Tweety Dublinban

2010.04.17., szombat

Még csütörtök este beszélgettük, hogy a hétvégére szervezni kéne valami kirándulást. Először Galway került szóba, de aztán leszavaztuk...most jobb lenne inkább csak egy egy napos túra. Így esett a választás Killiney-re és Dalkeyra.

Véééégre jött velünk Francesca is. Eddig tanulnia kellett és szinte ki sem mozdult, de most megtört a jég :). 10-kor találkoztunk Kirillel, Martinával, Jarmilával és Kate-tel a Connoly pályaudvaron. Kiliney-ig vettük a jegyet, úgy terveztük, hogy onnan sétálunk majd vissza a tenger mentén Dalkey-ba.

Reggel borongós, hűvös időnek tűnt és mivel utálok fázni, ezért nagyon beöltöztem. A pályaudvaron döbbentem rá, hogy kicsit túllőttem a célon, úgyhogy a ruháim fele már ment is a hátizsákba :).

A vonatra nem kellett sokat várni, hamar megérkezett. Le tudtunk ülni, szerencsére :). Már maga az út is nagyon szép volt. Végig a tengerpart, sziklák, hajók :).

A killiney-i pályaudvarról azonnal a vízhez mentünk :). Csodaszép időnk lett. Szikrázó napsütés :). Néztük a hullámokat, az elvetemült úszókat, a partot, fotózkodtunk is (bár ez szerintem nem meglepő :D).

Az út Dalkey-ba mégsem a tenger mellett vezetett, hanem át a hegyen. Lassú, kényelmes emelkedő volt csak. Egy jó darabig hatalmas villák mellett haladtunk el.

Megtaláltuk Bono házát is :D. Hogy őszinte legyek, a házból egy darab téglát sem láttunk, mert akkora a kapuja és a kerítése.

Pálmafás kertek...luxus mindenütt...

Az egyik ház nem is ház volt már, hanem igazi vár. Meg is jegyeztük Jarmilával, hogy vajon ki lehet az, aki ilyet épített magának. Otthon derült ki teljesen véletlenül, hogy Enya háza az a vár. Még jó, hogy Kate csinált róla fotót :D :P!

A hegytetőről csodás volt a kilátás. Az ember csak áll, nézi a hegyeket, a tengert, a csodaszép kék eget, a rikítóan zöld füvet a sárga virágokkal...mintha egy álomkép lenne. Meg is pihentünk itt kicsit, ettünk, ittunk, fotózkodtunk :P.

Az út egy kis erdőn is keresztül vitt minket. Franci talált egy fát, amit minden áron meg akart mászni, de sajnos nem jött neki össze. Andris persze hipp-hopp máris az ágon termett :).

Lassan elértük Dalkey-t. Újra házak és "rockos" nevű kis utcák bújtak elő :P.

Megérkeztünk a kastélyhoz. Nekem kicsit csalódást okozott, nagyobb épületre számítottam, ez inkább volt kis bástya, mint kastély. Sophie, Francesca, Jarmila és Kate bementek megnézni a kiállítást. Andris, Kirill, Martina és én pedig beültünk addig egy kávézóba. Kedves kis hely volt...az árai már nem annyira barátságosak. Jó volt megpihenni, beszélgetni egyet Martináékkal. Számomra még mindig hihetetlen, hogy Kirill így kinyílt Andrisnak köszönhetően :). Remélem, ez így is marad most már...nem szeretném, ha újra begubózna.

A többiek KB egy óra alatt végeztek. Sokat meséltek a kiállításról, nagyon élvezték :). Kis városnézés után, megtaláltuk a pályaudvart. Jó hangulatban telt a visszaút is! Láttuk az ír lányok újabb csodaszép példányait. El nem tudnám képzelni, hogy így öltözködjek. Egy öv többet takarnak, mint azok a szoknyák, amiket hordanak :D.

Este már csak pihiztünk, vacsiztunk és aludtunk :).