Tweety Dublinban

2010.02.01., hétfő

A délelőtti tudatlanság nagyon rossz volt. Utálok várni, főleg bizonytalanságban. Vadess fél 12 körül írt, hogy könyvtárban van, és ha akarom, akkor megmutatja, hogy honnan tudom összeállítani az órarendem. Bementem. A könyvtárban találkoztam Michaellel és Ericával. Egy szőke számomra ismeretlen lánnyal voltak. Michael kérdezte, hogy minden rendben van-e. Mondtam neki, hogy nem, nincs, mert nem tudom az órarendem és lehet, hogy éppen órán kéne ülnöm. Mondta, hogy nyugodjak meg, az első hét ilyen. Nekik például elmaradt az első órájuk, ezért ülnek a könyvtárban. Aztán egyszercsak megszólalt a szőke lány magyarul. Hirtelen nem tudtam, hogy most tényleg magyarul beszélt-e vagy csak képzelődtem. Aztán kiderült, hogy ő az a magyar lány, akiről már mesélt nekem Michael. Debreceni, 26 éves és a DIT-n csinálja a diplomáját. Idén szeptemberben kezdett. Nagyon aranyos volt, mondta, hogy bármiben segít és hogy tényleg nem kell idegeskednem, majd kialakul az órarend :). Jó volt magyarul beszélni, bár kicsit össze is zavart...utána magyarul szólaltam meg a többieknek is :D. Végül megtaláltam Vadesst is. A számítógépteremben ült. Sajnos vele sem jutottam sokkal előbbre. Az oldalt, amit mutatott már én is ismertem. Van egy-két óra, amiből 3 időpont van meghírdetve vagy több, de sokszor teljesen eltérő hosszúságúak (az egyik 2 óra, a másik 3, a harmadik csak 1) és a legnagyobb kérdésem az lett volna, hogy melyiket kell ilyenkor kiválasztani és bemenni rá. Erre Vadess sem tudta a választ. 12-kor már újra itthon voltam.

Totál el voltam keseredve. De nem voltam ezzel egyedül. Itthon Sophie már remegett és majdnem sírt az idegességtől az órarend és a suli miatt. Próbáltam megnyugtatni, hogy ez még csak az első hét. Egyébként abszolút megértem, hogy így kiakadt...én is visszasírtam aznap a mi (DRÁÁÁGA :D) Neptun rendszerünket.

14:30-ra mentem vissza a suliba, akkor találkoztunk Louise-szal órarendügyben. Nem volt túlságosan jól megszervezve a megbeszélés... 13-an vagy még többen nyomorogtunk az irodájában. Egyesével felolvasta, hogy melyik tárgy mikor és hol lesz. Szóval ki az asztalra, ki a földre, a szerencsésebbek székre ülve próbálták követni, hogy melyik óra mikor lesz és hogy egyátalán melyik az, amiben érdekeltek vagyunk. Kiderült, hogy ahol több időpont van megadva, ott általában a hosszabb ideig tartó az előadás és az 1 órás a gyakorlat. Ha több előadás időpont, vagy több gyakorlat időpont van megadva, akkor azokból választhatunk. A megbeszélésen találkoztunk egy újabb erasmusos társunkkal. Német, a neve Maria. Aranyos lány ő is, felajánlottam neki a segítségem, sztem élni fog vele :).

A megbeszélés után Anne-nel és Clemence-szal elmentünk a Dunnesba körül nézni, mert még rengeteg időnk volt 16:30-ig, az angol óráig. Megint megállapítottam, hogy nagyon olcsó minden és ha lesz időm, akkor szeretnék visszamenni és körülnézni megint :). 2 euróért már lehet kapni spagetti pántos felsőket, 3-4 euróért hosszúujjú felsőket, 7-9 euróért farmereket, pulcsikat, stb...

Clemence-szel mentem angol órára a Bolton Street-re, ami nincs messze tőlünk. Először egy rossz DIT épületbe mentünk be. Egy nagy lépcsőház volt az egész, nagyon kevés teremmel, nulla ablakkal. Senki nem volt ott. Végül találtunk egy tanárnőt, és ő mondta, hogy ez nem a Bolton Street :D:D. Megmutatta az utat, kb 2 háztömbnyit kellett még menni :D. A Bolton Street-i épület hatalmas, szép, öreg. Rengeteg a folyosó és a terem. Alig találtuk meg az angol termet, de végül sikerrel jártunk.

Az angol tanárnő jófej és a csoporttársaim is. A stressz és az emberi kapcsolatok volt a téma. Sok új szót tanultam, pedig még csak az első óra volt, de ez is mutatja, hogy hasznos lesz :). Sophie is ebben a csoportban van, úgyh együtt jöttünk haza. Velünk jött Paul is, aki szintén német és ugyanabban a házban lakik, mint mi :). Elmentünk bevásárolni. Kihasználtuk, hogy ott van Paul és vettünk 7,5kg krumplit :D. Ő cipelte nekünk haza :D. Persze hálánk jeléül meghívtuk vacsizni, sztem jól esett neki...sokszor van egyedül a lakásukban.

Főztem megint :D. Paprikás krumplit. Nem volt nehéz, de sok időbe telt, mire megfőtt. És az eredmény megint kielégítő (FINOM :D). Most 2 napra megvan a kajánk Sophie-val...utána lehet gondolkodni az új fogáson :D.