Tweety Dublinban

2010.03.21., vasárnap

6 és fél óra alvás után, 9-kor sikerült kikászálódnunk az ágyból. Én hajat mostam, fürödtem, aztán reggeliztünk, összekészülődtünk és 10-kor elindultunk a Connolly pályaudvarra. 10 percnyi sétára van tőlünk, úgyhogy nem kellett sokat mennünk.

Minden 15 percben megy kb vonat Howth-ba. Egyet el is csíptünk. Nem volt hosszú a vonat (Dart) út, talán bő 20 perc.

Azért vasárnapra terveztem Annáékkal Howth-t, mert ilyenkor vasárnapi vásár is van. Az állomásról kilépve azonnal meg is találtuk. Tele sütikkel, sajtokkal, gyümölcsökkel, kenyerekkel...mindennel, aminek nem lehet ellenállni :). És még kóstolót is adnak :D. Volt, ahova többször is visszamentünk Annával, csak hogy újabb morzsákat kapjunk a sütikből :P.

Howth halászfalu. Van egy kis kikötője. Az egyik kis öbölben egy kisebb tömeg bámulta a vizet, gondoltuk, megnézzük, hogy mi lehet ott...biztos valami érdekes. FÓKÁK :D. Még sosem láttam nem állatkerti fókákat. És a legpoénosabb, hogy már egy csomó ember mesélte, hogy itt Howthban vannak, de én elfelejtettem, úgyhogy jó nagy meglepetés volt :D. Minimum egy 10 percet álltunk, néztük őket, még az etetést is elcsíptük :).

A mólón álldogáltunk és azon tanakodtunk, hogy kit kérjünk meg, hogy csináljon hármunkról egy csoportképet. Tőlünk kb 1,5 méterre ült egy pár, mondtam Zsoltinak és Annának, hogy kérjük meg őket, erre Zsolti válasza az volt, hogy "Ááá ne...hagyjuk őket enyelegni!". Én mégis megkértem őket... És a lány magyarul szólalt meg :D:D. Vicces volt...gyorsan el is húztunk onnan :D. Nem ők voltak az egyetlen magyar páros...útközben még rengeteggel találkoztunk...vigyázni kell, hogy mit mondd az ember :D :P CP!

A part köves volt, de mi bátor ifjak, lemerészkedtünk azért oda is :D. Fotózási helyszínnek a legtökéletesebb :D.

Elindultunk felfelé az úton, de még vissza-vissza kacsingattunk a partra...egyszer csak látjuk, hogy pár őrült emberke éppen fürödni készül vagy éppen már fürdött a tengerben... Nekem kabátban, esetleg pulcsiban jó volt az idő...na de fürdeni?! De már nem lepődök meg...nem normálisak, ez tény :D.

Elég sokáig házak között mentünk, reméltem, hogy ez a jó út. Amikor kiértünk a házak közül és már csak ösvény vezetett felfelé a sziklán, akkor megnyugodtam :). Nagyon változatos a partvidék. Sziklák, tenger...céééép :). Láttuk milliárdosék házát is, külön helikopter leszállóval...hát...én is tudnék ilyen helyen lakni :D.

Az egyik öbölben lemerészkedtünk a partra. A vízben, nem messze a parttól volt egy különálló szikla. Először Anna gondnélkül felmászott rá, amikor a víz visszahúzódott. Miután lejött, gondoltam "mi ez nekem?", én is utánacsinálom. Hát nekem nem jött össze olyan jól :D. Későn rugaszkodtam el, és az egyik lábam lenthagytam és a következő hullám elkapta..csurom víz lett a lábam :D. Persze a mászási folyamat nem lett lefotózva...már csak az eredmény...de sebaj...hatalmasat nevettünk rajta :D.

Annyira csábító volt mindenütt a napfényes, zöld, puha gyep, hogy pár helyen lehemperedtünk és csak süttetük a hasunk helyett az arcunk :D. Szuper volt...teljesen feltöltődtem, szükségem volt már erre :).

Még a legelején eldöntöttük, hogy a leghosszabb úton megyünk körbe a félszigeten, úgyhogy végig a lila jelzéseket követtük. Egyszercsak eltávolodtunk a parttól, teljesen megváltozott a környezet. Mindenhol fák, rétek, virágok, még egy golfpályán is keresztül kellett mennünk :D. A végén már azt hittük sosem érünk vissza...hosszú volt ez a rész...túl hosszú...és mi meg fáradtak is voltunk ráadásul.

Miután hazaértünk, átcseréltem a ruhám, ittunk egy forró kakaót és Annával elmentünk Penney's-be körülnézni :). Este már csak pihiztünk, megint nem jutottunk el egy pubba sem :D.