2010.02.25., csütörtök

10:45-kor keltem. Dórival váltottuk egymást :D. Épp akkor bújt be az ágyba :D. Este 11-ig dolgozott, aztán elmentek Joséval bulizni :). Ma és holnap szabadnapos.

Azonnal edzőruhába öltöztem, edzettem. Aztán fürdés, hajmosás, hajszárítás. 1-re kellett mennem suliba, azt hittem, hogy bőségesen elég lesz, ha 2 és negyed órával előtte felkelek. Tévedtem. Már megint :D. Hihetetlenül tud rohanni az idő. Már nem tudtam reggelizni, egy banánt és egy almát ettem meg hajszárítás közben, aztán meg futhattam a suliba.

Heritage Culture and Tourism gyakorlatunk volt 2-ig. Rájöttem, hogy ez a mumus tárgyam ebben a félévben. Jobb lett volna, ha ehelyett valami mást választok, de már nem tudok váltani. Az óra egyfajta mixe a Művelődéstörténetnek, a Programszervezésnek és az Idegenforgalmi földrajznak. Ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessek az órán, ismernem kéne Írország minden egyes kis szegletét, hogy tudjak példát mondani geológiaalapú turistalátványosságra, vagy különleges állat- és növényvilággal rendelkező helyre, stb... Ez persze lehetetlen. 5 hete vagyok itt, és nem sok mindent láttam eddig. Még pár órával ezelőtt kérdeztük meg a tanárnőt, hogy mennyire fogja ezeket visszakérni a vizsgában. Azt mondta, hogy teljesen. Szívás. Végül annyit még hozzátett, hogy ő annak is nagyon örülne és ugyanúgy pontozná, ha a saját hazánkból írnánk példákat. Oké. Vehetjük könnyítésnek. De plussz munka is. Minden egyes ír példa mellé keresnem kell egy hasonló jellegű magyar példát is és azt kell elemeznem, persze angolul. Nem tudom, mikor lesz erre időm. Nem gondoltam, hogy ennyit kell majd tanulnom itt is...:S

Negyed 3 körül értem haza. Nagyon éhes voltam már. 3 nagy szelet kenyeret kentem meg sajtkrémmel, tettem rá Pick szalámit, sajtot és ubit :). Dóri és Sophie meg is kérdezték, hogy kirándulásra megyek-e, hogy ekkora szendvicseket csinálok :D. Mondtam nekik, hogy nem, szimplán éhes vagyok :P CP :D. Átnéztem még a prezentációnkat, aztán mehettem is vissza a suliba.

Érdekes érzésem volt. Nem féltem, de mégis féltem. A rengeteg koncertezés, szereplés megtanított arra, hogy hogyan álljak ki tömegek elé vagy akár csak 2-3 ember elé úgy, hogy ne mutassam, hogy félek. Talán már azt is mondhatom, hogy megtanultam nem félni is. De most ez a szitu valahogy más volt. Íreknek kellett beszélnem, az ő anyanyelvükön, külföldiként. A tanárnő nagyon bíztatott minket. Megengedte, hogy miután befejezi az előző órai anyagot, azonnal elkezdjük a prezentációt, mert egyébként az óra végén kellett volna beszélnünk. Nem jöttek el sokan (szerencsére), így még családiasabb volt a hangulat. Az előadásunkat teljesen interaktívvá, szórakoztatóvá alakítottuk, szükségünk volt a diákok közreműködésére, hogy minden jól működjön. Sikerült. Sikerünk volt :). Nagyon meg lettünk dícsérve :).

Miután befejeztük a kiselőadást, egy srác kezdett el kérdéseket feltenni nekem. Látszott rajta, hogy teljesen kocka :D. Kérdezte, hogy mi a nevem, mert nem értette rendesen, meg hogy tényleg Magyarországról jöttem-e :D. Fura volt. Mondta, hogy az aztán nagyon messze van. Mondtam neki, hogy igen, több, mint 2000km. Kérdezte, hogy jöttem ide, gyalog? Mondtam, hogy nem, repültem. Erre elkezdett nevetni, és kérdezte, hogy szárnyakon?  Mondtam neki, hogy hát persze...angyal vagyok, vannak szárnyaim :P. Fura volt. Azt hitte vicces, pedig nem volt annyira az :D. Másrészt viszont mégis vicces volt, mert ő azt hitte, hogy az. (Na jó, picit gonosz vagyok, de tényleg béna volt a srác.) Kérdezte, hogy úgy jöttem-e, mint Daidalosz és Ikarosz. Mondtam neki, hogy hát peeeersze, csak azzal a különbséggel, hogy én nem zuhantam a tengerbe. Erre teljesen el volt ájulva, hogy én milyen okos vagyok, hogy ismerem ezt a történetet. És utána meg már csak ezt hajtogatta, hogy "Anna, you are a very very smart girl". (Pedig sztem ez alapműveltség, de aztán megmagyarázta, hogy meglepődnék, hogy milyen sokan nem ismerik ezt a történetet itt Írországban.) Mariaval már a padlón feküdtünk szinte, úgy nevettünk rajta...egyszerűen béna volt :D. Aztán kiderült, hogy ő meg lettországi, 8 éve van itt. El volt ájulva, hogy csak 5 hete vagyok itt és így beszélek angolul. Egy szó, mint száz...kikészített a csávó. Utána azon viccelődtünk Mariaval, hogy lehet, hogy kint vár minket a sarkon és egyszercsak lecsap és elkezdi megint mondani, hogy milyen okos vagyok :D. Alig mertünk kimenni :D. Borzasztó volt. Sztem rémálmaim lesznek miatta :D.

Óra után a tanárnő odahívott minket magához. Nagyon megdicsérte az előadásunk. Azt mondta, hogy teljesen el volt ragadtatva, hogy milyen felszabadultak voltunk, és hogy duplán gratulál, hogy angolul ilyen jól előadtuk a témát :). 10-ből 8 pontot kaptunk. Itt Írországban ez max pontnak számít. Általában nem adnak 80%-nál jobb minősítést. :)

Suli után már csak pihiztem itthon. Vacsiztunk: paradicsomos szószos tésztát, húsgombócot és krumplit. Plussz banánturmixot :). Fincsi volt, megint :D.

Tervezgetjük Clemence-szal és Anne-nel a skóciai utat. Úgy néz ki, nem csak Edinburghba megyünk, hanem Loch Ness-t is megnézzük :D.

Holnap pizzaevős vacsoránk lesz. KB 13-an leszünk :).

Írnom kell a beadandóm...de valahogy semmi erőm hozzá :(. Holnap megpróbálok időben kelni, edzeni, aztán nekiállni. Remélem, menni fog.

Dóri elment a Temple Barba. Sophie és én is el akartunk vele menni, de csak 10-kor indult, addigra meg teljesen bepunnyadtunk. Majd legközelebb :).

Mához 1 hónapra megyek haza :D. Juhúúúú :D!