2010.04.12., hétfő
Sajnos Andris betegsége nem akart múlni :(. Úgy döntöttünk, hogy jobb, ha ágyban marad, kipiheni, különben csak rosszabb lesz. Bőven lesz még így is időnk mindent megnézni, amit elterveztünk. Próbáltam kedvében járni, mert ha jókedvű az ember, akkor gyorsabban gyógyul :). A kezébe nyomtam a szakácskönyvem, akárcsak egy menüt, hogy választhasson, mit enne vacsorára. Aranyos volt, nem akarta, hogy sok melóm legyen miatta, úgyhogy mondta, hogy elél ő szendvicsen is :). Végül nagy nehezen kiválasztottuk, hogy mi lesz. Paprikás-tejfölös csirke. Én is nagyon szeretem és ha jól tudom, neki is az egyik kedvence :).
Elmentem bevásárolni. 4 féle helyen jártam, mire mindent beszereztem. Tejföl és túró a magyar boltból, sonka az Aldiból, hús és egyebek a Tescóból, gyümi a piacról. 2 nagy pakkal tértem haza.
Csináltunk megint limonádét, kell a C vitamin. Nekiálltam a főzésnek, Andris pihent...szüksége volt rá. Nagyon sajnáltam, hogy beteg :(. Kijön Írországba és ahelyett, hogy fitten jobbra-balra mászkálna, szegény ágyhoz van kötve :(. Ezért is próbáltam mindent megtenni, hogy jobban legyen.
Amikor elkezdtem ízesíteni a paprikás csirkét, akkor döbbentem rá, hogy elfogyott a só. Hogy kicsit mozogjunk és friss levegőt szívjunk, Andris lekísért a sarki boltba venni egyet. Előtte benéztünk a Mountjoy Square-i parkba. Vicces, hogy már több, mint 2 hónapja itt lakom, de még egyszer sem voltam bent :D. Nem is tudtam, hogy ennyiféle sportpálya van itt :D. Már igazi tavasz van...a virágok csak úgy pompáznak. Az ember csak rájuk néz és jobb kedve lesz :).
A vásárlás után be tudtam fejezni a kajcsit. Csináltunk a csirkéhez sok-sok-sok nokedlit :). Már azt hiszem múltkor is írtam, a magyar est után, hogy ez a világ legunalmasabb dolga... Csak állni és szaggatni azt a sok tésztát. Még jó, hogy most szuper társaságom és segítségem akadt :). Andris volt a kukta, a betegsége ellenére is sokat dolgozott :).
Közösen vacsoráztunk a lányokkal. Mindenkinek nagyon ízlett a paprikás-tejfölös csirke és a nokedli :). Franci megjegyezte, hogy most először látott főzni. Hát igen...ilyen szorgalmas lányok mellett ritkán jutok be a konyhába, ez tény :D.
Be akartuk tenni a hűtőbe a lábost, nehogy a kaja megromoljon. A hűtő viszont tele volt, úgyhogy először át kellett rendezni. A fiókok annyira meg voltak tömve, hogy nem tudtuk kihúzni őket. Dóri és Andris közös erővel végül megoldották, az eredmény viszont a törött hűtőtálca lett :D. Ráadásul pont a hatalmas brokkoli alatt szakadt be...mintha csak az lett volna a hibás :D. Halálra nevettük magunkat :D. Végül egy kartonpapírt tettünk a törött tálcára. Innentől csak könnyű dolgokat lehet hátulra tenni.
Pihis nap volt, mégis tartalmas. Kellett már egy ilyen...bár jobban örültem volna neki betegség nélkül!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kisdobos! 2010.05.06. 13:50:37
N.A. 2010.05.06. 15:35:12