Tweety Dublinban

2010.04.21., szerda

Bár egész pontosan Paul szülinapja 22-én van, mégis szerdára szerveztük neki a meglepit. Francesca Paul kívánságára lasagne-t csinált. Az utóbbi időben elég sok volt a nagy létszámú vacsorás estünk. Jó dolog sok emberrel együtt lenni és enni, de előtte a főzés, közben a helycsinálás, utána pedig a takarítás és mosogatás nagyon fárasztó és idegölő tud lenni. Ennek elkerülésére azt találtam ki, hogy Paulnak VIP vacsorát szervezünk, amin csak ő, Francesca, Sophie, Andris és én veszünk részt. A többiek pedig meglepetésként érkeznek az este további részében.

Az egész napot eköré szerveztük. Andrissal mentünk bevásárolni.

Útközben szemtanúi voltunk a fantasztikus ír erkölcs és nevelés következményének...  Négy, KB 10-12 éves kiskölyök (három lány és egy kissrác) a sarki gyümölcsárustól játszi könnyedséggel lopott almát. Átnyúltak a feltornyozott gyümölcsfal felett és leemelték ami kellett, majd pedig futásnak eredtek.

De ez még nem volt elég nekik...az ember azt hinné, hogy legalább azért lopnak, mert megenni szeretnék, de ez sajnos nem így van. Futás közben a szemközti buszmegálló falának dobta teljes erejéből a kölyök az almát. 2-3 várakozó utas is állt ott, de ez semmit nem változtatott a helyzeten. Elképesztő, hogy mennyire nem nevelik meg a gyerekeiket...

A boltban megküzdöttünk mindenért, a nagy kartonok és fóliák felszakítását Andris végezte, én pedig a megfelelő vacsihozzávalók kiválogatásáról gondoskodtam ;).

A piacon vettünk gyümiket. Itt ért a következő színvonalas esemény... Az árusok, ahogy itthon is, ott is ritmikusan, tipikus hangszínnel kiáltják, hogy mi kapható és mennyiért. Az egyik nem túl jól szituált pasas is így tett. Aztán amikor elhaladtunk mellette elémhajolt és csak annyit mondott, hogy "Just give me your fuckin' money you have". Ezen már csak nevetni tudtunk...tényleg hihetetlen, hogy micsoda buta emberek élnek Dublinban...

Ha már szülinap, akkor torta is kell. Valami egyszerűt, de mégis finomat akartunk. Végül a palacsintatorta mellett döntöttünk.

Otthon kis pihi után neki is álltunk kisütni a palacsintákat. Ez még mindig elég unalmas meló, ráadásul a konyha szaunává változik. A palacsinta rétegek közé nutellát és banánt tettünk, végül pedig leöntöttük csokival az egészet :). Paul elől a hűtőbe dugtuk :P.

Pont annyi időm volt még, hogy gyorsan átöltözzek és meg is érkezett a szülinapos :).

Francesca lasagne-ja istenien sikerült (megint), hihetetlenül jól főz. Paulnak is nagyon ízlett minden :).

Jó volt látni az arcán, hogy jól érzi magát és örül, hogy a szülinapját velünk ünnepeli :). (Jenny, a barátnője a hamufelhő miatt nem tudott kijönni Írországba :S. )

Ahhoz, hogy a meglepi vendégek fel tudjanak jönni, Paul-t el kellett csalni a lakásból. Francesca zseniálisat alakított :D. Eljátszotta, hogy a suliban hagyta a laptopja kábeljét és mivel Paulnak ugyanolyan gépe van, szeretné elkérni az övét. Így a fedőstorynak köszönhetően ketten lementek Paul lakásába és addig a többiek zavartalanul fel tudtak jönni hozzánk :). Eljött Melanie, Vadess, Jarmila, Martina, Kirill és Martin (, Adrian pedig szokás szerint később csatlakozott).

Megmutattam nekik a palacsinta tortát, szúrtunk bele 24 gyertyát, majd pedig a sötétben várakoztunk. Francesca beszélőkéje megint hatásos volt, óráknak tűnt, mire végre visszaérkeztek Paullal :P.

Sophie-val beszélgettünk, hogy ne legyen feltűnő a csend, aztán amikor Paul belépett mindenki elkiáltotta magát, hogy "Meglepetés, boldog szülinapot!". Paul nagyon megilletődött, hálás volt mindenkinek :).

A meghívóban mindenkinek írtam, hogy vacsi nem lesz, de Jarmila félreértett vmit és korgó gyomorral jött el. Kivételt tettünk vele és kapott a lasagne-ból ;) (és persze mindenki más is, aki kért :).

11 után megjött Dóri is a melóból. Kék ing a munkaruhája. Poén volt, mert Kirillen is kék ing volt és Andrisnak is van olyan kék ingje, úgyhogy hárman kékingesek beálltak pózolni :).

Adrian is felbukkant, ezzel teljes lett a társaság.

Mivel Németországban balszerencse előbb ünnepelni a szülinapot, ezért a tortával vártunk éjfélig, addig pedig dumáltunk. Jó hangulatban telt az este.

Az első szeletet Paul vágta. Szerencsére ehető lett a torta és hamar el is fogyott :).

Még Clemenceszal beszélgettem régebben, hogy milyen jó ajándékötlet egy ír zászló, amire mindenki ír egy pár sort. Paulnak is ezt terveztük. Még délután megvettem a zászlót, pontosabban kettőt. Andrisnak is szerettem volna búcsúzóul meglepiként adni egyet, de a délután folyamán Sophie lelőtte a poént. Megkértem, hogy csomagolja be Paulnak a zászlót. Amikor meglátta, hogy kettő van, megkérdezte, hogy miért vettem kettőt, így a titok Andris előtt lelepleződött :). Az egyik kínai üzletben találtam mikiegeres minifilctollakat, azzal írt mindenki Paulnak, majd később Andrisnak is. Mindketten büszkék voltak a zászlóra, jó érzés volt, hogy örülnek :).

Az este beszélgetéssel, nevetéssel folytatódott szokás szerint :). Jól éreztem magam, örülök, hogy örömet okoztunk Paulnak a meglepi szülinapi partyval :).