Tweety Dublinban

2010.01.29., péntek

A többieknek ma volt a beiratkozás és a könyvtártúra, nekem nem kellett a Cathal Brughába mennem. 12:30-kor találkoztunk a szokásos helyen (a Spire-nél) és először az Aungier Street-i épületbe mentünk (itt voltak kedden és szerdán a tájékoztató előadások). Ki kellett nyomtatnom az igazolást arról, hogy megérkeztem (Certificate of Arrival). A mi könyvtáros "Quasimodo" bácsink azt mondta, hogy ahhoz, hogy nyomtatni tudjunk szükségünk van először egy pin kódra, így hát az Aungier Street-i könyvátorostól elsőként pin kódot kértem a nyomtatáshoz. Teljesen hülyének nézett...:D Kiderült, hogy nem kell semmilyen pin kód, mert a kód mindenhol a születési dátumom. Ezt Quasimodo teljesen másképp mondta nekünk, de ha elmesélném neki, hogy mégsem kell pin kód, akkor biztos csak annyit mondana: "Oh...I'm really sorry for that" :D. Szóval nem kellett pin kód, csak egy gép, ahova bejelentkezek a diákom számával és a születési dátumommal. Az ember azt hinné, hogy Írország egy fejlett ország, a számítógépek gyorsak, használhatóak. De az ember téved. 10 perc alatt kapcsolt be a számítógép, amihez leültem... Aztán a pendrive-omról megnyitottam a dokumentumot, megnyomtam a nyomtatást gombot. Igen ám, de sehol egy nyomtató... Kiderült, hogy van egy külön fénymásoló és nyomtató centrum a könyvtáron belül, oda kellett mennem. Megtaláltam. Ahhoz, hogy nyomtassak a diákomra volt szükségem. Elsőként erre kellett pénzt feltöltenem. Diák be a masinába, kihúz, kód beüt, pénz bedob, kártya feltölt. Utána kártya be a nyomtatóba, nyomtatás kiválaszt, mindenre hatszor rákérdez és végül egy fél órás gyötrelem után kinyomtatja az egy szem papírt, amire szükségem volt. Hát no comment...a lényeg, hogy megvan és hogy legközelebb már tudom, hogy nem egy gyors folyamat ez a nyomtatósdi. Ezt a lapot el kellett vinnem Claire-nek, aki aláírja és hazaküldi a BGF-nek. De előtte a Kevin Street-i épületbe kellett mennünk. Még szerdán azt mondták, hogy az angol teszt eredményeit pénteken teszik ki, az ottani angol tanszék hírdetőtáblájára. Szerencsére a Kevin Street nincs messze az Aungier Street-től, majdhogynem csak az úton kell átmenni. Megtaláltuk az épületet, de fogalmunk sem volt, hogy azon belül hova kell menni, úgyh megkérdeztük a portást. A válasz az volt, hogy a harmadikra, de csak kettő után... Fél kettő volt. Jarmilának fél 3-kor volt a beiratkozása, úgyh ő inkább visszament a suliba, Sophie és én pedig elsétáltunk a Rathmines Road-ra, Claire irodájába. Nem volt közel. 2-re értünk oda, tehát 30 perc volt az út. Maga az aláiratás persze 2 perc sem volt, de hát muszáj volt elintézni. Az irodában megismertünk egy újabb német lányt (baromi sokan vannak :D), Katie-t. Kiderült, hogy ő is énekel, volt bandája is :). Vele együtt visszasétáltunk a Kevin Street-re. Az eredmények kikerültek.

Upper-Intermediate vagyok :). Az A csoportba kerültem, ami sztem az Upper-Intermediate-s csoportok közül a legjobb :). Az óra viszont atom későn lesz :S, keddenként 5-től 7-ig a Kevin Streeten, ami minimum 40 perc séta tőlünk :S. Lehet, hogy majd cserélek csoportot. Katie is velem van és Kate is (a másik cseh lány, Jarmilán kívül). Az Irish Cultural Studies-ról még nem tudták megmondani, hogy mikor lesz, remélem, nem üti a kettő egymást.

A lányokkal megbeszéltük, hogy este csinálunk egy csajos estét, főzünk egyet együtt :). Hawaii csirke lett a választott kaja. Hazafelé bevásároltunk Sophie-val. 6-ra jöttek át a lányok (= Jarmila és Martina). Én voltam a hús felelős. Vágtam, fűszereztem, sütöttem. A többiek felvágták az ananászt és a sajtot, illetve megcsinálták a rizst. Aztán a husit beletettük egy tepsibe, rátettük az ananász darabokat és sajt szeleteket és be a sütőbe az egészet. Gyorsan kész lett, mivel elősütöttem a husit és mondanom sem kell, hogy isteni finom volt :D! Tehetségesek vagyunk, igazi szakácsok :P. Előtte ettünk levest, utána pedig fánkot, amit a Tescóban vettünk :P. Vacsora után beszélgettünk rengeteget. Megmutattam nekik a zenekart, képeket, videót, hangfelvételt. Új rajongóink vannak :D! Mondtam nekik, hogy szervezzenek koncertet :P. Lehet, hogy megyünk Hamburgba és Prágába? :D

2010.01.28., csütörtök

Az esténk nagyon jól sikerült, bár nem jutottunk el az erasmusos partyba. 10-kor találkoztunk Jarmilával és Martinával, hogy 10:30-ra eljussunk a Temple Bar egyik szórakozóhelyére, a Sin Nightclubba. Útközben kiderült, hogy Martináék nem csak, hogy találkoztak a mentorukkal, de a mentorok és a diákok beültek együtt egy pubba beszélgetni. Jarmila, Sophie és én szomorúan hallgattuk ezt, mert nekünk nem volt ott délután a mentorunk, úgyh kimaradtunk ebből. Martina azzal nyugtatott minket, hogy a Sin Nightclub-os buli előtt a The Temple Bar-ban találkoznak a többiekkel, így mi is megismerhetjük őket. El is mentünk a The Temple Barba, de nem volt ott senki ismerős :D. Martina felhívta őket, kiderült, hogy szinte senki sem jön, de végül két másik mentorral sikerült beszélnie. Az egyikük egy ír lány, Erica, a másik egy svájci srác, Michael. Eljöttek értünk a The Temple Barba és onnan együtt átmentünk a Czech Inn-be. Nem ír bár volt. A zene borzasztó hangos, tucc volt, nem éppen a megfelelő hely a beszélgetésre, de azért mi megpróbáltuk. Erica és Michael itt tanulnak a DIT-n. Ők az első két ember, akik ráadásul az én campusomon is vannak, a Cathal Brughában. Nagyon energikus, jó fej, segítőkész emberek. Hetedikként megérkezett Georges is, aki szíriai, de ő is, ahogy Erica és Michael itt csinálja a diplomáját Írországban, a DIT-n. Vicces volt a beszélgetésem vele, mivel a kiejtése nagyon fura nekem és kb csak minden második mondatát értettem eleinte :D. Iszonyat sokat beszélt, ő volt a társaság középpontja :). A Czech Inn után megnéztük, hogy mi a helyzet a Sin Nightclubnál. A hely tele volt, a zene tucc-tucc volt, a beugró pedig 5 euró lett volna, úgyh mindezek után, inkább visszamentünk heten a The Temple Bar-ba és még ott beszélgettünk kicsit. Megkóstoltam a Guiness-t, az írek híres sörét. Nem elég, hogy drága, de még az íze sem nekem való :D. Beszélgettünk a kezdeti depis hangulatról, kiderült, hogy mindenki így érzett az első napon itt, és haza akart menni, úgyh kicsit megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok ilyen érzékeny. Beszélgettünk a suliról, kiderült, hogy a Cathal Brugha bár a legrondább épület, mégis ott a legjobb a diákélet. Ezt jó hallani :). Fél 1-1 körül indultunk haza. Relatív időben ágyba kerültem.

Másnap 9-re kellett mennem a Cathal Brughába. 7 percnyi séta az egész, nagyon közel van hozzánk, nem kell majd nagyon korán kelnem :P. Megtaláltam a 14-es termet, de senki nem volt ott. Kicsit beparáztam, hogy nem vártak meg és már elmentek valahova, vagy hogy mégsem ez a terem kell nekem. Visszamentem a portára és pont akkor lépett be az ajtón két lány. Megkérdeztem őket, hogy véletlenül nem erasmusosok-e ők is. Kiderült, hogy de. Együtt visszamentünk a teremhez. Útközben kiderült, hogy franciák. Nem kellett sokat várnunk, megjött még pár ember, aztán Louise Bellew is, a koordinátorunk. Hosszú, festett vörös haja van, 35-40 körüli nő, nagyon csinos és aranyos (ahogy mindenki itt Dublinban :D). Először is bemutatkoztunk egymásnak. 6 francia, 3 kanadai és én egyedüli magyar voltunk ott. Rajtunk kívül még van 2 spanyol lány, még 3 francia, 1 osztrák és 1 német. Megijedtem a francia többségtől, de szerencsére amikor a közelükben voltam, akkor angolul beszélgettek :). Ezután, Louise beszélt a suliról és a teendőkről. Nem sok újdonságot mondott, mindent hallottunk már Claire-től. 10 körül elkezdtük a beiratkozást, ami csak annyiból áll, hogy csinálnak webcammel rólad egy képet, majd kinyomtatják a DIT-s diákigazolványod. A képem egész jó lett, bár kicsit Szűz Mária fejem van rajta :D. 11-kor kezdődött csak a könyvtár túra, úgyh addig lementünk a büfébe beszélgetni. A 3 kanadai közül 2 nagyon szimpatikus. Froila a lány, indiai származású, február 9-én lesz a szülinapja. Amikor kiderült, hogy nekem is jövő héten lesz a szülinapom és hogy Vízöntő vagyok, teljesen megörült nekem :D. A másik lány, Marie nagyon fura. Mintha mindenkit lenézne...nem sokat beszéltem vele. A fiú viszont jópofa :). Vadess-nek hívják, Indonéziában született és amikor 11 volt, akkor költöztek át Kanadába. Iszonyat beszédes, ami nem is lenne baj, de hadar, úgyh többször meg kellett kérnem, h kicsit lassabban beszéljen, mert különben nem értem. Egyébként mind a hárman Torontóból jöttek és egy félévre maradnak itt Dublinban. A franciák közül az első két lány, akit megismertem nagyon visszafogottak, de kedvesek. Clemence és Anne a nevük, Anne nem beszél túl jól angolul, de talán csak bátortalan és majd belejön. Clemence-nek fekete, bongyi haja van és aranyos arca. Szépen beszél angolul, bár hallatszik, hogy francia, mivel sok angol szót úgy mond ki, mintha az francia lenn :D. Van még 3 francia lány, abból kettő (Natalie és Stephanie) cicababa, nem hinném, hogy sokat fogok velük társalogni. A harmadik, Helene mindig egy sráccal van, akit Juliennek hívnak. Ők ketten olyan semlegesek számomra. 11-re mentünk a könyvtárba, ahol egy Quasimodo bácsi fogadott minket. Látszott rajta, hogy nagyon meg akar nekünk mutatni mindent. Azért hívom Quasimodónak, mert iszonyat csúnya volt szegény. Púpja nem volt, de a szódásszifon vastagságú szemüvege volt, SZTK kerettel, haja alig, ami volt, az pedig szürke és zsíros oldalra fésülve. A nyakán 2 cm-es volt a szakálla, máshol le volt neki nyírva. A fogai összevissza, emiatt a szája sem állt jól. Szóval a lényeg, hogy nem egy szép látvány volt, de egyébként nagyon igyekezett. Sajnos nem működött a számítógépes rendszer, vagy csak ő volt béna (ami szintén elképzelhető :D), úgyh nem sok mindent tudott megmutatni és minden második mondata az volt tipikus angol kiejtéssel, hogy "Oh...I'm really sorry for that". Röhögőgörccsel jöttünk ki a könyvtárból és utána még jó pár percig csak nevettünk és ezt ismételgettük, hogy "Oh...I'm really sorry for that" :D. A könyvtár egyébként nem nagy, de majd biztos nagyon hasznos lesz. 11:30-kor újra találkoztunk Louise-szal, összegyűjtötte a tantárgy listáinkat. Azt mondta, hétvégén átnézi őket, megnézi, hogy indulnak-e és majd hétfőn 9-re menjünk be a suliba az órarendekért. Remélem, jól állítja majd össze, nem akarok emiatt szenvedni. Nagyjából megmutatta nekünk a sulit, a fontosabb helyeket: a kajáldákat, a diákszervezet irodáját, az irodákat... Sztem semmit nem fogok megtalálni, de majd megkérek valakit, hogy segítsen :D.

Délre már itthon is voltam, pihentem kicsit. 7-kor találkoztunk Jarmilával és Martinával a Spire-nél és mentünk a The Temple Bar elé a 7:30-as találkozóra. Elvileg ez, a csütörtöki buli volt a hivatalos Erasmus party, de én nem nevezném partynak. Tömve volt a hely turistákkal, alig találtunk ülőhelyet. Eljött Vadess, Marie és Froila is, találkoztam Clemence-szel és Anne-l. Vadess végig velünk volt, illetve hozzánk csapódott még 2 német lány (Daniela és Caroline). 8:30-kor kezdődött a koncert, úgyh elhagytuk a jó kis helyünk és beálltunk a színpad elé a tömegbe. Itt ismertük meg Nilst, aki szintén erasmusos sulistársunk, ő az egyetlen svájci :). 10 percig bírtuk az álldogálást, aztán visszamentünk Vadess-hez, aki időközben megtalálta Froilát és Marie-t (a két kanadai lányt). Velük volt Adrien is, aki pedig egy ausztrál srác. Velük beszélgettünk 10-ig, aztán elegünk lett a tömegből és inkább hazamentünk aludni. 7-től 10-ig 3 órát együttvoltunk, kimozdultunk, beszélgettünk, megismertünk pár új embert és kicsit jobban talán egymást is.

Érdekes, hogy ezeket a pubba beülős összejöveteleket partynak nevezik. Számomra a party a táncot és a későn hazaérést jelenti. De ezek a beülős, beszélgetős összejövetelek sokkal, de sokkal jobbak :). Ha ilyenek lesznek többségben, akkor megnyugodhatok, nem kell magamat megerőszakolva nagy partyarcnak lennem :D. Vagy ha nekik ez a party, akkor viszont szívesen vagyok partyarc :D!

2010.01.27., szerda

Reggel fáradtan keltem, a torkom még fájt egy kicsit, a nátha nyomait is felfedeztem (bedugult az orrom), úgyhogy ittam egy NeoCitrant. Időben odaértünk a suliba. Végre volt szó az egyetemi dolgokról is. Az első és legfontosabb dolgunk a beiratkozás lesz. A Cathal Brugha Streeten holnap lesz a regisztráció, mindenhol máshol pénteken. Meg fogjuk kapni a diákigazolványt, illetve beszélünk az egyetemi koordinátorunkkal is, aki minden egyébről tájékoztat majd minket, segít kiválasztani és felvenni az óráinkat, stb. A mai előadások is mind arról szóltak, hogy a különböző problémákkal és kérdésekkel, kihez és hova fordulhatunk. Százféle tanácsadó, beszélgető szervezetük van, és mindenki ugyanazt mondta el: forduljunk bizalommal hozzájuk bármikor, bármilyen problémával. Ma kaptunk büfé ebédet. Az írek egész nap szendvicseken élnek, hát persze most is mi mást szolgáltak volna fel, mint szendvicseket :D. De azért volt gyümi is (dinnye, eper!), és csokis muffinok. Fincsi volt. Sajnos a suliban sincsen túl meleg. Ma egész nap kabátban ültünk...röhej...és az írek észre sem veszik, nekik ez a normális, minden más nemzet meg szétfagy :D! Az ebédszünet elég hosszú volt, úgyh ebéd után a 2 német lány (Sophie és Martina), a 2 cseh lány (Jarmila és Katerina alias. Kate) és én leültünk a folyosón lévő kanapékra beszélgetni. Értelmes, aranyos lányok, sztem jóban leszek velük. Sok mindenről beszélgettünk, többek között a magyar nyelv is nagyon érdekelte őket :D. Érdekes egyedüli magyarnak lenni itt :). A szünet után megírtuk az angol szintfelmérő tesztet. Közben kiderült, hogy semmi más nyelvet nem vehetünk fel, csak az angolt, illetve még az ír kultúrát. Én felveszem mindkettőt. A teszt nem volt olyan nehéz, remélem a kb 10 csoport közül a haladó csoportok egyikébe kerülök. Ez után már csak egy programunk volt. Minden Erasmusos kap egy ír diákot maga mellé, aki segíti, bármilyen kérdéssel kapcsolatban. Kb egy ír diák 1 vagy maximum 3 diákért felel. Ezt ők Buddy System-nek nevezik, magyarul ez kb Pajti Programként fordítható CP :)! Nálunk hasonló a nagy egyetemeken működik, ha jól tudom ott a gólyák kapnak mentorokat maguk mellé. Na, hát ma délután kellett volna találkoznunk ezekkel az ír diákokkal, de nem mind tudott eljönni. Természetesen az enyém sem volt ott, sőt az Erasmusos társaim sem. Szóval megkaptam az e-mail címüket és írnom kell nekik egy mailt, amiben megbeszélünk egy talit. Egyébként 2 francia diákkal osztottak egybe. Félek tőlük, eddig nem sok jót hallottam a franciákról.

Délután pihiztem itthon. Kimostunk egy adag ruhát Sophie-val. Főztünk vacsit. Újabb egyszerű kaja: rántotta hagymával, sonkával, mellé a tnapi sali maradéka. Laktató volt, nagyon jól esett. Este elmegyünk az InternationalLife Dublin által szervezett Erasmusos buliba. 10:30-kor van kapunyitás. 10-kor találkozunk Martinával és Jarmilával a Spire-nél. Megbeszéltük, hogy maximum éjfélig maradunk, mert holnap nekik is és nekem is suliba kell mennem. Ez lesz az első napom Cathal Brughában és nagyon fontos, hogy éber és üde legyek :D. Meg szép is, mert holnap készül el a diákigazolványom, és ott csinálják helyben a képet :P :D! Holnap este lesz az első hivatalos Erasmus Party. Pénteken nincs más dolgom, mint aludni. Sophie-knak aznap lesz a beiratkozás, meg minden ügyintézés.

Megyek készülődni, lassan indulnunk kell.

2010.01.26., kedd

Ma volt az első napunk az iskolában (= DIT = Dublin Institute of Technology). Az Aungier Street-re kellett mennünk, ami Dél-Dublinban van, vagyis a Liffey-folyótól délre eső részen. Sophie még pénteken, amikor kereste a lakást, az utcán találkozott egy lánnyal, akiről kiderült, hogy szintén német, szintén hamburgi, szintén Erasmusos és szintén építész :). Reggel ezzel a lánnyal találkoztunk a Spire-nél, Martinának hívják. Már az elején megbeszélték Sophie-val, hogyha én is ott vagyok, akkor angolul beszélnek egymással is, ez nagyon kedves dolog volt tőlük :). Gyalog mentünk, mert a busz nem túl olcsó. Dublin nem nagy, ezért minden max 30 perc sétányira van. Időben odaértünk, fotózkodtunk a DIT logóval, regisztráltunk és sikeresen megtaláltuk a termet is.

10 körül kezdődtek a tájékoztató előadások. Találkoztunk az Erasmus koordinátorral, Claire Doran-nel. Sokkal fiatalabb, mint amilyennek képzeltem. Szemüveges, rövid hajú, határozott nő. Érthetően beszél angolul szerencsére. Beszélt arról, hogy az egyetem a város különböző pontjain található, de nekünk Erasmusosoknak 6 épület a legfontosabb. Szakonként persze mindenki máshova jár majd. Én a Cathal Brugha-ba fogok, Sophie és Martina pedig a Bolton Streetre. Ebben a félévben körülbelül 120-an vagyunk Erasmusosok, 16 különböző országból érkeztünk. Én vagyok az egyetlen magyar. Még tapsot is kaptam :). Voltak előadások a diákszervezetekről, a nemzetközi szervezetekről. Megtudtuk, hogy rengeteg programot szerveznek nekünk és persze mindenhogy támogatják az ittlétünket. Jól esik ez a törődés, jó tudni, hogyha gond van, ennyi felé fordulhatok. Beszéltek egész évben itt tanuló erasmusos diákok is, csupa jót mondtak persze :). Claire elmondta, hogy az ír diákok nem akarnak Erasmusra jelentkezni és hogy ezért szeretnének egy kampányt indítani, amivel népszerűsítik az Erasmust az ír diákok körében. Március végén lesz egy nemzetközi hét, ahol a különböző országokat és általánosságban az Erasmus ösztöndíjat mutatják be majd úgy, hogy az ír diákok is kedvet kapjanak hozzá. A nemzetközi hét szervezésére Claire önkénteseket keresett. Jelentkeztem. Sztem jó és hasznos elfoglaltság lesz ez a suli mellett és még szakmai tapasztalat is...Rendezvényszervezés rulez CP :D:D! Még valahogy a tanulmányainkba is be fogják ezt számítani, illetve kapni fogunk referencia levelet is erről. Volt szó még a sportolási lehetőségekről. Bármilyen sportklub tagdíja egy szemeszterre 2 euró. Ez szuper ár. Valószínűleg járni fogok itt is aerobicra. Holnap az InternationalLife Dublin szervezet csinál egy bulit a Temple Bar egyik pubjában. Mivel csütörtökön lesz az én sulimban a beiratkozás és minden ügyintézés, ezért maximum éjfélig maradunk, hogy ki tudjam magam pihenni. Csütörtök este pedig egy ingyenes koncert lesz a The Temple Barban. (Nem tudom, hogy írtam-e már, de most leírom maximum újra. A Temple Bar azon utcácskák összessége, ahol turistáknak szóló pubok, szórakozóhelyek vannak. A The Temple Bar, pedig a Temple Bar részen belül egy bár.) Már beszéltem egy belga és egy cseh lánnyal is :).

A suliban hamar végeztünk, mert elmaradt a közös Erasmus ebéd. Majd jövő héten lesz megtartva. Hazafelé vettünk tejet, kenyeret és vacsit az Aldiban. Itthon megcsináltuk a 100db örökölt ételalap közül az egyik sonkás-sajtos tésztát :D. Nincs mérőpoharunk, úgyh szemmértékre öntöttük hozzá a vizet és a tejet. Valószínűleg kicsit sok lett, mert nagyon híg lett az egész, akár egy leves :D. De aztán megoldottuk, tettünk hozzá egy kis lisztet, és azzal sűrűbb lett. Finom volt. Kaja után visszamentünk a belvárosba, a Spire-nél találkoztunk újra Martinával.

Sétáltunk egy óriásit. Végig az O'Connell Streeten, át a hídon, végig a Temple Bar utcákon. Megnéztük a City Hallt, a Dublin Castle-t, a Christchurch-t, majd lesétáltunk egészen a Szent Patrik székesegyházig. Mindent csak kívülről néztünk meg, mert a késői indulás miatt, már zárva voltak.

Hazafelé a Grattan hídon mentünk át. Végül visszaértünk a Spire-hoz. A Spire egyébként Dublin egyik jelképe. 130m magas, tűhegyes, acél torony. Holnap is itt találkozunk Martinával 10:30-kor.

Este salátát csináltunk vacsira. Beletettünk egy egész fej salátát felszabdosva, uborkát, répát, sajtot, pirítottunk hozzá bacont és hagymát, megsóztuk-borsoztuk, raktunk rá kakukkfüvet és olajat. Otthon nem szoktam salit enni, de ezek után fogok. Isteni finom volt és még egészség is ;) :P. Tehetséges szakácsok vagyunk Sophie-val :).

Most eléggé fáj a torkom. Septofortot szopogatok. Lefekvés előtt iszom egy NeoCitrant. Remélem csak ennyi lesz és hamar kilábalok ebből. Nem tesz jót ez a hideg a lakásban...

2010.01.25., hétfő

Kezd beindulni az élet, máris nincs annyi időm ide írni, de azért próbálom mindig a lehető leghamarabb leírni, hogy mi történt.

Szombaton, miután átvészeltem a reggeli depis hangulatom, Dórival elmentünk bevásárolni. Szerencsére minden nagyon közel van hozzánk, mivel a belvárosban lakunk, ezért nem kellett messziről cipekedni. Először is mamuszt vettünk nekem, mivel nincs túl meleg a lakásban, még fűtés mellett sem. Nagyon édi :) - fekete alapon vannak fehér csillagocskák és egy hold, és ezek még világítanak is a sötétben :D. 2 euró volt, a Penneys-ben vettük, ez talán az egyik legolcsóbb bolt itt Írországban. Mindent lehet kapni a háztartási cuccoktól elkezdve a ruhákon át a kiegészítőkig. A másik jó bolt a Dunnes (normál esetben én "dánsz"-nak ejteném, de az írek "dunsz"-nak nevezik :) ). Itt az előbb felsorolt dolgokon kívül még élelmiszer is kapható. Egyébként van itt Aldi, Tesco és Lidl is. Meg persze még ezer más bolt, de ezek az ismertek Magyarországon, és ezek a legolcsóbbak itt. Szóval a papucson kívül vettünk kajákat és tisztítószereket is. Megbeszéltük, hogy amit lehet együtt fogunk megvenni és használni. Így a legolcsóbb. A kedvenc boltom a Carroll's. Itt csupa ír dolgot lehet kapni. Kulcstartókat, bögréket, pólókat, édességeket, Guinnes emléktárgyakat, cd-ket... Persze a legtöbb dolog zöld; vagy barik vagy leprikonok (nem tom, hogy kell magyarul mondani, de ezek azok a kis zöld ruhás manók, akik szerencsét hoznak) vagy lóherék vannak mindenen. Miközben nézegetsz, vásárolsz ír zene szól. Nagyon hangulatos, sztem sokszor visszatérek még oda :). Vettünk nekem ír sim kártyát, úgyh már van ír telefonszámom. (Msn-en, iwiwen, skype-on lehet igényelni :) )

Miután hazaértünk, kitakarítottuk a lakást a fürdőtől a szobákon át a konyháig. Nagy meló volt, de csapatépítésnek is felfogható, mivel közben megismerkedtünk kicsit Sophieval, aki Németországból jött, Hamburgból. 24 éves, építészetet fog hallgatni az egyetemen, ő is Erasmus ösztöndíjjal van kint. Egyébként nagyon-nagyon aranyos és segítőkész, már most nagyon jól kijövünk egymással. Este Dórival elmentek egy házibuliba, ahol Dóri bemutatta Sophienak az erasmusos társait, köztük jó pár németet :). Én itthon maradtam, pihentem, nagyon fáradt voltam már. Este nem volt melegvíz. Remélem ez csak egyszeri eset volt :S.

Vasárnap reggel már meg tudtam fürdeni, újra volt melegvíz. Iszonyat jól esett zuhanyozni :D. Az élet apró örömei :D. Miután a csajok is felébredtek, elmentünk sétálni egyet a városba, Dóri csak rövid ideig tudott velünk lenni, úgyh Sophieval voltam.  Ez volt az első igazi városnézésem itt, de biztos, hogy nem az utolsó ;). Sophienak is vettünk ír sim kártyát. Elsétáltunk a Trinity College-hoz, sétáltunk a kertjében. Láttunk rögbi meccset. Nagyon durva sport, olyan volt, mintha minden percben "kicsi a rakást" játszottak volna a fiúk, állandóan egymás hegyén-hátán feküdtek a földön. Onnan átsétáltunk Dublin egyik legnagyobb parkjába, a Stephen's green-be. Végre láttam igazi ír füvet. Tényleg olyan zöld, mint a képeken...hihetetlen :). Végül a sétálóutcán megtaláltuk Molly Malone szobrát. Molly Malone egy ír dal főszereplője. Ez a dal Dublin nem hivatalos himnusza :). (Ez nem az eredeti ír stílusú felvétel, de sztem nagyon jó: www.youtube.com/watch )

Estére nagyon elfáradtam, sokat sétáltunk. A lányokkal együtt csináltunk vacsit. Bolognai spagettit egész pontosan :). Figyeltem Dóri minden mozdulatát. Szeretnék megtanulni főzni :). Nagyon jó, hogy mindent együttcsinálunk, így kicsit olyan, mintha a nővéreim lennének. Még az is jó, hogy esténként körbeüljük az asztalt és laptopozunk. Igaz, hogy nem szólunk egymáshoz, de jó érzés, hogy nem vagyunk egyedül :).

Ma délelőtt elmentünk Dóri régi lakhelyére, a Griffith Kollégiumba. Ez Dél-Dublinban van, 25 perc busz útnyira a belvárostól. Megállapítottam, hogy Dublin minden része szép és hangulatos :). A házak maximum ötemeletesek, természetesek. Azért mentünk a koliba, mert a 2 másik magyar lány (és Dóri is) ma mentek haza Magyarországra, és elhoztuk tőlük a megmaradt kajáikat, edényeket, stb. Rengeteg cuccot kaptunk, porlevest és tészta poralapokat tuti, hogy nem kell vennünk, elég lesz egész félévre, amit tőlük kaptunk :). Elköszöntünk Dóritól. Febuár 5-én jön vissza Dulbinba.

Sophieval kipakoltuk a rengeteg kaját és rendet raktunk a konyhaszekrényben. Most már átlátjuk, hogy mink van és mink nincs :). Kimostunk két adag ruhát. Főleg konyharuhákat, illetve a fürdőszoba szőnyeget. Főztünk vacsit. Maradt még tegnapról tészta, úgyh bacont pirítottunk hozzá és azt ettük ketchuppal, meg sajttal. Fincsi volt :). Talán megtanulok főzni :D.

Holnap megyünk a suliba. Tájékoztató előadások lesznek egész héten. Ma remélem hamar ágyba kerülök és kialszom magam.

2010.01.23., szombat

Üdv mindenkinek Dublinból, megjöttem :).

A bepakolás sikerült, bár nem volt egy könnyű menet. Szuper segítségeim voltak. Munkamegosztással dolgoztunk: én adtam a ruhákat és mindent, amit vinni akartam; anya pakolt, hajtogatott; Andris pedig megtippelte, hogy hány kilós a bőrönd, majd a mérlegen le is ellenőrizte (és mindig bejött neki...hihetetlen :D). Csütörtök éjjel 1-re végeztünk a 2 bőrönddel és a kézipogyásszal. Durva... A ruháim felét otthon kellett hagynom. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz hosszú időre pakolni.

Péntek este anya és apa vittek fel Pestre, hamar odaértünk, nem volt gáz az úton. Ferihegy1. Egyszer már jártam ott, de csak várakozóban. Nem túl nagy, átlátható épület. A check-in-nél hatalmas sor, de gyorsan halad előre. A bőröndjeim súlya rendben, a handbag mérete is, kezdődhet az újabb sorbanállás a security-check-hez. Kígyózó sor, lassan, de biztosan halad előre. A szalagok mögé érve anyáéktól elköszöntem, aztán folytattam utam a biztonsági kapuk felé. Táskából laptop ki, öv le, cipő le, kabát le... Persze még így is csipogtam :D. Úgyh meg lettem motozva (persze szigorúan biztonságiőr néni által :) ). Nem talált semmit, úgyh kezdődhetett a visszaöltözés és visszapakolás. Utána már csak a beszállást jelző monitorokat kellett figyelni. Nekem a 7-es kapunál kellett várnom. Mire odaértem, már a dublini gépre várakozók 90%-a ott volt...:S Csökkentek az esélyeim, hogy ablak mellé üljek a repcsin. A sorban megismerkedtem egy magyar párral, akik 1 hétre mentek ki Írországba. Nekik nyüsszögtem, hogy először repülök és félek, meg hogy szeretnék ablak mellé ülni. Nagyon-nagyon aranyosak voltak, bíztattak, bátorítottak. Nekik köszönhetem, h nem ájultam el ott azonnal :). A második buszra fértünk fel, egyre kevesebb volt a valószínűsége, hogy ablak mellé ülök. Aztán egy hirtelen elhatározással mondtam Petinek és Krisztinek, hogy még biztos beférnénk az első buszba, mi lenne, ha megpróbálnánk. Be is fértünk. A buszból sprinteltünk a géphez, én elől, ők hátul szálltak fel elsők között. Végül foglaltak nekem hátul helyet, ablak mellé :D:D! Nagyon hálás vagyok nekik a sok segítségért!

A gép egy óra késéssel szállt fel. Mellettem egy 4 éve Észak-Írországban élő és dolgozó 40-es férfi ült. Ő is nagyon aranyos volt, amint meghallotta, hogy először repülök bátorított. A felszállásig beszélgetett velem, elterelte a figyelmem :). Nagyon jól esett. Kedves emberekkel találkoztam már induláskor, ez jó jel :). A felszállásnál nagyon élveztem a gyorsulást, az emelkedést már kevésbé, attól szédültem. Az első 1 órában nézegettem. Hihetetlen szépek voltak a városok világításai. A maradék másfél két órában pedig majd meghaltam az unalomtól :D. Hallgattam zenét, próbáltam aludni. De egyiksem volt hatásos. Aztán amikor már nagyon nem bírtam, akkor végre bemondta a pilóta, h mindjárt megérkezünk Dublinba. A leszállás könnyen ment, fokozatosan süllyedtünk, úgyh nem volt kellemetlen. A géptől gyalog kellett bemennünk a reptér épületébe a csomagokig. Hosszúnak tűnt nagyon :). A börőndjeim épségben megérkeztek, fel is ismertem őket :).

Dóri várt a reptéren. Kis szerencsével elértük az utolsó buszt. A belvárosban szálltunk le. Első benyomásra Dublin nagyon szimpatikus hely. Biztonságosak az utcák, aranyosak a házak, sok a fiatal, állandóan megy a bulizás. A belvárostól 10 perc sétára lakunk. A lakás nem luxus, de a célnak tökéletesen megfelel, márcsak a hideg ellen kell valamit tenni.

Bár hulla fáradt voltam, Dóri elvitt egy szórakozóhelyre, ahol bemutatott a barátainak. Mindenki nagyon kedves volt velem. Remélem az én Erasmusos csoporttársaim is ilyen aranyosak lesznek :). Beszélni, gondolkodni képtelen voltam, csak álltam fáradtan, csöndben. A szórakozóhelyek fél 3-kor bezárnak, úgyh minket is kitereltek. A búcsúzkodás után fél 4 körül haza is értünk. Akkor álltam neki kipakolni a böröndjeim. So-so sikerült is, így fél 5-re már ágyban voltam. Nem sokat aludtam. Szokatlan volt az új hely, ráadásul eléggé rámtört a honvágy. Rájöttem, hogy sokkal jobban hiányzik mindenki, mint gondoltam volna. Ilyenkor döbben rá az ember arra, hogy kik az igazán fontosak számára. Furcsa lesz ez a 2 hónap. Még nagyon elesettnek és picit magányosnak érzem magam. Dóri hétfőn hazautazik, február 5-én jön csak vissza, úgyhogy addig megpróbálok tőle minél több hasznos infót megtudni Dublinról :). Már várom a keddet, akkor kezdődik a suliban a regisztráció. Addig megpróbálom hasznosan tölteni az időt!

2010.01.22., péntek

Még Győrben vagyok. Picivel múlt fél 5. Mindjárt indulunk Pestre a reptérre. A következő bejegyzés már Dublinból lesz :D!

<3 XoXo

2010.01.20., szerda

Két nap múlva indul a gépem Dublinba. Még sosem repültem és most meg kapásból egyedül kell. Hát nem kifejezés, hogy félek...be vagyok tojva. Mindenkit kifaggattam, aki repült már, hogy milyen a check-in, az ellenőrzés, a beszállás, a felszállás, az út, a leszállás, a check-out (vagy nem tom, hogy hívják :D). Nem tűnik olyan vészesnek...de valaki mondja már meg, hogy akkor miért parázok tőle ennyire?! :G

A reptéren Dóri vár majd rám. Már azt kívánom, bárcsak ott tartanánk. De addig még mindig ezernyi kötelező és nem kötelező dolgom van.

Az első és legfontosabb, hogy bepakoljam a bőröndöm. Pontosabban a 3 bőröndöm :D! Írtam listákat azokról a dolgokról, amiket vinni akarok, de így is biztos kifelejtettem valamit. Szerintem az egyik bőröndöm csak gyógyszerekből és pipere cuccokból fog állni, a másik ruhákból, a harmadik meg a laptopomból :D. Vicces lesz :D!

Még mielőtt kimegyek szeretnék minél több hozzám közel álló emberrel találkozni. Már másfél hete megkezdtem a nagy találkozókat :). Január 10-én Pöccel voltunk Mandalában és egy fincsi turmix mellett beszéltük végig, hogy mi újság itt, meg mi újság ott :). 14-én Vercsivel és Virivel visszatértem Mandalába és tartottunk egy jó kis csajos estét panaszkodással, beszélgetéssel és rengeteg nevetéssel megfűszerezve! Hiányozni fogtok csajok!!! Másnap Miskával taliztam. Kellett már a nagy beszélgetés! Nagyon jól esett, ezúton is köszi :)! Szombat estére társasozós, beszélgetős "party" volt megbeszélve Gabiékhoz. Andrissal mentem, de előtte kiugrottunk a próbaterembe, mert "valami fontosat kinthagyott". Az első furcsaság az volt, hogy velem nyitatta ki a próbaterem ajtót, pedig tudja ő is, hogy nem lennék túl jó betörő, mert sosem tudom, hogy melyik kulcsot kell melyik lyukba dugni :D. Végül sikerült megküzdenem a zárral. Belépek, full sötét, villanyt kapcsolok. És ott áll mindenki. "Meglepetés!!!" :D:D:D:D Azt sem tudtam, mit mondjak. Tényleg meglepetés volt :)! Ott volt Pít, Reni és Adri, Blazó és Dobi, Endy, Gabi és Tomika. Hajnalig kint voltunk...ha kérhettem volna, sem kértem volna ennél jobb ajándékot!!! Köszi mindenkinek! Szeri van :P:P:P ;)!

Még ebben a két napban szeretnék találkozni az én egyetlen és örök KKTCSKKn KD-mmal :D, Zsoltival és Szöszivel, illetve Ramival is. Remélem sikerül tartani magam a tervhez és összejönnek még ezek a talik is! A többiektől még vizsgák idején köszöngettem el! DE! Nem búcsúzom, nem meghalni megyek, inkább élni :)! Újat tapasztalni, tanulni, új embereket megismerni, utazgatni, pihenni és azt csinálni, ami jól esik! Aztán jövök vissza és folytatom itthon is, amit kint elkezdtem :P!

Az utolsó napok itthon keserűek és édesek is egyben. Őrülten fog hiányozni minden, a családom, a töksik, a barátaim, Győr, sőőőőt még Pest is! Jó is és rossz is azt hallani mindenkitől, hogy "hiányozni fogsz"! Furcsa, hogy a szülinapomat 2 héttel az igazi előtt ünnepeltük, hogy gyorsan kellett végeznem a vizsgákkal, mert különben nem lett volna időm készülődni, vagy hogy most egy jó ideig ezek voltak az utolsó találkozásaim azokkal, akik a legközelebb állnak hozzám! Azt hiszem ez megint egy nagy fordulópont az életemben!

Hajrá önállóság, hajrá Dublin és hajrá én :)!