Tweety Dublinban

2010.01.28., csütörtök

Az esténk nagyon jól sikerült, bár nem jutottunk el az erasmusos partyba. 10-kor találkoztunk Jarmilával és Martinával, hogy 10:30-ra eljussunk a Temple Bar egyik szórakozóhelyére, a Sin Nightclubba. Útközben kiderült, hogy Martináék nem csak, hogy találkoztak a mentorukkal, de a mentorok és a diákok beültek együtt egy pubba beszélgetni. Jarmila, Sophie és én szomorúan hallgattuk ezt, mert nekünk nem volt ott délután a mentorunk, úgyh kimaradtunk ebből. Martina azzal nyugtatott minket, hogy a Sin Nightclub-os buli előtt a The Temple Bar-ban találkoznak a többiekkel, így mi is megismerhetjük őket. El is mentünk a The Temple Barba, de nem volt ott senki ismerős :D. Martina felhívta őket, kiderült, hogy szinte senki sem jön, de végül két másik mentorral sikerült beszélnie. Az egyikük egy ír lány, Erica, a másik egy svájci srác, Michael. Eljöttek értünk a The Temple Barba és onnan együtt átmentünk a Czech Inn-be. Nem ír bár volt. A zene borzasztó hangos, tucc volt, nem éppen a megfelelő hely a beszélgetésre, de azért mi megpróbáltuk. Erica és Michael itt tanulnak a DIT-n. Ők az első két ember, akik ráadásul az én campusomon is vannak, a Cathal Brughában. Nagyon energikus, jó fej, segítőkész emberek. Hetedikként megérkezett Georges is, aki szíriai, de ő is, ahogy Erica és Michael itt csinálja a diplomáját Írországban, a DIT-n. Vicces volt a beszélgetésem vele, mivel a kiejtése nagyon fura nekem és kb csak minden második mondatát értettem eleinte :D. Iszonyat sokat beszélt, ő volt a társaság középpontja :). A Czech Inn után megnéztük, hogy mi a helyzet a Sin Nightclubnál. A hely tele volt, a zene tucc-tucc volt, a beugró pedig 5 euró lett volna, úgyh mindezek után, inkább visszamentünk heten a The Temple Bar-ba és még ott beszélgettünk kicsit. Megkóstoltam a Guiness-t, az írek híres sörét. Nem elég, hogy drága, de még az íze sem nekem való :D. Beszélgettünk a kezdeti depis hangulatról, kiderült, hogy mindenki így érzett az első napon itt, és haza akart menni, úgyh kicsit megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok ilyen érzékeny. Beszélgettünk a suliról, kiderült, hogy a Cathal Brugha bár a legrondább épület, mégis ott a legjobb a diákélet. Ezt jó hallani :). Fél 1-1 körül indultunk haza. Relatív időben ágyba kerültem.

Másnap 9-re kellett mennem a Cathal Brughába. 7 percnyi séta az egész, nagyon közel van hozzánk, nem kell majd nagyon korán kelnem :P. Megtaláltam a 14-es termet, de senki nem volt ott. Kicsit beparáztam, hogy nem vártak meg és már elmentek valahova, vagy hogy mégsem ez a terem kell nekem. Visszamentem a portára és pont akkor lépett be az ajtón két lány. Megkérdeztem őket, hogy véletlenül nem erasmusosok-e ők is. Kiderült, hogy de. Együtt visszamentünk a teremhez. Útközben kiderült, hogy franciák. Nem kellett sokat várnunk, megjött még pár ember, aztán Louise Bellew is, a koordinátorunk. Hosszú, festett vörös haja van, 35-40 körüli nő, nagyon csinos és aranyos (ahogy mindenki itt Dublinban :D). Először is bemutatkoztunk egymásnak. 6 francia, 3 kanadai és én egyedüli magyar voltunk ott. Rajtunk kívül még van 2 spanyol lány, még 3 francia, 1 osztrák és 1 német. Megijedtem a francia többségtől, de szerencsére amikor a közelükben voltam, akkor angolul beszélgettek :). Ezután, Louise beszélt a suliról és a teendőkről. Nem sok újdonságot mondott, mindent hallottunk már Claire-től. 10 körül elkezdtük a beiratkozást, ami csak annyiból áll, hogy csinálnak webcammel rólad egy képet, majd kinyomtatják a DIT-s diákigazolványod. A képem egész jó lett, bár kicsit Szűz Mária fejem van rajta :D. 11-kor kezdődött csak a könyvtár túra, úgyh addig lementünk a büfébe beszélgetni. A 3 kanadai közül 2 nagyon szimpatikus. Froila a lány, indiai származású, február 9-én lesz a szülinapja. Amikor kiderült, hogy nekem is jövő héten lesz a szülinapom és hogy Vízöntő vagyok, teljesen megörült nekem :D. A másik lány, Marie nagyon fura. Mintha mindenkit lenézne...nem sokat beszéltem vele. A fiú viszont jópofa :). Vadess-nek hívják, Indonéziában született és amikor 11 volt, akkor költöztek át Kanadába. Iszonyat beszédes, ami nem is lenne baj, de hadar, úgyh többször meg kellett kérnem, h kicsit lassabban beszéljen, mert különben nem értem. Egyébként mind a hárman Torontóból jöttek és egy félévre maradnak itt Dublinban. A franciák közül az első két lány, akit megismertem nagyon visszafogottak, de kedvesek. Clemence és Anne a nevük, Anne nem beszél túl jól angolul, de talán csak bátortalan és majd belejön. Clemence-nek fekete, bongyi haja van és aranyos arca. Szépen beszél angolul, bár hallatszik, hogy francia, mivel sok angol szót úgy mond ki, mintha az francia lenn :D. Van még 3 francia lány, abból kettő (Natalie és Stephanie) cicababa, nem hinném, hogy sokat fogok velük társalogni. A harmadik, Helene mindig egy sráccal van, akit Juliennek hívnak. Ők ketten olyan semlegesek számomra. 11-re mentünk a könyvtárba, ahol egy Quasimodo bácsi fogadott minket. Látszott rajta, hogy nagyon meg akar nekünk mutatni mindent. Azért hívom Quasimodónak, mert iszonyat csúnya volt szegény. Púpja nem volt, de a szódásszifon vastagságú szemüvege volt, SZTK kerettel, haja alig, ami volt, az pedig szürke és zsíros oldalra fésülve. A nyakán 2 cm-es volt a szakálla, máshol le volt neki nyírva. A fogai összevissza, emiatt a szája sem állt jól. Szóval a lényeg, hogy nem egy szép látvány volt, de egyébként nagyon igyekezett. Sajnos nem működött a számítógépes rendszer, vagy csak ő volt béna (ami szintén elképzelhető :D), úgyh nem sok mindent tudott megmutatni és minden második mondata az volt tipikus angol kiejtéssel, hogy "Oh...I'm really sorry for that". Röhögőgörccsel jöttünk ki a könyvtárból és utána még jó pár percig csak nevettünk és ezt ismételgettük, hogy "Oh...I'm really sorry for that" :D. A könyvtár egyébként nem nagy, de majd biztos nagyon hasznos lesz. 11:30-kor újra találkoztunk Louise-szal, összegyűjtötte a tantárgy listáinkat. Azt mondta, hétvégén átnézi őket, megnézi, hogy indulnak-e és majd hétfőn 9-re menjünk be a suliba az órarendekért. Remélem, jól állítja majd össze, nem akarok emiatt szenvedni. Nagyjából megmutatta nekünk a sulit, a fontosabb helyeket: a kajáldákat, a diákszervezet irodáját, az irodákat... Sztem semmit nem fogok megtalálni, de majd megkérek valakit, hogy segítsen :D.

Délre már itthon is voltam, pihentem kicsit. 7-kor találkoztunk Jarmilával és Martinával a Spire-nél és mentünk a The Temple Bar elé a 7:30-as találkozóra. Elvileg ez, a csütörtöki buli volt a hivatalos Erasmus party, de én nem nevezném partynak. Tömve volt a hely turistákkal, alig találtunk ülőhelyet. Eljött Vadess, Marie és Froila is, találkoztam Clemence-szel és Anne-l. Vadess végig velünk volt, illetve hozzánk csapódott még 2 német lány (Daniela és Caroline). 8:30-kor kezdődött a koncert, úgyh elhagytuk a jó kis helyünk és beálltunk a színpad elé a tömegbe. Itt ismertük meg Nilst, aki szintén erasmusos sulistársunk, ő az egyetlen svájci :). 10 percig bírtuk az álldogálást, aztán visszamentünk Vadess-hez, aki időközben megtalálta Froilát és Marie-t (a két kanadai lányt). Velük volt Adrien is, aki pedig egy ausztrál srác. Velük beszélgettünk 10-ig, aztán elegünk lett a tömegből és inkább hazamentünk aludni. 7-től 10-ig 3 órát együttvoltunk, kimozdultunk, beszélgettünk, megismertünk pár új embert és kicsit jobban talán egymást is.

Érdekes, hogy ezeket a pubba beülős összejöveteleket partynak nevezik. Számomra a party a táncot és a későn hazaérést jelenti. De ezek a beülős, beszélgetős összejövetelek sokkal, de sokkal jobbak :). Ha ilyenek lesznek többségben, akkor megnyugodhatok, nem kell magamat megerőszakolva nagy partyarcnak lennem :D. Vagy ha nekik ez a party, akkor viszont szívesen vagyok partyarc :D!