt az ideje kicsit ilyen szempontból is beleásni magunkat a város turizmusába. Megkérdeztük Izzy-t, hogy mit gondol, kik jönnek a városba és miért és hogy mi az, amit feltétlen látnunk kell, amíg itt vagyunk. Válaszolgatott, bár nem sok olyat mondott, amire ne jöttünk volna rá magunktól is, de sebaj.

Innen elsétáltunk a turista információhoz. 5 után pár perccel értünk oda és hát persze 5-kor már bezárt… Úgyhogy nem tudtunk ott érdeklődni. Sophie kiment Konti (a barátja) elé a reptérre, mi pedig elmentünk először a buszállomásra, hogy megnézzük, honnan indul másnap a buszunk. Meg akartuk venni a jegyet is előre. Nagyon rendes volt az eladó, mert megnézte nekünk, hogy mennyibe kerül, ha helyben vesszük és mennyi, ha neten rendeljük és kiderült, hogy neten milliószor olcsóbb. Hazafelé nagy nehezen találtunk egy kis boltot. Vettünk szendvicsnek valót a loch ness-i túrához. A Pizza Hut-ban pedig vacsit :D.

A hostelban megeszegettük a pizzát és megcsináltuk a szendvicseket. Megmostam a hajam. Hajszárító persze sehol, úgyhogy bizarr pózokban próbáltam a fejem a kézszárító alá tartani, hogy valamennyire megszáradjon a hajam. Fél órás szenvedés után már csak néhol volt nedves, úgyhogy feladtam. Egy 5 percre találkoztunk a két szobatársunkkal is. Egy osztrák és egy fogalmam sincs már, hogy milyen nemzetiségű másik lány :D. Aranyosnak tűntek, erősen reméltük, hogy éjszaka is ilyen aranyosak lesznek és nem zajonganak majd. 9-kor már ágyban voltunk, aludtunk….végre :).

2010.03.11., csütörtök

Negyed kettőkor találkoztam Martinával és Sophieval az O'Connel Bridge-nél. Jarmilának órája volt egyig, úgyhogy vele pedig egy picit később találkoztunk a Trinity College-nál. Onnan sétáltunk el a Science Gallery-be. Szerencsére nem voltak sokan. Miután kitöltöttük a regisztrációs lapot, elkezdhettük a teszteket. Egyszerre mindig csak egyet, aztán ha azzal végeztünk, akkor újra ki kellett várni a sorunk, míg egy újat csinálhattunk. Elsőként a "Can't help falling in love" címűt csináltam meg. Ez a kísérlet arról szól, hogy mennyire tudja az ember kontrolálni a vágyait, ha egy számára vonzó embert lát. A képernyőn gyorsan egymás után jelentek meg arcképek, ha egymás után két különböző villant fel, akkor meg kellett nyomni a space-t, ha ugyanaz villant fel, mint ami előtte volt, akkor nem szabadott megnyomni. Én relatív sokat hibáztam :).

A második tesztem az "Ageless Love" (Kortalan szerelem) volt, ami azt mérte, hogy az öregebb és a fiatalabb emberek vonzósága között van-e eltérés. Különböző arcképeket mutattak, különböző hangokkal. Pontozni kellett egy 7-es skálán, hogy melyik mennyire vonzó, majd meg kellett tippelni a korukat.

A "Walk right into my life" (Besétál az életembe) teszt a különböző járás típusok vonzerejét vizsgálta. Pontozni kellett őket, illetve meg kellett mondani, hogy nő vagy férfi-e az illető.

A "Turning heads" (Fejcsavarás) volt az egyik legérdekesebb kísérlet. Azt vizsgálta, hogy a perifériás látás milyen, tehát ha az ember meglát valakit, oda fordítja-e a fejét. 2 négyzet volt a képernyőn, az egyik bal oldalt, a másik jobb oldalt. 9 db plussz jel volt bennük. A középső plussz jel hirtelen változott át vagy normális T betűből plusszá, vagy T betűből plusszá. Közben hanghatások és villódzó karakterek nehezítették a koncentrációt. A feladat megmondani, hogy a T normális vagy fordított volt-e.

Mekkora szerepe van a szemnek abban, hogy kihez vonzódik az ember? Erre a kérdésre kereste a választ a "Gaze into my eyes" (Nézz a szemembe). Pontozni kellett az embereket a vonzerejük szerint úgy, hogy ki volt takarva a szemük.

Az utolsó teszt (Average face, WLT hear from you), amit csináltam azt vizsgálta, hogy milyen az igazi és milyen az erőltetett mosoly. Egy videószobába kellett bemenni. Az első szituáció az volt, hogy szülinapi ajándékot kaptam valakitől, de nem tetszik, mégsem szeretném megbántani. Ennek tudatában kellett mosolyogva azt mondani, hogy "Köszönöm szépen, ez nagyszerű volt". Ezután egy vicces/aranyos videót mutattak, majd újra elkellett mondani mosolyogva a mondatot.

A tesztek és várakozások után ittunk egy forró csokit a galéria kávézójában. 4-től órám lett volna, de erre háromnegyed 4-kor döbbentem rá, úgyhogy kihagytam. Este úgyis Irish Night, másnap pedig irány Edinburgh, szóval készülődnöm kellett.

Nagyjából bepakoltam a kisbőröndöm, remélve, hogy minden megvan, ami kell. Bár csak 4 nap, de mégis relatív sok cucc. Ráadásul repülős út, úgyhogy figyelni kell, hogy mi lehet a poggyászban és mi nem.

8-ra mentünk az Arlington Hotelba. Már szinte mindenki ott volt. A hely tömve...főleg turistákkal. Az asztalunknál Jarmila, Martina, Vadess, egy kanadai lány, Nils és Sophie ült. De a közeli asztalok egyikénél ült Francesca, José, Clemence, Martin, Melanie és még sokan mások is :).

Négyféle előételből és hatféle főételből választhattunk:
Starters:
1) Parsnip, onion and potato soup garnished with garlic croutons and tomato oil.
2) Melody local fresh Irish seafood bound in a rich saffron cream, served in a puff
pastry basket, dressed with garden cress.
3) Taste of Ireland plate: “A chilled trio of fresh Irish produce to whet your
appetite”
Leek and ham hock terrine
Tomato red onion and organic goat’s cheese duchess
Fresh and smoked salmon timbale
4) Braised chicken on a roast vegetable salad
Served with a tomato and thyme relish
Mains:
1) Roast breast of Chicken marinated in Gaelic herbs with Limerick bacon, spring
onion stuffing and roast gravy.
2) Roast wild mushroom and artichoke parcel
Served on rosemary and mixed bean stew
3) The Arlington’s famous Beef and Guinness pie. (Braised beef in Guinness
topped with crisp pastry).
4) Traditional Irish Lamb stew slow cooked
Garnished with potato, thyme and parsley.
5) Roast fillet of Atlantic Salmon
Served with a prawn and white wine cream sauce
6) Honey glazed loin of bacon
Served with buttered cabbage, and traditional parsley sauce.

Én levest és marhapörköltet választottam. A leves krémes volt és nagyon jól fűszerezett. A marhapörkölt óriási adag, a Guiness-es kenyérke ropogós. Egy szó, mint száz, elég jól laktam :).

A műsor később kezdődött. Először egy zenekar játszott, majd táncosok jöttek. Sajnos szerintem nem volt autentikus, szinte már cirkuszi show volt inkább.

Mivel a gépünk 6:25-kor indult másnap, 4-re beszéltük meg a találkozót az Grasham Hotel előtt Clemence-szal, Anne-nel és Sophie-val. Éjfélre sikerült ágyba kerülnöm...

2010.03.10., szerda

11-re mentem Destination and Product Marketing Planningre. 1 órát a földszinti KOS nagyteremben töltöttük, de annyira hideg volt (már az ír csoporttársainknak és a tanárnőnek is), hogy a második félidőre kerestünk egy melegebb termet és átköltöztünk. Hihetetlen, hogy nem bírnak rendesen fűteni :S.

Bár nem szerdánként van a Heritage Culture and Tourism gyakorlatunk, de mégis ezen a napon csatlakoztunk ahhoz az osztályhoz, akik mentek tanulmányitúrára a Science Gallery-be. Ez egy nem átlagos galéria. Nincsenek festmények vagy kiállítási tárgyak, hanem csak interaktív kísérletek. Ez nagyon érdekes turizmus szempontból. A marketing igazgató tartott nekünk előadást. Elmondta, hogy hogy és miért jött létre a Science Gallery, hogyan találják ki az újabb és újabb témákat, kikből tevődik össze a vendgékör, stb. A mostani attrakció neve Love Lab, azaz Szerelem laboratórium.   Különböző teszteket lehet kitölteni, amiből megtudható, hogy kire mi van hatással. Sajnos rengetegen voltak, és egyszerre csak 4-en tudnak géphez ülni, úgyhogy megbeszéltem Johannával, hogy másnap 11-re visszajövünk.

Hazafelé bementem a Dunnes-ba, vettem kólát, mert este Whiskey partyt rendezünk :). Nem sok embert hívtunk, mert az előző hetekben túl nagy volt a tumultus. A 4 házigazdán (Francesca, Dóri, Sophie és én) kívül, Jarmila, Martina, Jennifer (Paul barátnője - Paul Tunéziában van tanulmányi úton) és José mondták biztosra, hogy jönnek és jöttek is :).  José főzött nekünk :).  Fajitas-t, egy mexikói ételt. Hagyma, paprika és csirke hús csíkokra vágva, fűszerezve, megsütve és tortilla tésztába tekerve. Előételnek pedig kaptunk egy kis kóstolót spanyol sonkából és sajtból.  Degeszre ettük magunkat :D. Isteni finom volt, le a kalappal José előtt, kellemes csalódás volt, hogy ilyen finomat készített nekünk , ráadásul a sonkát karácsonyi ajándékként kapta a szüleitől, jófej, hogy megosztotta velünk :). 2 féle whiskeynk volt.   Volt aki kólával, volt aki gyümölcslével, volt aki gyömbérrel itta. Közben képeket nézegettünk, meséltünk, nevetgéltünk. A hangulat ötcsillagos volt :).  Beszéltünk Sophie barátjával skype-on, majd én is bemutattam a többieknek Andrist, hiszen nem sokára jönni fog látogatóba. (Igen, ő a különleges barát, akiről már írtam...a titok lelepleződött ;) :D.) Johanna lemondta a másnapi talit, de a többiekkel viszont visszamegyünk a galériába csütörtökön. Az este nagyon jól sikerült...már tervezzük a folytatást :D CP :P!

2010.03.09., kedd

11-re mentem, úgyhogy relatív sokat tudtam aludni. Heritage Culture and Tourism órán vendég előadónk volt az óra második felében. A sétáló és az audio túrákról beszélt, érdekes volt. Szakmai kulisszatitkokat is megtudhattunk :).

13-tól lett volna Market Research gyakorlatom. Alig, hogy beértem a terembe, benyitott egy nő és közölte velünk, hogy elmarad az óra. Lementem az ebédlőbe, mert tudtam, hogy Clemence és Anne ilyenkor esznek. Igazam is volt, nem sokkal utánam megjöttek:). Ettem velük én is. 14-től Destination and Product Marketing Planning gyakorlatunk volt. Csak az edinburghi tanulmányi útról volt szó. Megkaptuk a programot. Bár mi nem velük megyünk, de azért jó tudni, hogy mit kell megnéznünk, amit majd ők is meg fognak.

Rábeszéltem a francia lányokat, hogy jöjjenek el a csütörtök esti ír estre, úgyhogy óra után megvettük nekik is a jegyeket, aztán elindultunk délnek (mint a vadlibák :D CP :P). Nálam volt egy Kevin Streeti könyvtáros könyv, először azt vittem vissza, aztán onnan mentünk az Aungier Streetre. Irish Cultural Studies-on az ír politikáról volt szó. Érdekes és egyben érdektelen volt számomra.

Innen a Bolton Street-re sétáltam át Johannával és Clemence-szal. Még a múltkori Chaiplancy Service által szervezett erasmusos esten jelentkeztem segítőnek a következő est megszervezésére. Nemzetközi ételeket és műsort szeretnének. Ennek a megbeszélése volt este. Kaptunk megint enni-inni :). A megbeszélés jó hangulatban telt. Nem voltunk sokan, csak egy dán és egy finn fiú, Johanna (Ausztriából), Daniela (Németországból), Clemence (Franciaországból) és én. Rajtunk kívül a Chaiplancy Service 3 ír tagja. Megbeszéltük, hogy ki süt és ezen kívül mindenki vállalt még vmi apróságot. Én valószínűleg énekelni fogok (majd otthon összeállítunk anyával egy népdalcsokrot) és lehet, hogy csinálok egy kis prezentációt is.
 

Az este a szokásos: skype, alvás :).

2010.03.08., hétfő

Mondanom sem kell, hogy a késői fekvés-korán kelés kombó miatt megint teljesen hulla voltam reggel. Ha nem kellett volna leadnom az esszém, akkor erősen elgondolkodtam volna, hogy megéri-e felkelni és bemenni suliba...de így nem volt választásom :(. Fél 9 után picivel már elindultam, mert a könyvtárban kellett kinyomtatnom még óra előtt. Maria már a könyvtár előtt állt és fogadott a rossz hírrel - csak 9-kor nyit. Szuper. Akkor várunk és ez egyet jelent a késéssel, de sebaj, az írek úgysem pontosak. Szegény Maria teljesen beteg volt. Tüsszögött, köhögött, látszott rajta, hogy nagyon nincs jól, még a könnye is folyt. Nagyon sajnáltam. 9-kor végre kinyitott a könyvtár, nyomtattunk, amilyen gyorsan a rendszer engedi (ami, mint már írtam csiga lassú). Végül 20 perc késéssel megérkeztünk az órára. Pontosabban Maria csak letette az asztalra az esszéjét és ment haza kúrálni magát. A határidő miatt rengetegen voltunk a teremben. Ilyenkor persze mindenki megjelenik.

Óra után hazajöttem. Pihentem, élveztem, hogy leadtam az esszét :). Teljesen megkönnyebbültem :).

4-kor indultam el angolra. Az óra elején vége is lett a beadandó mentes életemnek. Megkaptuk a két írásbeli házi feladatunkat. Az egyik egy cikk írása a városunkról, a másik egy levél a Szent Patrik napi élményeinkről. Mind a kettő 250-250 szó. Nem olyan sok. Múlt óra végén az volt a feladatunk, hogy összeállítsunk csoportokban egy három napos túrát különböző szegmenseknek. A csoportom a családi utazást kapta. Kiválasztottuk a programokat, de a bemutatásukra már nem jutott idő, ezért ezt ennek az órának az elején tettük meg. A csoportomban én voltam az előadó :).

Este folytattam a pihit :).

2010.03.07., vasárnap

11 körül keltem fel, aztán az ágyból irogattam a blogom. Csodaszép idő volt, besütött a szobánkba a napocska, egész délután nyitott ablaknál "dolgoztam" :). Délután kitaláltuk Dórival, hogy főzni kéne valamit. A múltkori borsóleves után maradt még borsónk, úgyhogy a borsófőzelék mellett döntöttünk. Dóri skypeolt a szüleivel, de örültem is neki, mert így végre én is bejutottam a konyhába és megcsillogtathattam főzési tudományom :P. A receptért köszönet Papának :)!

Mikor készen lett, nekiestünk hárman - Dóri, Sophie és én. Icipici olajat használtam csak, de sajnos túlságosan domináns íze volt, szóval az egész borsófőzelékemnek napraforgó íze lett :(. De Dórinak és Sophienak nagyon-nagyon ízlett :). Megettük az egész lábossal :).

Még előző félévben, a suliban Dóri megismert egy magyar lányt, Anitát. Egy évvel fiatalabb nálunk, ő is a BGF-en kezdett el tanulni, de aztán megismert egy srácot, aki pedig itt dolgozik Írországban, úgyhogy kiköltözött hozzá és azóta a DIT-n tanul. Tőlük kaptunk meghívást a délutánra. Még mielőtt elmentünk, meg kellett mosnom a hajam, de jó szokás szerint megint nem volt meleg vizünk. Forraltam vizet, jó sokat, mert már nagyon hosszú a hajam :). Aztán összekevertem egy tálban hideg vízzel. Dóri öntötte a fejemre. Még így sem mostam hajat soha :D CP :P!

Anitáék elég messze laknak tőlünk. Busszal mentünk. Újépítésű házak a négy sávos autóút mentén. Anita kijött elénk, együtt mentünk fel. Elképesztően gyönyörű az a lakás és mivel a város szélén vagy, így kevesebbet fizetnek, mint mi, hihetetlen. Óriási nappali-konyha, 2 csodaszép fürdő és a szobák.  Anita barátja, Marci már a palacsintákat sütötte. Aranyosak :). Kaptunk welcome drink-et, Jägermeistert.

Amíg sültek a palik, addig beszélgettünk. Kiderült, hogy aznap vettek új TV-t maguknak, hogy "jobban fussanak rajta a Playstation2 játékok" ;). Ezek után muszáj volt kipróbálni őket. Először Singstaroztunk. Olyasmi, mint a karaoke, azzal a különbséggel, hogy ketten énekelnek egyszerre és számít a hangmagasság és a kitartott hang hossza. Én a Zombie-t énekeltem el Anitával és az I would do anything for love-ot Marcival. 

A palacsinták fincsik lettek, mindet megettük :). Kajálás után elkezdtük a másik játékot - Rockband. Ez már komolyabb felszerelést igényelt. Volt hozzá egy elektronikus 4 részből álló dob, egy játék gitár és egy mikrofon. Egyszerre hárman tudnak játszani és a pontokat együtt szerzik, mindenki teljesítménye számít. Én doboltam, utána meg gitároztam I..IOI..I :D!  Nem is olyan könnyű, mint hittem! Marciról kiderült, hogy bár balatoni, Győrben végzett a zeneművészeti fősulin, ének szakon. Teljesen meglepődtem! Szuper volt egy Győrt ismerő emberrel beszélni, ráadásul zenész :D. Sajnos az ő példája is mutatja, hogy mennyire nehéz ezen a pályán maradni. Recepciósként dolgozik idekint egy szállodában.

Sajnos eljött az este vége. Fél órát vártunk a buszra...amilyen melegnek tűnt egész nap bentről, olyan hideg volt kint :(. Szétfagytunk teljesen. Dóri előbb leszállt, Joséhoz ment, nála aludt. Sophie-val rossz helyen szálltunk le...jóval előbb, mint kellett volna...úgyhogy gyalogolhattunk :(. Nagyon rossz volt, de végül azért csak hazajutottunk.

Másnap, hétfőn reggel kellett leadnom a Market Research esszém. Már csak a felhasznált irodalom részt kellett hozzáírnom...de éveknek tűnt, mire befejeztem. Hosszú, de tartalmas nap volt :)!

2010.03.06., szombat

Reggel már nem találtam olyan poénosnak a kelést, mint előző este a későig dumálást :P! Kevesebb, mint 6 órát aludtunk Dórival, mert egy buszos, idegenvezetős túrára mentünk a Wicklow-hegységbe. Dóri nagyon édi volt, mert már előző este megcsinálta a szendvicseket, úgyhogy reggel azzal már nem kellett foglalkozni. 9-kor volt a találkozó a Grasham Hotel előtt, ami a sulim mellett van, szóval 7 perc sétányira tőlünk. 23-an foglaltuk le az utazást, úgyhogy két kisbuszt indítottak miattunk és kaptunk 3 euró kedvezményt fejenként. Én a kisebb busszal utaztam, az 14 fős volt, plussz a vezető. Dóri és José elöl ültek a sofőr mellett, a következő sorban ült Katerina (osztrák), Kate (cseh), Teemu (finn). A harmadik sorban ültem én és Jarmila, plussz Isabella (svéd).

Mögöttünk Martina, Kirill és Martin (németek). Az utolsó sorban pedig Laura (német) és két francia lány (akiknek nem tudom a nevét). Szerintem nagyon jó csapat jött össze. A sofőrünk volt egyben az idegenvezetőnk is. 50-es éveiben járó, sármos bácsi volt. Nagyon ízlésesen és igényesen volt felöltözve és ami a legfontosabb volt, hogy érthetően beszélt angolul :).

Sajnos nem mindenki volt olyan pontos, mint mi. Pár emberre várni kellett, ezért a másik busz (mint utóbb kiderült) csak fél órával utánunk indult el.

Már Dublinból kifelé menet is mesélt nekünk a bácsi (Tommy :) ). A Military Road-ot követve mentünk körbe a hegység egyes részein. Ez egy katonai út, amit a britek építettek az 1798-as lázadás leverése után, ugyanis a hegyekben rejtőztek el a lázadó ír gerillák és így már elérték őket. Az első megállónk Dublin felett volt. Gyönyörű, tiszta időnk volt, csodásan lehetett látni a várost, a tengert.

A második megállónk a Glencree Centre for Peace and Reconciliation (Glencree Béke és Kiegyezés Centrum) volt. Az épületek brit tulajdonú barakkok voltak, majd később, 1858-tól Javítóintézetként használták őket egészen 1940-ig. Az első világháború alatt Írország még az Egyesült Királyság része volt, így az épületet börtönként használták és német foglyokat őriztek itt. A második világháború alatt Írország független állam volt. Ekkor Írországban lezuhant német pilótáknak adott otthont, illetve olyan német ügynököknek, akik azért érkeztek Írországba, hogy az IRA-val brit ellenes akciókat tervezzenek. 1945 és 1950 között az Ír Vöröskereszt és a francia könyörületes nővérek itt adtak otthont német és lengyel árváknak. 1975-től működik itt a centrum. Célja, hogy támogassa az észak-írországi kapcsolatokat.

Itt található egy kis, német háborús temető is. Mellette csordogál a Glencree patak, minden csupa zöld. Gyönyörű hely. Csak úgy árad a nyugalom és a csend.

A harmadik megállónk egy tavacska volt. Az egész terület lápvidék, és hatalmas a sár. Éppen indultam volna, hogy megnézzem közelebbről a vizet, amikor sikerült elvágódnom. Vicces volt :D:D! Bár lehetett volna rosszabb vége is, mivel a lábam teljesen alámcsúszott, de így csak vicces volt :D! Végül egy hatalmas sárfolttal és jó pár képpel gazdagodva indultunk tovább :D!

A hegységben és a nemzeti park területén rengeteg filmet forgattak már. Többek között a Rettenthetetlent és a P.S. I love you-t is. Utóbbi nyálas, romantikus film, de imádnivaló :). A pár, akiről szól egy hídnál találkozik legelőször. Ennél a hídnál is megálltunk :) <3 CP :D!

A következő megálló egy újabb csodaszép tó volt, Lough Tay. Szokták Guiness-tónak is hívni, mivel maga a víz szinte fekete, a parton pedig van egy kis sáv fehér homok, ami a sör habja :). Nem messze a parttól, a völgyben van egy ház, ami egyébként a Guiness családé. 1 évvel ezelőtt Michael Jackson is eltöltött itt egy hetet a gyerekeivel.

Kaptunk kávét és teát a sofőr bácsitól, nagyon figyelmes volt :). A hegyoldalba felfelé is vezetett egy út, és mivel a másik csapatot itt szerettük volna bevárni, ezért volt idő, hogy felsétáljunk rajta az egyik csúcsig. A kilátás megint lélegzetelállító volt.

A többiek még addigra sem érkeztek meg, mire leértünk, úgyhogy beültünk a buszba. Pont mikor indultunk, akkor jöttek meg, szóval már csak integetni tudtunk nekik :S :D.

A következő megállónk egy vízesésnél volt, ahol kiszálltunk, majd az úton lefelé sétáltunk egy 10 percet. Láttunk barikat is :).

Laragh-ban volt egy hosszabb pihenőnk. Az étteremben el tudtunk menni pisilni, és aki akart vehetett és ehetett itt ebédet. Mi kint ültünk le egy padon és a fincsi szendvicseinket ettük :). Találkoztunk a többiekkel is végre. Ők előbb idejöttek, aztán mentek a vízeséshez.

Innen alig pár percnyire volt Gendalough kolostora. Szent Kevin alapította a 6. században.

Az egykori őrház dupla boltívén keresztül mentünk be.

Azonnal a temetőkertbe értünk. Csupa régi, omladozó, megroggyant, de mégis varázslatos sírkő.

Az ír/kelta kereszt különleges, mivel ötvözi a keresztet és a Nap szimbólumát, a kört is. Ezzel a régi vallások híveinek figyelmét is fel tudták kelteni a kereszténység iránt.

A kertben áll a kerektorony is, amely a régi ír vallásos építészet jellemző darabja. A bejárata 4 méterrel a földfelszín felett van. Régen létrával másztak fel. A magas bejárat azért volt jó, mert megnehezítette a viking fosztogatók dolgát, nehezebben jutottak be az itt rejtőző szerzetesekhez, illetve az itt elrejtett kincsekhez. A bejárat nyugat felé néz, ahol a katedrális állt. Ennek már csak a romjai vannak meg.

A templomudvar közepén áll a paplak, ez is főként rom. A kerektornyon kívül a másik legérdekesebb épület a Szent Kevin konyhája nevet viseli, valószínűleg azért, mert a harangtornya egy kéményre hasonlít.

Glendalough a "két tó völgyében" fekszik, meredek, erdős hegyoldalak között. Elsétáltunk a két tóhoz is. A táj eszméletlen...leírhatatlanul szép...ezt látni kell!

Innen már csak 2 megállónk volt. Az egyik egy természeti erőmű. Nem tudom egész pontosan, hogy hogy működik, de ha jól értettem, akkor az egyik hegy gyomrában egy természetes tó van. Ezt a vizet felpumpálják, majd lezúdítják újra és ebből keletkezik elektromosság. A másik helyen már ki sem szálltunk. Ez Dublin víztározója. Egy hatalmas mesterséges tó. A vízszint most nagyon alacsony, reméljük ez nem fog problémát okozni, amíg ittvagyunk (, meg persze utána sem)!

Hazafelé úton ír zenészeket hallgattunk. Az egyik kedvencem, amit majdnem meg is sirattam Chris de Burgh-től a Lady in Red. (https://www.youtube.com/watch?v=27taUQLihhY) Egy akkusztikus verzióját hallgattuk, nagyon meghatott!

6 körül értünk haza. Örülök, hogy befizettük az utat, nagyon megérte :)!

Dórival még elmentünk bevásárolni. Este fokhagymás-tejfölös husit csinált rizzsel. Nyamíííí :)!

Este megnézegettük a képeket. Újra bevontuk Andrist is a beszélgetésbe :). Hosszú, de tartalmas nap volt! Élveztem :)!

2010.03.05., péntek

Megint sokáig aludtam. Blogot írtam, edzettem, kajáltam. Szerencsére nem kellett ma International Day megbeszélésre menni, mert sem Claire, sem Sara nem értek rá. Este Daniela-hoz megyünk enni. Azt mondta, hogy csinál desszertet is, úgyhogy sütit sme kellett sütnöm. Szóval szinte mindenre volt időm :).

Háromnegyed 6-kor indultunk el itthonról, Paulékkal a ház előtt találkoztunk. Vettem még ki pénzt. A többiekkel (Martina, Kiril, Jarmila, Melanie) pedig 6-kor találkoztunk a buszmegállóban. 25 percet vártunk a buszra...iszonyat rossz volt...a többi busz már vagy 3x jött azalatt, de a miénk nagyon nem akart megjelenni. Végül megérkezett.

Az út megint hosszú volt. Daniela Dublin másik végében lakik, a világ végén. Megint Carolin várt minket a buszmegállóban. Még onnan is 10 perc séta a ház. Örülök, hogy én a városközpontban lakom!

Daniela currys zöldségeket csinált rizzsel. 12-en voltunk, úgyhogy két csoportban ettünk. Sophie, a huga, Jarmila, Carolin, Daniela és én az ebédlőasztalnál. Paul, a barátnője, Melanie, Lisa, Martina és Kiril pedig a kanapén ülve ettek. Vacsi közben jöttünk rá Jarmilával, hogy kettőnkön kívül mindenki német, illetve Melanie osztrák :S. A kanapés csapat végig németül beszélt, amíg nem voltunk ott. Az asztalnál miattunk angolul ment a beszélgetés. Miután megettük a kaját, csináltunk egy nagyobb kört a nappaliban és mindenki oda ült le.

Daniela két féle sütit is csinált. Az egyik csokis volt, a másik meg sima vajas. Beszélgettünk...de szörnyen unalmas volt az egész. A témáink kb 10 percig voltak életben, aztán jött a kínos csöndes percek. Jarmila és én próbáltunk mindig vmit feldobni, de amúgy mindenki csak ült. Nagyon gáz volt! Hamar el is jöttünk. Sophie, a huga, Paul és Jennifer még elmentek egy pubba, de én arra hivatkozva, hogy holnap korán kell kelnem hazajöttem. Nem bírtam volna ki még 1 percet németek közt. Borzasztó fagyosak...

Amikor hazaértem még itt volt Francesca a barátaival, de éppen mentek el. Éjfél előtt picivel feküdtem le, de nem bírtam aludni. Dóri éjfél körül jött meg, kimentem hozzá beszélgetni. Aztán meg bekapcsoltam a gépem. Láttam, hogy Andris még fent van, úgyhogy végül Dóri, Andris meg én hajnalig dumáltunk meg nevettünk skype-on :D. Tök jó volt :D! Igaz, hogy másnap 7:50-kor kellett kelnem, de sebaj :D! Megérte, volt egy vicces esténk hármasban :D!

2010.03.04., csütörtök

11 körül másztam ki nagy nehezen az ágyból. 1-kor kezdődött a Heritage gyakom, de előbb bementem, mert megvettem a jegyet az Irish Night-ra Francescának és magamnak. Az Arlington Hotelben lesz jövő hét csütörtökön. 3 fogásos vacsora és ír műsor. Normál esetben 30 euróba kerülne, de a suli segítségével, most csak 10 euró a belépő :).

Heritage gyakon szokás szerint megint nem történt semmi érdekfeszítő. Szinte semmi értelmük nincsen az egy órás gyakoknak, mert a felét mindig valami nem tárggyal kapcsolatos témával töltjük. Kb osztályfőnöki óra szintű az egész :D.

Kajáltam, pihiztem. 4-re mentem vissza Consumer Behaviour-re. Azt hittem egyedül leszek, mert Maria-nak megjött az anyukája látogatóba és mondta, hogy nem fog bejönni. De végül mégis ottvolt :). Ő is teljesen be van már zsongva a tavasz miatt. Megint nem tudtunk figyelni :D. Rosszak vagyunk együtt...:P CP :D

Este edzés, vacsi, alvás :).

2010.03.03., szerda

11-re mentem Destination and Product Marketing Planning-re. Maria már ott volt. Egy ír sráccal beszélgetett. Köszöntem nekik. A csávó visszaköszönt nekem, hogy "Bonjour!" és elkezdett nekem franciául dumálni. Szépen végighallgattam, aztán elmondtam neki, hogy nem francia vagyok, hanem magyar és egy kukkot nem értettem abból, amit mondott :D! A kérdés még mindig ugyanaz...miért hiszi mindenki azt, hogy francia vagyok???? :D Kiderült, hogy a csávó Maria-ra is azt hitte. Amikor megmondtuk neki, hogy Maria sem az, már nem is érdekeltük annyira :P. Clemence-szal meg Anne-nel beszélgetett tovább, ők legalább igazi franciák :).

Az órán nagyon nem tudtam koncentrálni...már a következő 6 héten jár a fejem. Edinburgh, Annáék, Győr, egy hét újra Dublin, aztán London. Sűrű lesz :D CP :)! Végig a határidő naplóm nézegettem.

Itthon edzettem, kajáltam és nagyjából befejeztem az esszém. Már csak befejezést kell hozzá írnom és a felhasznált irodalom listát. Végülis kicsit változtattam az eredeti témámon, így most már az esszém új címe: A TV reklámok, és a gyerekeknek készült reklámok káros hatásai (TV advertising and the problems of advertising to children).

4 körül megérkezett Sophie huga. Sokkal termetesebb, mint Sophie és a vonásaiban sem fedezhető fel annyi finomság, mint Sophie-éban. Csak a mosolyuk hasonlít picit.

Miután kajáltak, és Isa (azt hiszem ez a neve, de nem vagyok benne biztos...:S) kipakolta a cuccait, elmentek kicsit körülnézni a Penney's-be :D. Megbeszéltük, hogy háromnegyed 7-kor találkozunk a Spire-nél és elmegyünk Dicey's-ba. (Sajnos megváltoztatták a rendszert, eddig ha 8 előtt mentünk, akkor nem kellett fizetni a belépésért, most már fél 8 előtt kell odaérni, mert csak akkor ingyenes :S.) Én Francescával mentem itthonról és persze már háromnegyed volt, mikor még csak a lakásból indultunk el :D. Volt egy olyan érzésem, hogy a többiek nem fognak minket megvárni. Nem is tévedtem :D. 10 perc késéssel értünk a Spire-höz és már nem voltak ott :D. Sebaj, legalább a saját tempónkban mehettünk Francescával :). Egyébként nagyon bírom. Hihetetlen vidám és aranyos lány :). Jót beszélgettünk Dicey's felé.

5 perccel a többiek után értünk oda, mint utóbb kiderült...nem értem, hogy miért rohannak állandóan :D. Kint ültünk le a többi erasmusoshoz. Ott volt Sophie, a huga,

Jarmila, Martin, Fabrizzio (egy belga srác, aki félig olasz egyébként), még pár olasz és német, de nem tudom mindenki nevét. Később megjött Paul és a barátnője, Jennifer is.

Végignevettük és ökörködtük az estét :D.

Később José is megjött a saját csapatával, 10 körül pedig Dóri is befutott.

Fotóztam megint ír lányokat.

Negyed 1 körül indultunk haza. Jó kis este volt :)!

2010.03.02., kedd

10:20-kor találkoztam Clemence-szal, Anne-nel és Vadess-szel a Spire-nél. Heritage Culture and Tourism keretein belül tanulmányi sétára mentünk Kilmainham-be, ami Dublin egyik városrésze, a Phoenix Park alatti rész egészen pontosan, dél-nyugat Dublin. 10:35-kor volt a találkozó az Abbey Street-i Luas (városi vonat, kb olyan, mint a kombínó) megállóban az osztállyal és a tanárnővel. Nagy nehezen kiderítettük, hogy hova is megyünk, így meg tudtuk venni a jegyet. 3,3 euró volt oda-vissza.

Mi, erasmusosok nem tudtunk még elvegyülni az ír diákokkal. Nehéz őket megérteni, ráadásul elég klikkesek. A tanárnő oldalán mentünk. Kérdezgette, hogy minden ok-e, hogy tetszik Dublin, hol lakunk, van-e bármi gondunk-bajunk. Nagyon aranyos volt :). Ő az, aki mindig azt hiszi, hogy francia vagyok. Megint szóba jött valahogy Franciaország, és azonnal nekem kezdett el beszélni :D. Megkérdezte, hogy ugye én Párizsból jöttem? :D Mondtam neki, hogy nem...egy szót sem tudok franciául, magyar vagyok :D. Totál meglepődött, pedig nem először mondtam neki :D. Nagyon-nagyon megdicsérte az angolom. Nem akarta elhinni, hogy csak Magyarországon a suliban tanultam és nem voltam ezelőtt még sehol hosszabb időre, ahol gyakorolni tudtam volna a nyelvet. Kicsit olyan volt, mintha nem akarná elhinni, hogy ha Magyarországról jöttem, akkor hogy a fenébe tudok ilyen jól angolul :D. Na mind1, végülis jól jött ki :D.

11-kor találkoztunk a kilmainhami Hilton Hotelnél a túravezetőinkkel :). A terület turizmus nagy fejesei voltak, de fogalmam sincs, hogy kik pontosan :D. 2 néni és 2 bácsi. Valószínűleg Kilmainhamben laknak, mert minden kis zegzugát tökéletesen ismerték :).

Ezen a területen telepedtek le anno a vikingek, akik Dublint alapították. 2 folyó (Liffey, Camac) közötti domb. Régi temetők, épületek, templomok, házak, a régi börtön, régi malom.

Itt kell majd elkészítenünk a túránkat. A mi témánk a kultúra és művészet. Kicsit megnyugodtam, mert azt hittem, hogy nincs semmi itt, de nagyon is van. Nem lesz nehéz dolgunk. A fejemben már sok ötlet kavargott a túra alatt is. Például csinálhatnánk egy fesztivált, ami a terület történelmén alapszik.

Kaptunk egy fénymásolt pár oldalas dokumentumot a sétánkról. Térképek és a megállóink, az érdekes területek. A túravezető bácsink nagyon jó fej volt. 60 év körüli lehetett, de a haja szerintem fel volt zselézve :D. Nagyon vagányul nézett ki :D.

Csodás időnk volt, megérkeztek a tavasz első napsugarai. Teljesen feltöltődtem a séta alatt :).

Nem értünk vissza 1-re, úgyhogy nem tudtam bemenni Marketing Research gyakorlatra. Most kvittek vagyunk Mariaval, mert most meg ő volt ott és én nem :D :P CP.

Lementem Clemence-szal és Anne-el az ebédlőbe kajálni. Még sosem voltam ott ebédidőben. Egy csomóféléből lehet válogatni, majd súly alapján kell fizetni. Én csak egy sütit vettem, 80 cent volt. Alig találtunk helyet. Eszünk, beszélgetünk, egyszercsak elnézek balra és kit látok a mellettünk lévő asztalnál...a lett gyereket...pffff...és észrevett....:S Kérdezte, hogy hogy vagyok. Megyek-e este az ír táncra, amit a Chaiplancy Service szervez. Hazudnom kellett volna neki...de nem ment, úgyhogy sajnos azt mondtam neki, hogy igen megyek. Együtt akart menni, mondta, hogy találkozzunk. Hála a jó égnek 6-ig a Aungier Streeten van Irish Cultural Studies órám, úgyhogy mondtam neki, hogy saaaajnos nem tudok vele menni, mert órám van és csak onnan fogok átsétálni a többiekkel a Bolton Street-re :D. Nem akarta elhinni, hogy negyed óra alatt át lehet sétálni. Borzasztó ez a srác...a hideg ráz ki tőle, félelmetes. A süti egyébként isteni volt. Ilyet fogok máskor is venni :P, de remélem akkor nem futok össze ezzel a sráccal :P.

2-től Destination and Product Marketing Planning gyakorlatunk volt. Hamar elment. Elmeséltem Marianak, hogy összefutottam Andrei-jel (azt hiszem ez a neve :D), meg hogy a tanárnő megint azt hitte, hogy francia vagyok. Szakadt a nevetéstől :D. Szóval csak, hogy most már mindenki tudja: "I'm a smart French girl from Paris"! :D CP :P

Felmentünk a könyvtárba. Megcsináltam az online check-in-t az edinburghi gépre, ki is nyomtattam, plussz kinyomtattam még az Irish Cultural Studies beadandóm és a Destination-ös órai anyagot is. Anne és Maria is nyomtattak, de csak 2 számítógép volt szabad, úgyhogy hárman használtunk kettőt. A gép annak a kártyájára küldi a nyomtatni kívánt dokumentum adatait, aki be van jelentkezve a gépnél. Elsőnek nem is volt baj, mert én jelentkeztem be a gépbe és nyomtattam ki a boarding passom. Maria pedig a másik gépnél dolgozott. De aztán nem jelentkeztem ki, és Anne is annál a gépnél kezdett el dolgozni, amelyikbe én voltam bejelentkezve. Amíg Maria nyomtatott, addig pedig én használtam az ő gépét. Így az eredmény az lett, hogy az én kártyámon volt Anne összes dokumentuma, az én dokumentumaim pedig Maria kártyáján. Először nem is értettem, hogy mi a fenét nyomtat a gép, mikor rájöttem, hogy Anne dolgait :D. Végül kifizettük egymásnak a nyomtatást. Jó kis kavarodás volt :D!

Irish Cultural Studies órán az ír nyelv volt a téma. Tanultunk egy csomó kifejezést, szót. Eszméletlen nehéz! Hiába írtam le a szavakat, mert kiejteni teljesen másképp kell őket...és nem értem, hogy mit hogyan...Vicces volt :D! Megkaptuk a második és a harmadik beadandó feladatot is. Újabb munka a sok mellé :S.

Átsétáltunk az Bolton Street-re. Rengetegen jöttek: ingyen kaja, ráadásul ír tánc tanulás...vonzó ajánlat :). Ott volt Andrei is..."Wow, tényleg ideértél negyed óra alatt. - Igen, megmondtam, hogy ide fogok érni ennyi idő alatt." Majd megfordultam és otthagytam. Gonosz vagyok, sajnálom is!

Beszélgettünk, kajáltunk.

Később megjöttek a zenészek.

A lány játszott a dobon, a fiú a fuvolán. Nagyon jók voltak :). Az első körben nem tudtam beállni táncolni, de a másodiknál megfűztem Vadesst, hogy legyen a párom. Vicces volt, mert egy fejjel alacsonyabb nálam...de ügyesek voltunk :D.

A zenész srácról kiderült, hogy a világbajnok fütyülő :). Nem volt semmi...egy ír népdalt fütyült el nekünk! Profi :)!

A legközelebbi találkozó április 27-én lesz. Nemzetközi bemutatkozó estnek tervezik. Jelentkeztem szervezőnek :D.

2010.03.01., hétfő

Előbb befejeződött a Marketing Research előadás. Egyedül voltam. Maria írt egy sms-t, hogy nem bírt felkelni :S :D.

Siettem haza. Folytattam az esszém. Már látom a végét...de még mindig 1000 szóra szükségem van.

Angolon még mindig különböző városokról beszélgettünk. Jellemezte mindenki a sajátját. Én Mariával voltam. Nem bírta kimondani, hogy Győr...végig ezen nevettünk :D! Édi volt :D!

HIÁNYZIK GYŐŐŐŐŐR! Az utcák, a házak, a tavunk, az emberek, a bevásárlóközpontok :P CP :D, MINDEN! Szeretnék már nagyon otthon lenni :)!

Angol után bevásároltunk Sophieval. Itthon edzettem, vacsiztam és skypeoltam.

2010.02.28., vasárnap

Megírtam az Irish Cultural Studies beadandóm. Azt hittem egy óra alatt megleszek vele. A francokat...Körülbelül ezzel telt el az egész napom. De végül megvan és ez a lényeg :D!

Valinak (olasz lány) és a barátjának, Bennek (német) ez volt az utolsó napja itt Dulbinban, hétfőn repülnek haza. Fél 6 körül Dóri, Sophie és én elindultunk a Trinity Collegenál lévő Starbucksba találkozni velük. Azt hittem sok ember lesz ott, de csak ők és mi voltunk. Hely az nem volt, úgyhogy elhatároztuk, hogy átmegyünk a Grafton Street-i Starbucksba. A kávézó egy bolt első emeletén van, így át kell menni a bolton, hogy feljussunk. Meglátva a rózsaszín és csipkés női ruhák tömkelegét az első dolog, ami eszembe jutott, hogy melyik pasi kívánja annyira a Starbucks kávét, hogy képes legyen itt végiggyalogolni egyedül, csak azért, hogy feljusson az első emeletre? :D Sajnos itt sem volt hely. Az ablakból viszont megláttam, hogy pont velünk szemben van a Bewley's kávéház, ahol már egyszer voltunk, szóval tudom, hogy jó. Átmentünk oda.

Forró csokit ittam, marshmallowal a változatosság kedvéért :) CP ;). Beszélgettünk. Ben és Vali elmesélték, hogy hogyan ismerkedtek meg. Sajnálom, hogy el kell válniuk. Megpróbálják folytatni a kapcsolatot, de nem lesz könnyű dolguk :(. Láttam rajtuk, hogy nagyon szomorúak, nem akarnak hazamenni, nem akarják, hogy vége legyen az Erasmusos félévüknek.

Azon gondolkodtam, hogy biztos vagyok benne, hogy ha nem is ennyire, de én is ki leszek bukva, amikor vége lesz ennek a félévnek. Érdekes, mert bármennyire is vágyom haza, azért jól érzem magam és szeretem az itteni barátaim. Hiányozni fog minden és mindenki.

Később megjött Dominik is.

Nem maradtunk sokáig, az utolsó estéjüket még együtt akarták tölteni...érthető :(! Bár nem ismerem őket annyira, mint Dóri, de még nekem is hiányozni fognak!

2010.02.27., szombat

11 körül keltem. Dóri reggel dolgozni ment, Francesca pedig Galwaybe utazott pár csoporttársával erre a két napra. Megreggeliztem, hajat mostam, fürödtem, kicseréltem az ágyneműm.

Tegnap Vali említette, hogy mennek a Temple Bar-ba ma, mert minden szombaton vásár van, és nagyon finom kaják szoktak lenni :). Úgy döntöttünk Sophieval, hogy elmegyünk, mi is megnézzük.

Először csak a könyvvásárt találtuk meg. Kb 4 árussal :D. Aztán továbbsétálva megtaláltuk a Food Market-ot is.

Különböző péksüteményeket, szószokat, sajtokat, húsokat árultak főként.

Volt ahol lehetett enni szendvicset, főtt ételt. Találkoztunk Valiékkal. Ő ajánlotta nekem, hogy egyek disznóhúsos szendvicset. Kipróbáltam. Egy stangliba tettek disznóhúst és hagymát és csorgattak rá almaszószt. Elsőnek nagyon megijedtem tőle, de aztán megkóstoltam és csodásan passzolt :). Fincsi volt és laktató. Sophieval közösen vettünk egy tenyérnyi nagyságú csokis kekszet is, majd otthon megesszük :).

A piac után 2 adagot mostam. Írnom kéne a beadandóm. :S

2010.02.26., péntek

Reggel kaptam egy meglepi sms-t J-től. Unokahugim lesz :D:D:D!

9:30-10 körül keltem fel. Edzettem. Dóri csinált reggelit. Virsli, főtt tojás, kőrözött, kenyér, sajt, sonka, vaj...minden ami szem szájnak ingere :). Megfürödtem. 1-re kellett az Aungier Street-re mennem megbeszélésre. Sophie előbb elment, mert a Kevin Streeti épületben van edzőterem és ki akarta próbálni.

Amikor elindultam szitált az eső, de útközben meg előbújt a nap és gyönyörű idő lett, így már szeretek sétálni :). A megbeszélés kb 20 perces volt, mert Claire-nek és Sara-nak is el kellett mennie. Múlt hét óta kiderítették végre a büdzsét. Sajnos nem nagy a rendelkezésre álló összeg, úgyhogy lerövidítettük a rendezvényt egy naposra. Poén, hogy egy hétnek indult, aztán 2 nap lett, most pedig már csak egy nap :D. Felosztottuk a napot a négy fő attrakció alapján: 1.) információs standok, nemzetközi kiállítás; 2.) vendéglátás, nemzetközi ételek; 3.) játékok, kvízek, filmvetítés; 4.) party. Minden szervező kiválasztotta, hogy melyik szekcióért vállal felelősséget, minek a tervezésében, szervezésében vesz részt. Én a vendéglátást választottam. Mostanában sokat főzünk itthon a lányokkal, rengeteg vacsorát szervezünk a barátainknak, így már van egy kis tapasztalatom ebben. Zsolti és Anna is ittlesznek a rendezvény ideje alatt. Zsolti felajánlotta már, hogy segít majd főzni és Magyarországot népszerűsíteni :). Szóval a konkrét feladatunk az, hogy megszervezzük, hogy kik fognak főzni, melyik ország ételét és mennyit. A rendezvényhelyszínét a suli büféje biztosítja, de csak azzal a feltétellel, ha onnan is rendelünk kaját. Nekünk kell tárgyalni velük, hogy milyen kaját tudnának biztosítani és mennyiért. Ezen kívül meg kell szerveznünk az ételek szállítását, és a kajáltatás lebonyolítását is. Elsőként elkérem majd Claire-től az erasmusos szervezők névsorát és e-mail címeit és összegyűjtöm, hogy ki főz-süt, mit és mennyit. Ha nem lesz minden (nagyobb) nemzetből legalább 1 ember, aki készít vmit, akkor a teljes erasmusos névsort és e-mail címeket is el kell kérni és keresni kell jelentkezőket, akik segítenek még.

Megbeszélés után elmentünk Sophieval venni pár dolgot. Nehéz és nagy volt az edzőcucca, szóval nem tudtunk túl sok mindent venni a cipekedés miatt. Próbáltuk hívni Francescát, hogy megbeszéljük vele a vásárlást, hátha csatlakozni akar, hiszen a pizzához is sok minden kellett, de nem értük el. Megbeszéltük, hogy akkor csak pár dolgot veszünk, aztán max visszajövünk még egyszer Francescával is. A piacon vettünk paradicsomot, és 24 banánt a banánturmixhoz :). A Lidl-ben pedig 2 x 2l tejet és 2 ananászkonzervet :). Mikor indultunk haza, akkor hívott vissza Francesca, akkor indult el otthonról a Tescóba. Mondtam neki, hogy először muszáj ezeket a szatyrokat hazavinnünk és csak utána tudunk neki segíteni, de azt mondta, hogy nem kell, megcsinálja egyedül.

3 körül már haza is értünk. Mivel még sok időnk volt, nekiálltunk sütit csinálni. Sima piskóta. 8 tojás, 8 evőkanál liszt, 8 evőkanál cukor. Nincs gépi habverőnk, úgyhogy a tojásfehérjét kézihabverővel kellett felvernünk. Nem volt kis meló. 2 percenként váltottuk egymást Sophieval, mert elfáradt a karunk. Végül, bár nem lett kőkemény, de sikerrel jártunk. A receptért köszönet J-nek :D! A tetejére csokit olvasztottunk, dióval és egy hatalmas kókusz szívvel díszítettük :).

Megjött közben Francesca is, nekiállt a pizzatésztának. Az konyhaasztalon gyúrta...kemény fizikai melónak tűnt. Mesélte, hogy Dóri hívta, hogy még hívott vendégeket estére, úgyhogy kb 18-an leszünk, ha mindenki eljön :D. 1 süti így már nem lett volna elég, úgyhogy felhítam Dórit, hogyha jön haza, akkor hozzon a boltból még tojást és meggyet, csinálunk még egy piskótát. Mikor megjött, neki is álltunk. A tojásfehérjét Dóri nagyszerű ötlete alapján turmixgéppel vertük fel :D. Működött :D. Megint nem lett teljesen kemény, de reménykedtünk, hogy így is jó lesz. A meggy direkt sütéshez való meggy volt. Ilyet még sosem láttam. Olyan volt, mint ha lekvár lenne.

Sajnos a második sütink nem lett túl jó. A sütő miatt. A teteje megégett, az alja meg nem sült át rendesen. Visszatettük még, hátha, plussz kitaláltam, hogy leönthetjük pudinggal és akkor jó lesz :). Dóri még otthonról hozott pudingot. Nagy igyekezetemben és izgalmamban elfelejtettem kikeverni a port egy kevés tejjel, mielőtt a többi tejhez adtam volna, úgyhogy nagyon csomós lett :(. Próbáltam utólag javítani a helyzeten, kevergettem, nyomogattam, de nem lett jobb :(. Mikor kész lett, kitaláltuk, hogy átnyomhatnánk a szűrőn. El is kezdtem, de akkor kóstoltuk meg és sajnos az íze meg teljesen égett volt. Nem jó az a kis lábos, amiben csináltam...dobhattuk ki az egészet...:( Nagyon sajnáltam. Legközelebb nem szabad ezt a lábost használnunk, megégeti az ételeket.

Dóri megcsinálta a banánturmixot. Még rengeteg banánunk maradt :D.

2 óra pihenés után Francesca pizzatésztája szépen megkelt. Egy üres üveget használt sodrófaként és azzal nyújtotta ki a tésztát.

4-5 tepsinyi lett belőle. A vendégek is elkezdtek csordogálni szépen lassan. Elsőként a németek érkeztek meg. A pontosság az istenük...ebben már biztos vagyok :D. Carolin, Daniela, Paul és a barátnője, illetve Melanie. Aztán megjött mindenki más is: Vadess, Jarmila és a barátja (Thomas), Dóri barátai: Vali (olasz), Vali unokatestvére és barátnője, Ben (német), majd később Dominik (szintén német). José és a vendége végül nem jöttek, úgyhogy 17-en voltunk :).

A pizzára kívánság szerint sok minden került. Dóri és Francesca egész este a konyhában álltak és szolgálták ki az embereket, le a kalappal előttük! Próbáltam néha felváltani őket, hogy tudjanak enni. Mindenki elégedett lehetett. Pizza és süti volt bőséggel, a hangulat is megvolt :). Újabb jó estét töltöttünk el itt az 145-ös apartmanban :).

Jarmila barátja és Paul barátnője is nagyon aranyosak. Mindkét pár passzol egymáshoz. Jarmiláék viccesek, míg Paulék visszahúzódóak. Megmutattuk a vendégeknek a kilátást a teraszunkról, szép volt :).

Vacsi után elmentünk még a The Porter House-ba. Azt hittem, hogy ez egy szórakozóhely, úgyhogy kellemes csalódás volt, amikor odaérve láttam, hogy egy pub :). 3 emeletes, óriási, de semmit nem veszít emiatt a hangulatából. Csak a saját főzésű söreiket árulják, kb 9 félét. Az össze falon a padlótól a plafonig vitrinek vannak, tele sörös üvegekkel, a bútorok fából vannak.

Nagyon érdekes. Epres sört ittam. 1 pohár 2,75 euró körül van. Nagyon finom :D. Női ital, egy fiúnak sem ízlett, de nekem annál inkább :).

Minden pénteken egy pasi játszik egy szál gitárral. Apró színpad úgy elhelyezve, hogy mind a három emeltről jól lehessen látni. Szórakoztatásra termett az az ember. Óriási showt csinált egymaga. Bár sokszor parasztvakításnak éreztem, azért azt meg kell hagyni, hogy jól csinálja, amit csinál. Teljesen megtelt a három emelet és mindenki őt hallgatta. Mindenféle számot mixelt össze, énekelt, gitározott, jó volt :).

Üldögéltünk, beszélgettünk, hallgattuk a zenét.

Fél 2 körül mentünk haza. Holnap vár ránk a rendet rakás...nem várom :S. De arra próbálok gondolni, hogy megérte, mert megint egy fantasztikus esténk volt :).

2010.02.25., csütörtök

10:45-kor keltem. Dórival váltottuk egymást :D. Épp akkor bújt be az ágyba :D. Este 11-ig dolgozott, aztán elmentek Joséval bulizni :). Ma és holnap szabadnapos.

Azonnal edzőruhába öltöztem, edzettem. Aztán fürdés, hajmosás, hajszárítás. 1-re kellett mennem suliba, azt hittem, hogy bőségesen elég lesz, ha 2 és negyed órával előtte felkelek. Tévedtem. Már megint :D. Hihetetlenül tud rohanni az idő. Már nem tudtam reggelizni, egy banánt és egy almát ettem meg hajszárítás közben, aztán meg futhattam a suliba.

Heritage Culture and Tourism gyakorlatunk volt 2-ig. Rájöttem, hogy ez a mumus tárgyam ebben a félévben. Jobb lett volna, ha ehelyett valami mást választok, de már nem tudok váltani. Az óra egyfajta mixe a Művelődéstörténetnek, a Programszervezésnek és az Idegenforgalmi földrajznak. Ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessek az órán, ismernem kéne Írország minden egyes kis szegletét, hogy tudjak példát mondani geológiaalapú turistalátványosságra, vagy különleges állat- és növényvilággal rendelkező helyre, stb... Ez persze lehetetlen. 5 hete vagyok itt, és nem sok mindent láttam eddig. Még pár órával ezelőtt kérdeztük meg a tanárnőt, hogy mennyire fogja ezeket visszakérni a vizsgában. Azt mondta, hogy teljesen. Szívás. Végül annyit még hozzátett, hogy ő annak is nagyon örülne és ugyanúgy pontozná, ha a saját hazánkból írnánk példákat. Oké. Vehetjük könnyítésnek. De plussz munka is. Minden egyes ír példa mellé keresnem kell egy hasonló jellegű magyar példát is és azt kell elemeznem, persze angolul. Nem tudom, mikor lesz erre időm. Nem gondoltam, hogy ennyit kell majd tanulnom itt is...:S

Negyed 3 körül értem haza. Nagyon éhes voltam már. 3 nagy szelet kenyeret kentem meg sajtkrémmel, tettem rá Pick szalámit, sajtot és ubit :). Dóri és Sophie meg is kérdezték, hogy kirándulásra megyek-e, hogy ekkora szendvicseket csinálok :D. Mondtam nekik, hogy nem, szimplán éhes vagyok :P CP :D. Átnéztem még a prezentációnkat, aztán mehettem is vissza a suliba.

Érdekes érzésem volt. Nem féltem, de mégis féltem. A rengeteg koncertezés, szereplés megtanított arra, hogy hogyan álljak ki tömegek elé vagy akár csak 2-3 ember elé úgy, hogy ne mutassam, hogy félek. Talán már azt is mondhatom, hogy megtanultam nem félni is. De most ez a szitu valahogy más volt. Íreknek kellett beszélnem, az ő anyanyelvükön, külföldiként. A tanárnő nagyon bíztatott minket. Megengedte, hogy miután befejezi az előző órai anyagot, azonnal elkezdjük a prezentációt, mert egyébként az óra végén kellett volna beszélnünk. Nem jöttek el sokan (szerencsére), így még családiasabb volt a hangulat. Az előadásunkat teljesen interaktívvá, szórakoztatóvá alakítottuk, szükségünk volt a diákok közreműködésére, hogy minden jól működjön. Sikerült. Sikerünk volt :). Nagyon meg lettünk dícsérve :).

Miután befejeztük a kiselőadást, egy srác kezdett el kérdéseket feltenni nekem. Látszott rajta, hogy teljesen kocka :D. Kérdezte, hogy mi a nevem, mert nem értette rendesen, meg hogy tényleg Magyarországról jöttem-e :D. Fura volt. Mondta, hogy az aztán nagyon messze van. Mondtam neki, hogy igen, több, mint 2000km. Kérdezte, hogy jöttem ide, gyalog? Mondtam, hogy nem, repültem. Erre elkezdett nevetni, és kérdezte, hogy szárnyakon?  Mondtam neki, hogy hát persze...angyal vagyok, vannak szárnyaim :P. Fura volt. Azt hitte vicces, pedig nem volt annyira az :D. Másrészt viszont mégis vicces volt, mert ő azt hitte, hogy az. (Na jó, picit gonosz vagyok, de tényleg béna volt a srác.) Kérdezte, hogy úgy jöttem-e, mint Daidalosz és Ikarosz. Mondtam neki, hogy hát peeeersze, csak azzal a különbséggel, hogy én nem zuhantam a tengerbe. Erre teljesen el volt ájulva, hogy én milyen okos vagyok, hogy ismerem ezt a történetet. És utána meg már csak ezt hajtogatta, hogy "Anna, you are a very very smart girl". (Pedig sztem ez alapműveltség, de aztán megmagyarázta, hogy meglepődnék, hogy milyen sokan nem ismerik ezt a történetet itt Írországban.) Mariaval már a padlón feküdtünk szinte, úgy nevettünk rajta...egyszerűen béna volt :D. Aztán kiderült, hogy ő meg lettországi, 8 éve van itt. El volt ájulva, hogy csak 5 hete vagyok itt és így beszélek angolul. Egy szó, mint száz...kikészített a csávó. Utána azon viccelődtünk Mariaval, hogy lehet, hogy kint vár minket a sarkon és egyszercsak lecsap és elkezdi megint mondani, hogy milyen okos vagyok :D. Alig mertünk kimenni :D. Borzasztó volt. Sztem rémálmaim lesznek miatta :D.

Óra után a tanárnő odahívott minket magához. Nagyon megdicsérte az előadásunk. Azt mondta, hogy teljesen el volt ragadtatva, hogy milyen felszabadultak voltunk, és hogy duplán gratulál, hogy angolul ilyen jól előadtuk a témát :). 10-ből 8 pontot kaptunk. Itt Írországban ez max pontnak számít. Általában nem adnak 80%-nál jobb minősítést. :)

Suli után már csak pihiztem itthon. Vacsiztunk: paradicsomos szószos tésztát, húsgombócot és krumplit. Plussz banánturmixot :). Fincsi volt, megint :D.

Tervezgetjük Clemence-szal és Anne-nel a skóciai utat. Úgy néz ki, nem csak Edinburghba megyünk, hanem Loch Ness-t is megnézzük :D.

Holnap pizzaevős vacsoránk lesz. KB 13-an leszünk :).

Írnom kell a beadandóm...de valahogy semmi erőm hozzá :(. Holnap megpróbálok időben kelni, edzeni, aztán nekiállni. Remélem, menni fog.

Dóri elment a Temple Barba. Sophie és én is el akartunk vele menni, de csak 10-kor indult, addigra meg teljesen bepunnyadtunk. Majd legközelebb :).

Mához 1 hónapra megyek haza :D. Juhúúúú :D!

Múlt héten nem mentem el Dicey's-ba. Paul és Sophie azonban ott voltak. Hazafelé úton megemlékezve rólam, készítettek egy paparazzi fotót az ír lányokról. Végre sikerült lencsevégre kapni olyanokat is, akiknek nem kéne mini ruhát hordaniuk. Íme:

Még egy kép van, amit már egy ideje fel akarok tölteni, de mindig elfelejtem. Egyik nap, amikor írni akartam a blogot, akkor ez fogadott. Szerintem nagyon ééééédi :). 

2010.02.25., szerda

Reggel biztossá vált, hogy új ember látogat meg itt Dublinban majd áprilisban! A hír az egész napomra rányomta a hangulatát :D! Mindig örülök, ha valaki hazait fogadhatok itt Dublinban :), ha pedig ilyen közeli barátot, akkor meg még inkább :)!

11-től 13-ig Destination and Product Marketing Planning előadásom volt. A tanárnő azt hiszi, hogy francia vagyok :D. Ha Franciaországról vagy a franciákról beszél, mindig rámnéz vagy nekem beszél vagy nekem mutogat :D. Ezeregyszer mondtam már neki, hogy én magyar vagyok és Clemence és Anne franciák, de valahogy nem tudja megjegyezni :D. A lányokkal már ezen poénkodunk:D. Tőlem kérdezik, hogy bizonyos dolgok, hogy működnek nálunk Franciaországban :D. Én meg nagyon tudományosan válaszolok nekik, imitálva a francia akcentust :D!

Maria-val holnap lesz a kiselőadásunk Consumer Behaviour-ből. Suli után átjött hozzám és véglegesítettük az előadást. Lemértük, benne vagyunk a 10 percben. Sztem jó lesz :)! Ez az első megmérettetésem idekint :).

Miután Maria elment, edzettem, főztem magamnak tasakos sonkás-sajtos tésztát :P, elmosogattam, ebédeltem, majd nekiálltam írni a blog bejegyzéseim. Megint le voltam kicsit maradva...pedig mindig megfogadom, hogy minél előbb leírom, hogy mi történik. Közben kis skype, kis msn, kis beszélgetés.

Egyedül voltam egész este és szinte egész délután, mert Dóri dolgozik, Francesca és Sophie pedig elmentek az Aungier Streetre egy filmvetítésre. Kell néha olyan nap, amikor egyedül vagyok, rendezem a gondolataim, a blogom :). Holnap folytatnom kell a beadandóm, be akarom fejezni amilyen gyorsan csak lehet, mert sajnos van még mit csinálnom ezen kívül! Hétvégén ha jó idő lesz, lehet, hogy elmegyünk Wiclowba. Majd kiderül. A szokásos vacsoráról nem tok még semmit, remélem, nem marad el!

2010.02.23., kedd

Egész nap suliban voltam. Egész nap zuhogott az eső. Undorító. Esernyőt képtelenség használni, mert a szél is fúj, szóval az ember bőrig ázig, míg eljut A-ból B-be.

Heritage Culture and Tourism előadáson a régészeti leletekről volt szó. Megint csupa szakszó, bár már egy fokkal jobb, mint a geológia vagy a flóra és fauna témaköre volt :D. Március 11-én megyünk a Science Museum-ba közösen :).

Marketing Research gyakorlaton folytattuk az előadás anyagot. Éppen a kérdőívezés a téma. Hogyan állítsunk össze egy jó kérdőívet, milyen típusú adatokat kapunk kérdőívvel, stb.

Destination and Product Marketing Planning-en folytattuk az előző órai anyagot, semmi extra.

A Cathal Brugha-s órák után felmentünk Maria-val a könyvtárba. Találtam még egy könyvet az esszémhez, de nem tudtam kikölcsönözni, mert már 6 könyv van nálam (ebből kettőt Dórinak vettem ki, nyelvkönyvek). Maria aranyos volt, kivette nekem :). Talán most már megvan minden ahhoz, hogy jó legyen a beadandóm. Már csak írni kéne :(.

Az Aungier Streetre menet feldobtuk a könyveket Maria lakásába. Ők is 4-en laknak. Mindenkinek külön szobája van, aranyos kis lakás. Szakadt az eső, fújt a szél, hideg volt. Legszívesebben teleportáltam volna, hogy ne kelljen sétálni. Nagy nehezen elázva és szétfagyva megérkeztünk Irish Cultural Studies-ra. Írország történelme volt a téma előző héten is, az volt most is, és még sztem jövő héten is folytatjuk. Valamelyik rész érdekes, valamelyik unalmas. Változó. De már sajnos nem olyan szórakoztató a bácsi, mint volt 2 héttel ezelőtt :(.

Hazafelé vettünk pár dolgot az Aldiban Sophie-val. Fél 7 körül értünk haza. Már majdnem elájultam az éhségtől, de vacsora előtt még edzettem egy nagyot. Vacsira spenótos raviolit és szendvicset ettem :). Skype, repjegy keresés és találás, enyhe remény, hogy újabb látogatóm lesz (;) :P :D CP ), alvás. Hulla vagyok.

2010.02.22., hétfő

Kicsit megvariáltam az órarendem. Hétfőn 9-től 11-ig megyek be Marketing Research előadásra. 11-től 4-ig itthon vagyok, van időm beadandókat írni, edzeni, kajálni, skypeolni. 4 körül pedig elindulok a Bolton Streetre angolra, ami 16:30-kor kezdődik és 18:30-ig tart. A hosszú hétfői szabad délután ára, hogy kedden viszont 11-től 15-ig folyamatosan óráim vannak. 11-től 13-ig Heritage Culture and Tourism előadás, 13-tól 14-ig Marketing Research gyakorlat, 14-től 15-ig Destination and Product Marketing Planning gyakorlat. 16-kor kezdődik az Irish Cultural Studies az Aungier Streeten, 1 óra alatt kényelmesen átérek a Cathal Brugha-ból. 6-kor végzek. Szerdán11-től 13-ig van Destination and Product Marketing Planning előadásom. Csütörtökön pedig 13-tól 14-ig Heritage Culture and Tourism gyakorlat. 16-tól 18-ig pedig Consumer Behaviour óra. A Heritage Culture and Tourism gyakorlatot lehet, hogy majd átteszem még csütörtökről szerdára...majd meglátjuk. Így most nagyjából egyben vannak az óráim és egyben a szüneteim. Utálom, amikor csak 1 órám van 2 előadás között...az alatt nem lehet semmit csinálni.

Hétfőn már e szerint mentem suliba. Marketing Research után elindultam, hogy veszek ki pénzt, hogy befizessem a lakás bérleti díjat. Még vasárnap kivettem 170 eurót, még 110-re volt szükségem. Az O'Connel Street és a Parnell Street sarkán van egy AIB bank, aminek az oldalában van két bankautomata. Célirányosan odamentem először, mert a pénzfelvétel után be is tudom azonnal fizetni a csekket és nincs is messze otthonról. Gondoltam kiveszek egy 10-essel többet, mert akkor lesz készpénzem is, amivel elvagyok jó darabig. Azonban nem engedte a gép. 5 percembe került, mire felfogtam, hogy azért nem engedi, mert nincs 10 eurós és 20 eurós bankjegye. Semmi gond. Kivettem 100 eurót, gondoltam az út másik oldalán van egy másik bankautomata, majd ott kiveszem a maradék 10-et. Át is mentem, de az sem tudott 10 euróst adni. Továbbmentem. Újabb automata. Nem tud 10 euróst adni. Kezdtem ideges lenni. Megyek tovább. Újabb automata. Nem működik. Következő automata nem fogadja el a kártyám. Végül, amikor már azon gondolkodtam, hogy hagyom az egészet a fenébe, majd otthon kérek valamelyik lánytól 10 eurót és azzal befizetem a csekket, akkor megpróbáltam még az utolsó bankautomatát, amit találtam és csodák csodájára az tudott 10 eurót adni... Fél órám ment el a rohadt pénzautomaták miatt :S! A postán végül befizettem a csekket. Mikor hazaértem, akkor vettem észre, hogy az ügyintéző csaj adott bizonylatot, amin rajta van a csekkfüzet száma és az adott csekklap száma is, de nem tépte ki azt a csekklapot és nem pecsételte le :S. Időm és kedvem sem volt már visszamenni. Hagytam a fenébe! Jövő héten, amikor Sophie fizeti be a csekket, akkor majd megkéri az ügyintézőt, hogy tépje ki az előző lapot is és a blokk alapján pecsételje is le.

Ebéd után picit skypeoltam, aztán el kezdtem írni a beadandóm Market Reasearch-re. Már előző héten kivettem pár könyvet és keresgettem anyagot az online cikkek közül is. 2500 szóból megírtam 681-et :D. Azzal bíztatom magam, hogy már nincs sok hátra :D!

Angolra menet eltévedtem :D. Előbb kanyarodtam le az egyik utcáról, mint kellett volna és egy zsákutcában kötöttem ki, úgyhogy vissza kellett fordulnom. Majdnem elkéstem emiatt :D. Órán az -ing-es és to-s igékről beszélgettünk, meg különböző városokról. Most először nem mentünk vásárolni óra után, úgyhogy már fél 7 körül itthon is voltunk. Azonnal átöltöztem edzéshez, végigcsináltam a szokásos sorozatot. Együtt vacsoráztunk Sophie-val és Francescával, megettük a maradék paprikás csirkét. Este skype és alváááás!

2010.02.21., vasárnap

1-re beszéltünk meg találkozót az állatkert főbejáratánál. Időben keltem, hogy időben el tudjunk indulni és odaérjünk, mert relatív messze van. Mi északkelet Dublinban lakunk, az állatkert pedig a Phoenix Parkban van északnyugat Dublinban. Negyed 13-kor találkoztunk Vadess-szal, Marie-val és Froila-val a Spire-nél, illetve teljesen véletlenül összefutottunk Carolinnal is :D. Nagyon-nagyon hideg volt, de nem akartunk buszra költeni, úgyhogy gyalog vágtunk neki az útnak. Sophie és Carolin nagyon gyorsan mentek, teljesen be voltak sózva, hogy nem fogunk odaérni 1-re és a többieknek várni kell ránk. Francesca, Vadess, Marie, Froila és én viszont nem akartunk rohanni, úgyhogy lemaradtunk teljesen Sophiek-tól. Végig a Liffey partján mentünk. Pont 13 óra volt, mikot beléptünk a Park kapuján. Egyébként ez Európa egyik legnagyobb parkja...hatalmas. Még negyedóra volt, mire elértünk az állatkert kapujáig. Meglepődtem, hogy mennyire sok erasmusos jött el.

Mivel volt egyet fizet kettőt kap kedvezményünk, amit még a Bewley's kávéházban kaptunk, plussz a diákkedvezményt is igénybevettük, 5,50 euróba került a jegy. Ami elsőre szembetűnő volt, hogy egy óriási tó fut végig az egész állatkerten.  Maguk a kifutók, illetve ketrecek pedig főleg szélen kerültek kialakításra. Rengeteget sétáltunk, láttunk ezer féle majmot, oroszlánt, tigrist, leopárdot, vidrát, fókákat   

zebrákat, zsiráfokat elefántot struccot, vizilovat orrszarvút, hiénákat, flamingókat...  Iszonyat hideg volt, és nagyon nagy volt a park. A végén már jégcsapként sétáltunk. Az állatok többsége a házában volt, úgyhogy csak ablakon keresztül láttuk őket. Szép volt. De megállapítottam, hogy a győri állatkert is legalább ilyen szép, ha nem szebb és sokkal többféle állat is van, mint itt volt. Lazítás képpen néha meg-megmásztam egy-egy játék állatfigurát :D.

Haza is sétálva mentünk. Visszafelé még megcsodáltuk az obeliszket. Illik a parkhoz...hatalmas.

Dóri nagy vacsorafőzést tervezett, úgyhogy segítettünk neki a bevásárlásban. Vettünk egy új nagy lábast, lehet hogy nem ártana még egy. A konyhánk nagyon pici, úgyhogy egyszerre maximum két és fél ember fér el, ezért hagytam, hogy a lányok segítsenek most Dórinak, én pedig bevonultam a szobába és skypeoltam :) :P CP.

Mire kiértem már készen volt a gyümölcsleves, a paparikás csirke és a mákos guba. Hát igen. Nem semmi! Minden elismerésem Dórié, nagyon kitett magáért és nagyon jól sikerült minden :)! Ez után a hatalmas vacsora után már csak az ágy várt :)!