Tweety Dublinban

 

Másnap 7-kor keltünk. Egész jól aludtam. Nem hallottam semmit az éjjel, bár ennek több oka is lehet: 1.) be volt dugva a fülem, 2.) az előző napi 3 óra alvás és több kilométer séta után hulla fáradt voltam, 3.) tényleg csönd volt. (De a utolsót kizárnám, mivel hostelről beszélünk, ott kizárt a csönd :) .) Felöltöztünk, kivasaltam a hajam, reggeliztünk és lassan elindultunk.

 

A buszállomás KB 20 perc sétányira volt a hosteltől. Hamar odaértünk. A busz már bent állt, úgyhogy fel is tudtunk szállni. Kiderült, hogy az út 4 óra hosszú… Egy darabig próbáltam magam tartani, hogy ne aludjak el, de aztán az álommanó erősebb volt nálam. Végigaludtam az utat. Néha, amikor felkeltem, akkor hegyeket láttam, havat, néha zöldet, meg birkákat, de egyszer sem bírtam 5 percnél tovább ébren maradni.

 

Fél 12 körül értünk Invernessbe. A buszállomáson megkérdeztük, hogy merre találjuk a hostelt. 15 perc séta volt csak, nem messze az invernessi vár alatt/fölött. Kreatív neve van: Student Hostel :D.

Nagyon hangulatos kis ház. Kandallóval, nagy közösségi terekkel, konyhával.

A szobában 3 emeletes ágy, gyönyörű kilátás, színek :). Tetszett. Én a „Wild cat” ágyban aludtam :D :P.

Lepakoltuk a cuccainkat, aztán indultunk is visszafelé a buszállomásra. Útközben még bementünk a turista információba. Szerettünk volna kicsit kirándulni másnap a skót Felföldön, de mint kiderült hatalmas a hó, úgyhogy most nem sok mindent tudnánk ott csinálni.

 

Megtaláltuk a buszunk – kicsi, ezüst. A sofőr egy ducibb bácsi, mondta, hogy szólítsuk csak Kenny-nek. Negyed 2-kor indultunk el. A wicklowi túrához hasonlóan itt is a sofőr volt az idegenvezető is egyben. Beszélt kicsit Invernessről, aztán pedig rátért a lényegre – Loch Ness-re. Nem volt messze maga a tó, hamar ki is szálltunk és egy kis hajóval folytattuk az utunk.

Ennek a kikötőjében találkoztunk az első Nessie-kkel.

A balatoni sétahajózások után tudtam, hogy mindegy, hogy milyen jó idő is van kint, a hajón hideg lesz. Igazam lett. Jegesnek tűnt a szél, de a kilátás kárpótolt minket. A tó vize szinte teljesen fekete, körülötte hegyek. Még szivárványt is láttunk. A legszebb panoráma persze szokás szerint megint a Nap alatt volt, hogy nappal szembe kelljen fotózni. Nessie-vel nem találkoztam…:(

 

 

A hajóról az Urquhart kastély romjainál szálltunk le. Csodálatos időnk volt, szinte már melegem volt, ami nagy szó :D. 55 percünk volt a busz indulásáig. A romok között sétálgattunk, fotózgattunk és élveztük az időt :).

A kastély feletti dombon volt egy kiállítás, de már nem tudtuk megnézni, nem akartuk lekésni a buszunk.

 

Az utolsó megálló a Loch Ness Centrum volt. 6 termen keresztül, különböző kis dokumentumfilmeken, hang- és fényhatásokon keresztül mutatták be a tavat, illetve főként a Nessie-legendát. Bírtam, hogy nem akarták elhitetni senkivel, hogy Nessie létezik, elmondták a tényeket, a többit pedig a látogatókra bízták.

 

 

Innen visszavitt minket a busz Inverness-be. Kicsit körül akartunk nézni. Már a várnál voltunk, amikor elkezdett szakadni az eső. Úgy döntöttünk, hogy akkor elmegyünk körülnézni a boltokba, azzal a ténnyel viszont nem számoltunk, hogy már 5 óra elmúlt és a boltok fele már bezárt, a másik fele meg készül bezárni :S. Elég unalmasra sikerült így az esténk. Inverness-ben semmi nincs…

 

 

Visszamentünk a hostelba. Megjött az éjszakai szobatársunk. Egy német lány. 1 hétig volt Skóciában lovastáborban. Kiderült, hogy vasárnap ugyanazzal a busszal fogunk visszautazni Edinburghba. Lementünk, kicsit ücsörögtünk a kandalló előtt, olvasgattunk, neteztünk/lefoglaltuk az edinburghi buszt. Fél 8 körül elmentünk a sarki pubba vacsorázni. A lányok ki akarták próbálni a haggist. Én már ugyan ettem, de azért én is azt rendeltem. Nem volt nagy adag, de bőven elég volt. Negyed 9-re már vissza is értünk a hostelba. Pihengettünk tovább. 80 centért fél órát neteztem...hihetetlen, hogy mennyire tud hiányozni a laptopom és net, ha nincsenek :S :D.

 

10-kor már ágyban voltunk. Nagyon kiszívja a friss levegő az embert.