Tweety Dublinban

2010.04.09., péntek

Elérkezett ez a nap is...rohan az idő...

Sokkal, de sokkal, de sokkal nyugodtabb voltam, mint anno, amikor először készülődtem a nagy utazásra. Több okom is volt erre. 1.) Már tudtam, hogy hova megyek, kik várnak, milyen a hely...már semmi sem újdonság, aminek félelemmel kéne eltöltenie. 2.) Nem először repültem, itt is tudtam mire számítsak. 3.) Tudtam, hogy a barátaimon kívül még egy ismerős arc várni fog odakint, Andris :). Igen...ez egy vicces story... 11 órával előttem ért Dublinba. Az én visszarepjegyem már rég megvolt Pestről, amikor foglaltuk az övét. Első sorban Pozsonyból kerestünk gépet. Oda olcsóbb eljutni Győrből, mert közelebb van, mint Pest,  és ráadásul még a repülőjegyek is olcsóbbak voltak. Azonban a Pozsony-Dublin járat délelőtt közlekedik, míg a Pest-Dublin este. De még ezt beleszámolva is ez volt a legjobb megoldás. Dóri ment ki délben Andris elé, 3-ig vele tudott lenni, onnantól pedig Sophie és Jarmila foglalkoztak vele, amiért nagyon hálás vagyok nekik!

Szóval nyugodtabb voltam, délelőtt véglegesen is bepakoltam az este összekészített cuccaimat. Barniztam, J-jel voltam, aztán anyával még átgondoltuk, hogy mi is kell az útra. A nap további részében, pedig a blogomat próbáltam bővíteni. Sajnos eléggé lemaradtam vele, mert a skóciás hét óta alig volt időm, plussz amíg Annáék itt voltak, nem akartam ezzel foglalkozni.

Érdekes érzés volt, hogy én még nagyban otthon voltam, amikor kaptam az sms-t, hogy Andris megérkezett épségben és már a barátaimmal van.

5 körül indultunk el Pestre, apa és anya vittek fel. Nagyon időben ott voltunk. A check-in-nel és a biztonsági ellenőrzéssel sem volt probléma. Venni akartam magamnak vizet és vmi ennivalót az útra. Egy szénsavmentes ásványvízzel és egy Mars csokival a kezemben mentem oda a kasszához, ahol majdnem elájultam a fizetendő összeg hallatán... 905Ft... Mennyi?! Még jó, hogy nem kértem mást is...nem is lett volna nálam elég pénz, hogy kifizessem...:S

A beszállásnál megint elsők között voltam. Busszal vittek minket a kb 5 méterre álló géphez... A hátsó ajtót nem nyitották ki, csak az elsőn lehetett felszállni. A szokásos helyemre ültem :D. Tele volt a gép. Két kisgyereket ültettek mellém. Nem örültem neki, mert aludni akartam.

Időben szálltunk fel. Végül az egyik kisgyerek cserélt az apukájával, így már kicsit nyugodtabb volt a sorom. Nézegettem, zenét hallgattam, próbáltam aludni, kipróbáltam a repülős wc-t (kicsi nagyon). Megint hosszú volt az út...és unalmas...

Sajnos elég náthás voltam, úgyhogy a leszállás borzasztó fájdalmasra sikerült, mert a bedugult orrom miatt nem tudott kipattanni a fülem. A végén már folyt a könnyem és majd beszakadt a fejem a nyomás miatt. Végül amikor már azt hittem, hogy elájulok és itt pusztulok el, kipattant egy kicsit a fülem...de őrült fájdalommal... Nagyon rossz volt...sosem éreztem ilyet és nem is szeretnék újra :(.

A csomagom hamar megérkezett, nem kellett rá sokat várnom. Kiérve azt hittem már elmentek a városi buszok és már csak a reptéri járatok közlekednek, ezért megvettem az automatából az Airlinkre a 6 eurós jegyet. Persze 5 percre rá megjött az utolsó városi járat, ami 2,20euróba kerül. Szóval inkább azt választottam. 15-én úgyis megyek Londonba, és majd akkor felhasználom az Airlinkes jegyet.

Útközben felhívtam a többieket, megígérték, hogy kijönnek elém a Parnell Square-re :). Azonban a buszom a Parnell Square-n szépen átsuhant, egészen az O'Connel Streetig, ami nincs sokkal messzebb, de így a többieknek vissza kellett sétálni értem.

Nagyon furi érzés volt, hogy még csak most érkeztem Dublinba, de Andris már a barátaim társaságában várt rám. Érdekes volt látni, hogy sétál velem szemben :D. Jóval éjfél után értünk haza. Kajáltunk, beszélgettünk, elmesélték a napjukat, hogy mennyi mindent csináltak :). Örülök, hogy Andris jól érezte magát, aggódtam emiatt a nap miatt, de minden rendben ment :).