Tweety Dublinban

2010.04.13., kedd

Dóri szabadnapos volt, úgyhogy elhatároztuk, hogy csinálunk valami közös programot négyesben. Ilyenkor mindig valami olyan helyet választunk ki, ahol még nem jártunk. Most Malahide lett a kiválasztott :). Dublintól, sőt még Howth-tól is északra fekszik a tengerparton.

Dóriékkal 1 körül találkoztunk a Parnell Street és az O'Connel Street találkozásánál lévő műemléknél. A szobából úgy tűnt tökéletes az idő odakint, így nejlon harisnyát vettem fel a vastag helyett. Ezt a döntésem akkor bántam meg először, amikor Dóriékra vártunk... Széééétfagytam!

A buszra vhol az O'Connel Bridge környékén kellett felszállnunk. Útközben az Earl Streeten a srácok pózoltak még egyet a sétapálcás úrral (vmelyik író, talán Joyce, de nem akarok hülyeséget írni).

A busz hamar jött. Relatív sokan voltak, úgyhogy sajnos nem volt már hely a második emeleten legelől :(. Nem volt egy rövid utazás, de legalább meleg volt a buszon :P :D. A tengerparton haladtunk, teljesen mediterrán érzésem volt. Pálmafák, mediterrán villa csodák, homok, tenger, sportkocsik :D.

Mire megérkeztünk Malahide-ba elég éhesek lettünk. Hozni kellett volna kaját, de ez valahogy teljesen kiment a fejemből :S. Úgy döntöttünk, hogy körülnézünk, hátha találunk valami kis boltot vagy kávézót, ahol nem méreg drága minden. Az ember azt hinné, hogy ha kisvárosban van, akkor nem olyan húzósak az árak, mint mondjuk a fővárosban, de aztán rá kell jönnie, hogy téved. Alig pár centnyi az eltérés. Dublinban és itt is vannak olyan boltok, amiknek van egy kis büfé része is. Friss hozzávalókból készítenek szendvicseket és egyéb gyorskajákat. Egy ilyen boltba mentünk be szendvicsért. Friss bagett, majonéz és vaj, csirkehús és még két féle betét, amit mindenki kiválaszthat magának. Én sajtot és kukoricát kértem bele. Az ajánlat szerint a szendvics mellé egy üdítő is járt, úgyhogy ezzel a szomjúság problémát is megoldottuk :). 

A városban van Írország egyik legrégebbi kastélya is, efelé vettük az irányt. A táblák egy nagy zöld rétre vezettek, a kastélyt sehol nem láttuk :D. Itt telepedtünk le enni. Kajálás után fogócskáztunk, nevetgéltünk :). Jót is tett, a futás után már nem vacogtam annyira :D. José és Andris nagyon jól kijöttek egymással...gonosz terveket szőttek ellenünk Dórival :P ;)!

Bár itt is szuperül elvoltunk, azért mégiscsak úgy döntöttünk, hogy ha már eljöttünk idáig, akkor megnézzük a kastélyt. Még mindig csak a táblákat tudtuk követni, mert magát a kastélyt nem láttuk. Az út egy kiserdőbe vitt minket, sajnos a nap csak néhol szűrődött be, úgyhogy hideg volt, de a friss levegő, a gyönyörű zöld fák azért kárpótoltak minket. Valahogy szóba került a húsvéti locsolás, erre José elkezdte üldözni Dórit ásványvízzel a kezében, hogy meglocsolhassa :D. Vicces volt, ahogy kergetőztek. Végül José győzőtt. Már nem fog elhervadni Dóri sem :D:D.

A kastély még mindig sehol (,kezdtünk kételkedni a létezésében), de helyette találtunk egy óriási játszóteret. Na több sem kellett, mind a négyen megrohamoztuk először a hintákat. José és Andris, mint két naaaagy gyerek meghódították a mászókát is :D. A gyerekek szájtátva nézték, hogy hogy tudnak ők ilyen gyorsan felkapaszkodni olyan magasra :). Sajnos a csúszdához már túl nagyok voltunk :D:D. Dórival ketten kipróbáltuk a "pörgő hintát". Ez olyan, mint egy nagy kerék, de nem lyukas a közepe. José és Andris úgy megpörgettek minket, hogy enyhe hányingerrel és járásképtelenséggel szálltunk ki... :) Olyan jó néha újra gyereknek lenni, ha még csak egy fél órára is :).

Nagy nehezen végül megtaláltuk a kastélyt, de bemenni már nem tudtunk, mert zárva volt :D.

Visszafelé vonattal (darttal) mentünk, mert Josénak az apukája a spanyol vonat társaságnál dolgozik, így van kedvezménye, amit mi is megkaptunk a naiv kasszás jóvoltából :D!

Vacsi után úgy döntöttünk, hogy most már ideje elmenni a Temple Bar-ba, beülni egy pubba és inni egy pint sört, mert ez igazán hozzátartozik Dublinhoz :). Szinte minden barátomnak írtam sms-t, hogy jöjjenek velünk, de sajnos többségük a beadandókkal foglalkozott, úgyhogy nem tudtak eljönni. Sophie-val és Paullal vágtunk neki az éjszakának. Először a The Temple Barba mentünk be körülnézni. Ez a legdrágább hely, de látni kötelező :).

Végül a Porter House-ban kötöttünk ki. Én tudtam, hogy mit fogok inni, mert ha Porter House, akkor strawberry beer (epres sör), de a fiúknak továbbtartott mire eldöntötték, hogy a 9 féle saját sörből melyiket válasszák :). Pont ugyanott találtunk asztalt, ahol anno Annával és Zsoltival ültünk :). Egy fiatal srác játszott egy szál gitárral. Nagyon-nagyon-nagyon jó volt, a hangjáért teljesen odavoltam :). Nem sokkal utánunk José, Dóri és Manu is befutottak, így már elég nagy lett a társaság. Iszogattunk, beszélgettünk, élveztük a zenét. Szeretem ezt a helyet, bárcsak lenne egy ilyen otthon is!

Paul és Sophie fáradtak voltak, Josénak tanulnia kellett, Dóri pedig aludni szeretett volna, mert másnap dolgozott reggel, úgyhogy végül ők hazamentek, mi pedig Andrissal elmentünk a Centrába chichen fillet roll-t enni. 2 eurós menyország :). Itt kaptam az sms-t Vadesstől, hogy a The Globe-ban van Martinnal és Adriannel. Csatlakoztunk hozzájuk. Még sosem voltam a The Globe-ban. Nem volt egy nagy szám, sokkal szebb pubok vannak. Sajnos az ajtónál ültünk, elég nagy volt a huzat :S. Találtunk egy pénzérmét a földön és azzal kezdtünk el játszani. Meg kellett pörgetni, majd pedig az ellenfélnek bele kellett pöckölnie úgy, hogy továbbforogjon és ne essen le az asztalról. A végén már 2 érmével játszottunk...profi szint :D!

Hazafelé még röviden megálltunk fotózkodni a Ha'penny Bridge-nél és a Henry Streetnél, aztán lassan szétszéledt a csapat, és mire feleszméltünk már itthon is voltunk :).

Újabb kirándulós, lazítós, barátos nap...szeretem az ilyet :)!