Tweety Dublinban

2010.04.15., csütörtök

Miután elmentek a vendégek, illetve Dóri is elment Joséval, még picit beszélgettünk Francescával, aztán nekiálltunk bepakolni Andris bőröndjét. Rengeteg új ruhája volt, úgyhogy aggódtunk, hogy meg fogja haladni az előírt 10 kg-t a bőrönd súlya, de legrosszabb esetben magára vett volna még pár pólót és pulcsit :). Azonban csodával határos módon nem sokkal mutatott többet a mérleg, mint 10 kg :). Az idő szaladt, mi pedig egyre szomorúbbak lettünk :(.

4:20-kor indultunk el a reptérre. Busszal akartunk menni. Sajnos ilyen korán még a városi buszok nem járnak, sőt a reptéri járatok közül is csak a drágább (Aircoach), ami 10 euró fejenként. Már a buszmegállóban álltunk, stewardessek és reptérre utazók társaságában, amikor egy taxi sofőr jelent meg. Odament mindenkihez, és felajánlotta, hogy fejenként 7 euróért elvisz minket a reptérre. A taxi kényelmesebb, gyorsabb megoldás, ráadásul így olcsóbb is, úgyhogy elfogadtuk az ajánlatot. Egyébként hihetetlen, hogy micsoda üzlet a taxizás. 10-en ültünk a kocsiban, mindenki fizetett 7 eurót, ez jóval nagyobb összeg, mint amennyibe ténylegesen kerül a taxisnak eljutni a reptérre...

4:40-kor már a reptéren voltunk. Remegtünk a fáradtságtól, az idegességtől és a szomorúságtól. Ájulás kerülgette mindkettőnket, úgyhogy az első üres székre le is huppantunk. A repülő 6:25-kor indult, még bőven volt időnk. 5:30-ig csak ücsörögtünk, nézegettünk, vártunk. Paul is hajnalban utazott Londonba, úgyhogy felhívtam, hátha össze tudunk még futni, de végül úgy jött ki a lépés, hogy nem találkoztunk.

5:30-kor búcsúztunk el Andrissal :(. Megvártam, amíg bemegy a security check-inhez, aztán elindultam haza... Fura volt egyedül...nem éreztem jól magam :(.

Még amikor visszajöttem Dublinba április 9-én éjjel, akkor vettem jegyet az Airlinkre, de végül nem azzal mentem be a városba, hanem a 41-es busszal. Most úgy döntöttem nem várok városi buszra, úgyhogy felhasználtam a jegyem az Airlinken. Hulla fáradt és rossz kedvű voltam, szinte észre sem vettem, hogy már megyünk, nem figyeltem, hogy merre járunk. Egyszercsak azonban ismerős terepre értünk...a Mountjoy Square-re. Éppen azon járt a fejem, hogy mi lenne, ha megkérném szépen a sofőrt, hogy álljon meg egy fél pillanatra itt és had szálljak le, amikor megállt a busz és kinyílt az ajtó. Egy másik sofőrt hozott haza a busz, aki valahol itt lakik. Én is leugrottam a buszról :D. Szinte hihetetlen, de a Mountjoy Square 35. előtt álltunk, alig kellett 2 métert gyalogolnom és már a házban is voltam :D. Szerencsém volt.

6-kor már a lakásban voltam, furcsa volt a tudat, hogy újra "egyedül", túl üresnek tűnt a szoba is. Szükségem volt a pihenésre, teljesen kikészültem. Befeküdtem az ágyba, de csak forgolódtam, nem ment az alvás. Írtam Andrisnak sms-t, hogy remélem minden rendben, simán megy minden és jól van. A válasz sms-ében leírta, hogy képzeljem el, találkozott Paullal, akinek törölték a járatát Londonba. Szegény Paul....valahogy sosincs szerencséje. Egy kiállítás megnyitóra ment volna, de így sajnos nem tud :(.

Újabb 20 perc telt el...még mindig nem aludtam. Egyszercsak csörög a telefonom. Andris volt az. Felvettem. Először fel sem fogtam, amit mond, aztán nagy nehezen eljutott a tudatomig. Törölték az összes járatot a mai nap, nem közlekedik egy gép sem, kiürítették a repteret, mindenkit elküldtek egy vulkán miatt. ??????. Nem akartam hinni a fülemnek. Hogy mi történt?! Vulkán?! Hol?! Hogyan?! Merre?! Ez most komoly, vagy csak álmodom?!

Nem álmodtam, tényleg igaz volt a hír. Azonnal írtam sms-t a többieknek, akikkel mentem volna Londonba, hogy az összes járatot törölték, így a miénket is, Andris is ittragadt Dublinban, nem tud hazamenni. Elküldtem az sms-t Sophie-nak is. Ő azonnal felébredt, jött ki a konyhába és hasonló kérdésekkel bombázott, mint amik nekem jártak a fejemben. Vacogva, még mindig teljesen kómásan ültem kint a nagyszobában, ölemben a laptoppal és próbáltam valami hírmorzsát találni erről az egészről. Nem kellett sokáig keresnem, az Irish Times már fel is tett egy cikket a történtekről. 14-én, a reggeli órákban kitört az Eyjafjallajökull izlandi vulkán. A hamufelhő veszélyes lehet a repülőgépekre, ezért lezárták a légiközlekedést az észak-európai reptereken.

Andris Paullal együtt elindult vissza Dublinba :D:D:D! Ez életem egyik legváratlanabb esete, szinte hihetetlen, és mindez egy vulkán miatt :D!

8 körül ért vissza Andris :D! Rég örültem ennyire valaminek, mint akkor neki :D! Megmutatta az üres reptérről készült fotóit, elmesélte, hogy mi történt és hogy mit mondtak nekik. Valószínűleg még 16-án is légzár lesz, a repülőjegyet át lehet majd foglalni ingyenesen másik gépre.

Mikor Francesca felébredt, Andris fogadta :D. Iszonyatosan meglepődött és nem értette, hogy mi van :D. Reggeli közben neki is elmeséltünk mindent, továbbra is kételkedve abban, hogy ez tényleg a valóság.

Reggeli után már tényleg alig bírtam ülni is, bármennyire is izgatott voltam, úgy éreztem, elég 1 perc és elalszom :). Andris is hulla volt, úgyhogy úgy döntöttünk 24 óra ébrenlét után ideje aludnunk egyet!

Késő délután tértünk magunkhoz. Az első dolgunk az volt, hogy újrafoglaljuk a repjegyet. Annyit lehetett tudni, hogy pénteken még biztosan folytatódik a légtérzár. A szombati és a vasárnapi gépekre nem volt már hely, így legelsőként a hétfő hajnali gépre tudtunk foglalni jegyet. Plussz 4 nap Dublin :D!

Uzsonna után Dórival és Sophie-val elmentünk a Dunnes-ba. Amíg ők a női részlegen keresgéltek, én felmentem Andrissal a férfi részleghez. Volt egy-két jó cucc, de megállapítottam megint, hogy férfiben és nőiben is jobb a Penney's. Át is mentünk oda :). Találtunk újra csodaszép rózsaszín magassarkúakat...poénból vennem kéne egyet, csak nem tudom, hogy vinném haza :D! Zárás előtt 5 perccel akadtam rá egy hosszú, szürke kardigánra. A cimkéjén látszott, hogy vmiről le lett árazva először 15 euróra, majd 10 euróra. Nagyon tetszett és otthon biztos, hogy nem találnék ilyet ennyi pénzért. Sprint a kasszához. Épp nyújtottam volna a 10 eurót a csajszinak, amikor mondta, hogy 5 euró lesz. Mennyi?! Wow :D! Mondtam neki, hogy meglepett az ára, azt hittem többet kell majd fizetnem :). Jó vásár volt :).

Sokan ragadtunk Dublinban a vulkán miatt, ezért megbeszéltük, hogy szervezünk egy talit. Vacsi után találkoztunk Martinával, Kirillel, Martinnal, Vadess-szel, Adriannel, Paullal, Jarmilával és egy szlovák sráccal Matejjel. A Heineken épület melletti pubba mentünk. Hatalmas ez a hely is. 3 emelet, több pult, rengeteg asztal. Nagy nehezen sikerült a sok embernek helyet találnunk. Megin Bailey's-t ittam tejjel. Nagyon megszerettem, mióta először ittam :). A többiek söröztek. Nagyon-nagyon fáradt voltam még mindig, alig fogtam fel, hogy ki mit mond. Andris jól elbeszélgetett megint Kirillel és a többiekkel is. Mindenki nagyon örült neki, hogy ittragadt :P CP :D!

Valahogy szóba került, hogy ki tud vezetni és ki szokott vezetni. Megnézegettük egymás jogosítványát, hatalmasat kacagtunk a képeken :D! Nekem pl még dauerolt hajam van a képen és úgy mosolygok, mint egy béka. Vadess felismerhetetlenül duci a sajátján, Martina szőke, Sophie pedig mintha 40 éves lenne :D.

Nagyon jól éreztem magam, még így fáradtan is :)! Trükkös volt a mai napunk :)!