Tweety Dublinban

2010.02.20., szombat

Még este megbeszéltük, hogy elmegyünk másnap kirándulni Braybe. Bray Dublintól délre fekszik a tengerparton, üdülő- és kirándulófalu. Paul, Sophie és én 9:20 körül indultunk el itthonról. 10-re kellett a Trinity College elé érnünk, ott volt a találkozó. Gondoltam, hogy nem kell 40 perc, hogy odaérjünk, de nem akartam már változtatni az időponton. Igazam is lett, már 40-kor a Trinitynél voltunk :D. Bementünk egyet sétálni 10-ig. Paulnak elég komoly fényképezőgépe van, csinált pár fotót.

Mire kimentünk a többiek már ottvoltak. Kate, Jarmila (csehek), Daniela, Lisa, Carolin és Martin (németek). A 145-ös busszal mentünk. Hamar jött, nem vártunk sokat. Az út körülbelül 40 perc volt.

Nem tudtuk pontosan hol kell leszállni, úgyhogy amikor már biztosak voltunk benne, hogy Brayben vagyunk, találomra leszálltunk valahol :D. Pont a Dart (ír vonat) állomás közelében voltunk, úgyhogy jól választottunk :). Nem volt messze a tengerpart, kb 5 perc séta. A látvány lélegzetelállító. Előttünk a tenger, homokos part, balra és jobbra magas sziklafalú hegyek, a hegylábánál pedig a kisváros.

Minden párnak, aki Írországba érkezik melegen tudom ajánlani...egyszerűen gyönyörű...és romantikus hely :).

A parton találtunk egy furcsa táblát. Valaki magyarázza már el nekem, hogy lehet a köveken úszni? ("DANGER Do not swim on or near rocks!")

Miután mindenki lefotózkodott a tengerrel, elindultunk felfelé a hegyen.

Martin is szeret fotózni, (a gépe több, mint 1200 eurót ér, ami úgy gondolom, hogy jelzi valamennyire a minőségét is,) úgyhogy Paullal mindig lemaradtak. De valahogy nekem is jobban esett az ő tempójuk és így legalább sok képen rajta vagyok :D CP :P.  Mire beértük a többieket, Jarmila, Lisa és Daniela már felfelé másztak a hegytetőre egy vékonyka kis ösvényt követve. Mi úgy döntöttük, hogy inkább folytatjuk a kijelölt úton a túrát :P. Kicsit emelkedett az utunk, nőttek a sziklafalak, a mélység.  Végig a dart vonala mentén mentünk, egyszer még sikerült is elkapni a kisvonatot, ahogy épp az egyik alagút felé tart :).  Útközben találkoztunk egy helyi bácsival. Megkérdeztük, hogy ez az út felvezet-e a hegy tetejére is, vagy csak körbevisz. Elmagyarázta, hogy merre kell mennünk, ha fel szeretnénk jutni. Megtaláltuk a kis ösvényt, amiről beszélt.

Az út egyre meredekebb lett, tényleg elindultunk felfelé. Már csak libasorban tudtunk haladni, mellettünk végig bozót volt...vadregényes táj, alattunk a tenger és sziklák :). Hála a jó égnek pont mikor már kiköptem volna teljesen a tüdőm és mikor a még nehezebb sziklamászós rész jött volna, találtunk egy nagyobb sziklarakást. Megálltunk pihenni, kajálni...kellett már nagyon :).  Éppen üldögéltünk, amikor egyszercsak megláttuk Jarmilát, Danielát és Lisát. A hegy tetejéről integettek nekünk :D.

A pihi után elindultunk újra felfelé. Egy kis rész, szó szerint hegymászás volt :). Fent két felé tudtunk menni. Balra a hegy csúcsa felé, vagy jobbra a kereszt felé. Először balra indultunk. Megmásztuk a csúcsot.  A kilátás csodaszép volt. Hegycsúcsok az egyik irányból, a tenger a másikból.  Végül visszaindultunk a kereszt felé, a másik irányba. Elég sáros volt az ösvény, ráadásul hatalmas méretű kakikupacokat is kellett kerülgetnünk :D.  Később megtaláltuk a tulajdonosokat is. Pár ló legelészett a hegytetőn :P.  A keresztnél megpihentünk újra, csodáltuk a tájat.

Azt hittük lefelé már gyerekjáték lesz menni. Tévedtünk. A sár miatt iszonyatosan csúszott a talaj. Sophie és Carolin fenékre is ültek egyszer. Azt hittem sosem jutunk le...de végül azért sikerült :).

Jarmila, Daniela és Lisa nem vártak meg minket. A nagy túra után még a városban is szerettünk volna kicsit körülnézni, úgyhogy arra vettük az irányt. A tengerparton üdülőházak sora, beljebb is csupa kis ház. A fő utcán beültünk egy kávéházba melegedni kicsit, mielőtt hazaindultunk. Nem volt rossz idő, de a hegytetőn azért nagyon hűvös volt a szél.

Rájöttünk, hogy a 145-ös busz egészen a Mountjoy Square-ig elvisz minket. De végül mégis leszálltunk előbb, és a Parnell Square-ről sétáltunk haza.

A friss levegő és a szinte 6 órás túra teljesen kiszívott minket. Kaja után bebújtunk az ágyba egy kis délutáni sziesztára :). 8 után keltem fel :P. Dórit elhívták a barátai bulizni a Palace Clubba, ő meg elhívott minket. Vacsiztunk, Francesca csinált cukkinis rántottát :). Aztán öltözés, smink, készülődés. Nem volt meleg vizünk megint este, úgyhogy segítettem Dórinak hajat mosni :D. Vízforralóval melegítettünk vizet, öntöttünk hozzá hideget, hogy langyos legyen és egy tálból öntöttem Dóri fejére :). Poén volt :).

Mire elkészültünk szakadni kezdett az eső. Gyalog akartunk menni (kb 30 perc), de így inkább a buszt választottuk. Mire kiértünk az O'Connel Street-re már öklömnyi nagyságú hópelyhek estek. Több baj is van az itteni hóval. Az egyik, hogy nagyon vizes. A másik pedig, hogy ha megmarad, akkor hatalmas problémákat okoz az itteni életben, mert nincsenek hozzászokva. Mesélte Dóri, hogy január elején esett hó, ami meg is maradt, kb 2 cm-nyi magasságban. Dublin teljesen megbénult. Bezártak az iskolák, a boltok, a hivatalos intézmények, a munkahelyek. Tönkrementek a vízcsatornák, csövek. Azóta is ezt a kis havat nyögik. 2 cm. Igen. :D

11 előtt nem volt belépő a Palace-ba. Időben érkeztünk. Nem volt még ott senki.  20 perc múlva megérkeztek Dóri barátai, átültünk az ő asztalukhoz. Lassan beindult az este. Egyre többen lettek, míg végül már alig volt hely táncolni is. Újabb áldozataim vannak...fotóztam :D.   Hihetetlen, de tényleg minden lány így nézett ki. Kis mini ruha, amiből mindenük ki van. A táncuk is mutatja a ledérséget, ez egyszerűen elképzelhetetlen Magyarországon.  Az utcára állhatnának ki "dolgozni". Durva.

Megint rájöttem, hogy nem nekem valók az ilyen fajta szórakozóhelyek. A tánc max egy óráig köt le, utána nem élvezem már annyira.  Beszélgetni nem lehet, mert a zene őrülten hangos. A nézelődés pedig csak elborzaszt itt. Dóri nagyon jól érezte magát, nem akartam zavarni. De végül 1-kor elindultunk haza, mert másnap dolgozott.

Haza már gyalog mentünk, elállt a havazás. Francesca lábát feltörte a magassarkúja, úgyhogy csak lassan haladtunk. Félúton az egyik Centrában felesben vettünk Dórival egy csirkés szendvicset. Nagyon finom volt és így csak 1 euro :). Friss bagett, rántott csirkemellfilé, saláta, majonéz, paradicsom (amit persze én nem szeretek :P CP). Az íze ugyanolyan, mint a mekis McChicken szendvicsnek :). Végül fél 2 körül hazaértünk.

Hosszú, kimerítő nap volt :).