Eljött végre a várva várt Szent Patrik Nap, avagy ahogy az írek mondják St. Paddy’s Day! 9-kor keltem fel, megfürödtem, hajat mostam, lázasan készülődtem :). Felvettem az "Irish Drinking" zoknimat, feltűrtem a farmerom szárát, hogy jól látható legyen :). Ír zászlót festettem a szemere (narancssárga, fehér, zöld) és egy nagy, zöld lóherét az arcomra :D. Felkötöttem a lóherés fejkendőm (, ami kicsit kalózos feelinget adott a kinézetemnek :D) és az Írországos sálam :).

 

11-kor akartunk találkozni a többiekkel, de volt már negyed 12 is, amikor elindultunk :P. Délben, a Parnell Square-ről kezdődött a felvonulás, de már jóval előtte gyülekezett a tömeg. Mivel a többiek odaértek időben :P, ezért jó helyünk volt. Hihetetlen hangulatos volt, hogy mindenki viselt valami zöldet magán. Lóherét, parókát, kalapot, sapkát, sálat, arcfestéket, kabátot, zoknit...BÁRMIT :D.

 

 

Ott volt Martina, Melanie, Francesca, Kate, Sophie, Jarmila, Jenny, Paul, később megérkezett Dóri is, illetve Vadess és Jessica (szintén kanadai, de ő Edinburgh-ban tanul és 1 hétre ellátogatott Írországba :) ) is. Fotózkodtunk, további lóheréket festettünk egymás arcára. Engem még egy ír család is megkért, hogy a 2 lányuk arcára fessek valamit :D. Az egyik ír zászlót kért, a másik pedig lóherét, aranyosak voltak :).

 

 

 

A felvonulás elkezdődött. Először egy srác vonult körbe, rajtunk kívül mindenki sikogatott, meg extázisban volt, úgyhogy megkérdeztem az ír családot, hogy mégis ki ez a csávó. Kiderült, hogy valami modell, meg tv sztár, meg volt zenekara is és Bryan-nek hívják. Minket valahogy nem hozott lázba :D.

A felvonulók táncoltak, zenéltek, bohóckodtak, sokszor óriási kosztümökben, járgányokban. Volt egy csapat futurisztikus "harcos", ők vízipisztollyal lövöldöztek...alig bírtunk elbújni előlük :D. Sosem láttam még ilyen nagy és színes felvonulást, nagyon tetszett :). 1,5-2 óráig tartott, épp mikor már a vége közeledett, akkor beszélt Dóri Joséval, aki a City Hallnál állt a barátaival, hozzájuk még csak akkor ért oda az eleje...durva...:)

 

 

El akartunk sétálni a St. Patrick bazilikához, hogy ott találkozzunk a többi erasmusossal. Útközben sajnos elhagytuk Jarmilát és Kate-et. Hatalmas volt a tömeg, mindenhonnan emberek lógtak. Az ablakokból, a szobrokról, még a lámpaoszlopokról is :D. Az ír lányok ilyenkor is kitesznek magukért. Nekem kabátban sem volt melegem, de ők megint egy szál semmiben.

 

 

Nem bírtunk továbbjutni és éhesek is voltunk már, úgyhogy bementünk az egyik Centrába. Ettünk 2 euróért egy csirkés szendvicset :). José beköszönt egy pár percre, aztán ment tovább a barátaival. Közben hívtak egy csomóan, hogy hol vagyunk. Végül a talit áttettük a The Temple Bar elé.

 

 

Mire odaértünk már ott volt Martin és Carolin, illetve itt vártuk be Jarmilát is. Be akartunk ülni valahova, de tömve volt minden pub. Végül úgy döntöttünk, hogy bemegyünk az Aldiba, aki akar valamit inni, az vesz ott magának, onnan pedig hozzánk megyünk. Dórinak menni kellett dolgozni, úgyhogy sajnos nem tudott velünk tartani :(.

 

 

Otthon jó volt a hangulat. Iszogattunk, eszegettünk, beszélgettünk. Jessicának és Vadessnak volt még pár lemosható tetoválása, szinte sorba állás volt értük, mindenki olyat akart :D.

 

 

Fél 7 körül indultunk el a Whelan nevű pubba, amiről csak utólag derült ki, hogy a P.S. I Love You pár jelenetének helyszíne volt :). Az Aungier Street-i DIT épület magasságában van...nem közel tőlünk. Amikor odaértünk, még nem voltak túl sokan. Egy kis tánctér volt, 3 ír ott ropta, nagyon jól csinálták :). Csupa jó zene szólt a 60-70-80-90-es évekből :). Találkoztunk Joséval is, teljesen véletlen, ők is ottvoltak abban a pubban :). 10 órára viszont már elviselhetetlen lett a tömeg...Izzadtunk a forróságtól...Hála a jó égnek, akkor nyitották meg a nagyobb termet, ami egy hatalmas tánctér. Vééégre friss levegő :). Jól esett. Táncoltunk. Mivel már elég korán elkezdtük az ünneplést, hamar el is fáradtam, 11-kor már alig álltam a lábamon. De a többiek is így érezhettek, mert Jarmila és Martina elköszöntek, hogy indulnak haza. Kapva az alkalmon mondtam nekik, hogy várjanak meg, megyek velük. Jött Sophie és Francesca is :).

 

 

Hazasétáltunk, aztán bedőltünk az ágyba és aludtunk:).

 

Egyébként kicsit csalódás volt ez a nap. Úgy harangozták be, mintha az év legjobb napja lenne. Ehelyett nem volt semmi extra. A felvonulás jó volt, de aztán semmi több. A pubban ugyanolyan érzése volt az embernek, mintha normál nap lenne, és más programokkal sem igazán kecsegtetett Dublin. Az írek is a hétköznapi dolgokat csinálták: hulla részegre itták magukat az 5 eurós sörökből... (Honnan van ezeknek ennyi pénze????)